PÉTER PÁL (POMPÉRY)
PÉTER PÁL (POMPÉRY)
E tisztes ősz férfiú – vagy mit mondok! – e daliás ifjúdad alak itt előttünk jobb- és balfelől a mi kedves barátunk, Péter Pál. Nem Péter és Pál, hanem az egyik is Péter Pál, a másik is Péter Pál. Hogy arcképei ily különbözők, annak oka az, hogy az egyiket a „Telivér” előadása előtt fotografiázták, a másikat pedig a „Mi újság a szomszédban?” előadása után. Hinc ille Zwiespalt der Natur! Az első arcképe hívebb.
És valóban ő méltán tarthatja fel ily büszkén az arcát, mert ő mondhatja el Árpád apánk után magáról, hogy megalapította „Magyarország”-ot, s azt fenn is tartá egész a szatmári békekötésig (amikor tudniillik Szathmáry Károly szerződött Wodjanerrel a Magyarország szerkesztése végett); az „Ország” dolgában is sokat ült Budán, s a Törökkel (Jánossal) folytatott hadjáratai hírhedettek!
De mindez érdemei csekélységek ama hőstettéhez képest, mellyel a magyar írói névnek helyet vívott ki a – gothai nemesi almanachban.
Mint már említettük, ő koszorús szerzője a nemcsak halhatatlanná, sőt hallhatatlanná lett Telivérnek, pályadíjat nyert vígjátéknak, melyben diadalmasan van keresztülvive azon régóta sürgetett reformkérdés, hogy az inasok ne beszéljenek a színpadon.
A pályamű természetesen diadalmaskodott pályatársai fölött, s a szerző nevét rejtő jeligés levélke felbontásakor az akadémia nagygyűlésén e név hullott ki abból: „Péter Pál” aranyszegélyű lapon, melyen történetesen P. P. betűkkel ellátott korona volt látható.
„Ez grófi korona!” volt az archeológiai osztály véleménye. „Ez grófi poézis”, bizonyítá a nyelvtudományi osztály. „Ez grófi parfüm”, tanúskodék a természettudományi szekció!
A Telivér pályadíjas művet gróf írta!
Ezt mondák az akadémikusok az újságíróknak, az újságírók a publikumnak, a publikum a színészeknek, a színészek az igazgatónak, s miután e véleményt Péter Pálnak Malaczkáról és Badenból kelt levelei is megerősíték, lett a kedélyek izgatottsága nagy!
A kaszinóban konferenciák tartattak azon kérdés fölött, ki lehet ő? Egyik azt állítá: az X. X. gróf, az tud folyvást versekben beszélni; másik azt mondá, ez S. gróf, az érti ily gyökeresen a lovakat; a harmadik fogadott rá, hogy az Y. gróf, annak van egy igen jeles titkárja. Százhuszonnyolc palackra megy a pezsgők száma, amik e tárgyban fogadásokul feltétettek.
A színházban nem kevesebb volt a tevékenység, a színészek éjjel-nappal szerepeiket tanulták, a súgó disponibilitásba helyeztetett, az igazgató saját bútorait hordatta fel az előadásra, s saját kezével verte a színfalakba a szegeket, mikre saját olajfestményű műremekeit aggatá fel.
Az előadás napján még csak egy kritikusnak való szabadjegy sem volt nagy pénzért kapható, a kaszinót ez estére bezárták, s az elnök maga vezette in corpore az egész díszes társulatot az előadásra, ahol az erdély drei Mann hoch elfoglaltatván, szerzőnek minden geniális mondása tapspelotonnal üdvözöltetett.
Ez volt Péter Pál inaugurációja.
A kritika is üdvösen meg volt szeppenve, s e hatás kiterjedt még második darabjára is, „Mi újság a szomszédban?”, mely bár nem érte el egészen az elébbi sikerét, mégis a kritikusok referádáikban nem annyira azt fejtegették, hogy „Mi újság a szomszédban?”, mely darabnak pedig egyéb hibája nem volt, mint az, hogy szerzője nem ismerte fel helyzetének előnyeit, s bár, mint jelenleg az első magyar általános életbiztosítási szak vezető főnöke, szülöttének életét biztosítani elmulasztotta.
Ki kell emelnünk még tisztelt barátunkat, mint igen kegyes családapát, kinek jelszava: „Bocsássátok hozzám a kisdedeket!” (Különösen, ha csinos dajkáik vannak.) Emellett határtalan tisztelője a szép, s mint báró Eötvös mondja, a „jobb” nemnek (igaza van, én sem szeretem a férfiakat) akár csipkében, akár halinaköntösben.
Kívánjuk tiszta szívünkből, s ez óhajtásunk számos tisztelői véleményével találkozik, hogy kivívott mellékneve „Telivér János” változzék át majd egyszer „Telipénz Jánossá”!
