ÉRKÖVY
ÉRKÖVY
Ismét egy kitűnő férfiát mutatjuk be irodalmunknak, akiről méltán el lehet mondanunk, hogy nagy számra szaporodott költőink serege előtt ő a legelső zászlóvivő és a helyesebb út megtörője, kinek zászlaján e buzdító jelszó tündöklik: „Ifjú poéta! Haladj kapálni!”
Műveiből mindenütt ily lelkesítő nézetek tündökölnek elő. „Ifjú poéta, ha már csakugyan énekelni akarsz, ne énekelj zenekíséret nélkül, itt a Vidacs-féle kukoricamorzsoló gép, csavargasd melléje ezt!”
„Ifjú versíró, ha már borról akarsz énekelni, az első nem az, hogy tanuld meginni, hanem tanuld meg tőlem, hogyan kell azt termeszteni, erjeszteni és fejleszteni, s csak akkor írj róla, de akkor is csak a »Hon« hirdetményei között, »hogy mi az ára egy palacknak«?”
„Ifjú poéta, ki babérokat akarsz aratni, jer, én elvezetlek oda, ahol megtanulsz babot aratni, és az neked sokkal jobb lesz.”
„Halhatatlanná lenni vágyó ifjú, ki örök életet vívsz ki magadnak, jer, én megtanítlak, hogy időközben, addig is, hogy kell megélni?”
„Hazám költői hajlammal bíró hölgyei és delnői, legyek szerencsés nagysádtoknak karomat nyújthatni, hogy felvezessem nagysádtokat a – csirke- és libaköltés Parnasszusára.”
Ily helyes és célszerű irányban vezeti Érkövy a mostani generációt az irodalom rögös, de Mak-Cormik-féle fogas hengerrel lesimítható pályáján.
Jelenleg is egy igen korszerű és nagy horderejű vállalat létrehozásában fáradozik, mely vállalat nemcsak arról van alaposan egyelőre biztosítva, hogy íróink legértékesebb cikkeiket fogják beleadni, hanem arról is, hogy a közönség tódulni fog azon olvasmány után, mely neki itt fog nyújtatni.
E korszerű vállalat tudniillik a „második, szabadalmazott pesti ingó zálogházi hitelintézet”, melyben a közönségnek pénzt fognak olvasni, s melybe az írók óráikat és téli bundáikat fogják beadogatni.
