XII. (A Görgeyt terhelő vádak januárban. Azoknak mentsége. Elfogatóparancs Kossuthtól. Nyáry visszaveszi)
XII. (A Görgeyt terhelő vádak januárban. Azoknak mentsége. Elfogatóparancs Kossuthtól. Nyáry visszaveszi)
Január vége felé járunk…
Görgeyt nagyszerű vádak terhelik…
Görgey semmit sem akar tudni a honvédelmi bizottmányról. Amióta a kormány Debrecenben van, egyetlen tudósítást sem küldött hozzá, a hozzá küldött futároknak nem felel, a kormánybiztosokat ignorálja. A haditanács által kidolgozott terveket nem követi. Proklamációkat ad ki, mikben a kormány politikai nézeteit preokkupálja. A kormány által kinevezett tiszteket seregestül visszautasítja, helyettük tizedesekből, őrmesterekből csinál tiszteket. Táborkarának nagy része osztrák szolgálatból átlépett tisztekből áll. A hadügyminisztériumot expresse copfnak nevezte szemtül szemben.* Katonáival fehér tollat viseltet a süveg mellett. Ágyúit, miket a kormány nemzeti színűre festetett, ő újra befestette feketére…
Mészáros ellen éppen a túlsó extremumért volt kifogása Görgeynek, mint Kossuth ellen. Kossuth mindenkit, kinek politikai buzgalmáról és irántai ragaszkodásáról biztos volt, bármely tiszti rangba kinevezett. Míg Mészáros azon szisztémához híven, mely mellett megőszült, idősebb tiszt elé újabbat soha nem engedett léptetni, bármennyire ajánlotta is emezt vitézsége s hadi tudománya.
Ennyi és még százannyi vád szólal fel ellene.
Ha volnának neki barátjai a kormány körül, mindezen vádakra tán felelhetnének.
Hogy tudósítást nem küld a kormánynak, oka az: hogy a császári hadsereg közöttük fekszik. A Vácon kiadott proklamációval kénytelen volt, miután a kormány székhelye változtatásával elmulasztá a katonasághoz csak egy irányadó szót is szólni, s tisztjeinek nagyobb része emiatt le akart köszönni. A haditanács tervét nem fogadta el, mert jobb volt a magáé. A sok protekció útján előléptetett tisztek helyett emberekre volt szüksége, kik az ágyútüzet és a fegyelmet kiállják. A táborkarát képező osztrák tisztek csak becsületére válnak a hadseregnek. Ágyúi fehér-piros-zöld színét azért festette feketére, mert a rikító színeket a csatában igen messziről megláthatni, s nagyon jól lehet rájok célozni, katonáival pedig azért viseltet fehér tollat, hogy a csata hevében az egyformán öltözött császári és forradalmi seregeket egymástól meg lehessen valami által különböztetni, nehogy egymásra lövöldözzenek tévedésből, mint Pákozd alatt. A császáriak hasonló motívumnál fogva felfordított A alakú fehér szalagot viseltek fövegeiken.
A laikusok azután azt hitték: hogy a fehér szín arra való: hogy a békességet jelképezze. Pedig csak arra való volt: hogy messziről meg lehessen látni.
Egy reggelen + + + képviselő a bizottmány egyik előkelőbb tagjához vetődik. Látszott rajta: hogy valami nagy dolog történt vele, amit nem szeret.
A képviselő szép magos férfi jó nagy ábrázattal, minél fogva a bizottmányi tag egészen à propos illeté őt e kompetens címmel.
„Magas állású és nagytekintetű férfiú, mi bajod?”
– Akaratom ellen nagy embert akarnak belőlem csinálni?
– Most is az vagy, ki akar még jobban megnöveszteni?
– Képzeld, rám bízták: hogy fogjam el Görgeyt!*
A Kossuth és Görgey közti viszálykodás kezdetének dátumát nem ismerem. A horvát bán elleni hadjáratban még oly ragaszkodással viseltetett Kossuth Görgey iránt: hogy Hódmezővásárhelyről azt izente egy küldötte által: „mondja meg ön Görgeynek, miszerint én azt izenem neki: hogy rövid időn Magyarország hadügyminisztere fog lenni, s az én jövendöléseim be szoktak teljesülni.” A schwechati csata előtt már ellenzék volt Görgey Kossuth irányában, a haditanácsban rosszallta az Ausztriába átmenetelt, s mégis a csata alatt őt nevezte ki a sereg vezéreül; – később háromszor el akarta fogatni, s mégis kinevezte hadügyminiszternek, meg volt felőle győződve: hogy áruló; s mégis mindég rábízta a hadsereget.
– Az egész hadseregével együtt?
– Nem éppen, csak őtet magát.
– Úgy látszik: hogy nem sok kedved van hozzá. Nálad az elfogatási parancs?
– Itt a zsebemben. Olvasd.
A bizottmányi tag elvette a parancsot.
– Nem sértelek meg vele, ha nem adom vissza?
– Sőt, le fogsz kötelezni: föltéve: hogy felelni fogsz helyettem.
A bizottmányi tag visszavitte Kossuthhoz az elfogatási parancsot, s kényszeríté azt, mint a bizottmány tudta nélkül kiadottat, visszavonni. A dologból nagy lárma lett, s hogy a nagy lárma minél előbb elhatott Görgey füleibe, az elképzelhető.
Később ismét két ízben el akarta a kormányzó Görgeyt fogatni kiküldött kormánybiztosai által, az elfogatási parancsot mind a kettő még az útban elégette, s ami több, még titkot sem csinált belőle.
Görgey tehát mindannyiszor megtudta: hogy a szándék nem hiányzik az ő semmivé tételére, a parancsok ki vannak adva, csakhogy senki sem meri azokat végrehajtani.
A kormánybiztosok pedig: hogy Kossuth kiküldő parancsának eleget tegyenek, elmentek szépen a táborba, és onnan megint vissza, s hozták a mendemondát Kossuthtól Görgeyhez és Görgeytől Kossuthhoz, és jól érezték magukat mellette.
Egy eszköze lehetett még Kossuthnak Görgey ellen. A magyar história példát mutatott rá. Midőn Imre király ellen testvére föllázadt, a király nem küldött kormánybiztosokat, maga ment a lázadók táborába semmivel egyébbel, sem fegyverkezve, mint királyi pálcájával a pártütő vezért önön tábora szeme láttára fogta el személyesen és vitte fogságra.
Imre király nagy lélek volt. – Kár hogy a lélekvándorlások nem igazak.
