XVI. (Dembinszky megérkezése Debrecenbe. Fáklyás zenéje, az alárendelt vezérek. Lengyelek miatti aggodalom. Bécs eleste miatti vá…

Teljes szövegű keresés

XVI. (Dembinszky megérkezése Debrecenbe. Fáklyás zenéje, az alárendelt vezérek. Lengyelek miatti aggodalom. Bécs eleste miatti vádak. Azoknak felvilágosítása)
Magyar hadsereg már volt, csak magyar hadvezérek nem voltak még.
A legnagyobb forradalmi név, Kossuth, nem volt katonai tehetség. Hadseregeket tudott előállítani, de vezetni nem.
Egy reggelen a kormány lapja, mint várt és mégis véletlen örömhírt jelente, hogy Dembinszky megérkezett!
Mindenki azt hitte: hogy a magyar seregek azért nem tudnak eleinte elhatározó győzelemhez jutni, mert nem volt alkalmas fővezérük. Ez európai notabilitás megérkezte igen derültekké tette az arcokat.
Egy osztrák státusférfi e hírt olvasva azt mondá: „A magyarok jól értenek az újságcsináláshoz. A »Dembinszky« név maga többet ér fél hadseregüknél.”
De lehetett látni szomorú arcokat is. És éppen nem katonákét, kik tán babéraikat félthetnék az új fővezértől, hanem státusférfiakét, kik e lépésben, mely egy lengyel forradalmi tábornokot tesz a magyar mozgalmak vezetőjévé, beláthatlan bajoknak látják kútforrását.
A tábornok fáklyászenét kapott, beszédet intéztek hozzá lengyel és francia nyelven.
Mondják: hogy mint bőrkereskedő jött át a vámokon s hogy Kassán Schlik tábornokkal több óraig beszélgetett volna egy vendéglőben. (Ez alig valószínű.)
– Sokkal különösebb volna, monda: ha csakugyan bőrkereskedő volna s itt Dembinszkynek adná ki magát.
Később be is bizonyítá: hogy az; de akinek az a fatális passziója van: hogy emberbőrrel szeret kereskedni.
A parancs kiadatott az alvezéreknek: hogy seregeiket Dembinszky parancsai alá rendeljék, s várta mindenki feszülten: hogy vajon Görgey és Perczel, e két önfejű, büszke ember engedelmeskedik-e.
*
Perczel átadta a vezérséget, maga elment új seregeket gyűjteni. Ez az ember heves fejű, szilaj karakter, és rendkívül hiú, de azért nem sérthette őt meg úgy soha Magyarország: hogy minden erejét újra föl nem ajánlotta volna szolgálatára. A kész hadseregeket, miket ő alakított, elvették tőle, s ő nekiindult megint újakat szerezni, azokat megint elvették. Egy hónap múlva harmadszor is új serege volt, két hét múlva harmadszor is elvétetett tőle. Soha sem revoltált miatta.
Görgey azonban magasabb politikai nézetek miatt nem tartózkodott napiparancsában a lengyel fővezér iránti ellenszenvét kifejezni, s ez volt az első lépés, mi számára pártot és ellenpártot csinált az országgyűlésen.
Ki a magyar hadsereg közt harcoló lengyelekkel közelebb ismeretségbe jutott, nem ok nélkül döbbent meg a magyar hadvezetésnek lengyel hadvezér kezére jutásán.
A lengyelek minden sóhajtása Varsó volt és Lemberg, a velök szövetkezés okvetlenül ellenségévé tette Oroszországot a magyar mozgalomnak.
Csatlakozni egy szerencsétlen nemzettel mindenesetre igen regényes, magasztos eszme, s a magyar kormány e tekintetben nem tudott egoista lenni.
Bécs eleste is a magyarokat vádolja! – mondának. A lengyeleket elhagyni másik perfídia volna.
És nem volt igazuk.
A bécsi októberi napok eseményei elannyira véletlenül jöttek a magyar kormánynak: hogy maga Kossuth annyit sem tudott: hogy az ottani mozgalmaknak mi célja van? Később bebizonyult: hogy azt akkor a bécsiek sem tudták.
A magyar kormány nemcsak hogy indítója nem volt a bécsi forradalomnak, sőt még csak azután járt utána: hogy megtudhassa: ha vajon lehetne-e azzal a magyar forradalmat valami összeköttetésbe tenni?
E célból felmentek Kossuth küldöttei a birodalmi fővárosba, mely körül már akkor húzódott össze a császári seregek cernírozó hálózata.
A főváros forradalmi elemei még akkor el voltak foglalva diadalaik mámorával, elannyira, hogy semmi előkészületeiket sem lehete észrevenni a védelemre.
Az aula gyűlésein lehete egyedül komoly jelenségét észrevenni a perc nagyságának. Ezek el voltak készülve a harcolásra, de nem volt vezetőjük, és erejük sem volt oly nagy, mint gyaníták. Alig voltak háromezren. Bátorságuk ugyan volt minden indítványt elfogadni, ami Kossuthtól jő, de erejük kevés volt annak kivitelére.
Az országgyűlés sehogy sem akarta a forradalmat magáévá tenni, s azon kérdésekre: hogy kívánja-e a magyar hadsereg intervencióját: szüntelen kitérőleg felelt.
A községtanács azon felszólításra: hogy a horvát bánt ne bocsássa be Bécs falai közé, ezzel a skrupulussal állt elő:
„A horvát bán egyszersmind osztrák altábornagy is… Mint horvát bánnak nincs semmi keresete Bécsben, de mint osztrák altábornagy teljes joggal idejöhet. Már most csak azt kell megtudnunk: hogy mint horvát bán akar-e bejönni, vagy mint osztrák altábornagy? ehhez képest fogunk neki ellenállani vagy engedni.”
Ezen finom distinkcióból láthatni: hogy azok az urak olvashatták Kantot és Hegelt, s ők nem okai: hogy a forradalomnak nincsen logikája.
– Igen, – mondának a küldöttek –, de az mindegy, akárminő öltözetben jön is, ha úgy jön, mint önök ellensége.
– Arról mi nem tudunk semmit. (Thut er das? – kérdezé egy közülök egészen meglepetve.)
Pedig éppen akkor hoztak oda egy hat fontos golyót, melyet a lineáknál csoportosuló tömegekre lövetett.
A nemzetőrség vezére még eredetibb módon fejezte ki magát.
Egy nagy ív papirosra lerajzolta először Bécsnek, azután Auersperg seregeinek, azután a horvát bán táborának, és a magyar seregeknek állásait, s ott schwarz auf weiss bemutatta a küldötteknek: hogy az osztrák seregek állása és manőverei éppen nem Bécs ellen vannak fordítva, hanem a magyar tábor ellen, és eszerint nem Bécsnek kell magát védni, hanem a magyaroknak.
Ez alkalommal tehát, midőn még a magyaroknak módjukban lehetett volna a bécsi forradalommal egyesülni, annak vezérei annyira el voltak barikádozva szillogizmusokkal, hogy ez létre nem jöhetett. A magyarok közbejöttét csak akkor kezdték már kívánni, mikor az teljes lehetetlenség volt.
Ez volt egyenesen az oka: hogy a magyar seregek elébb nem iparkodtak Bécs alá sietni. Ez okozta a magyar forradalom vezetőinek habozását.
Ami végre a lengyeleket illeti, midőn követeik még az 1848-i márciusban a pesti forradalmi választmánnyal magukat érintkezésbe tevék, ez egyszerű publikánusokból s nagy részint heves fejű fiatalokból szerkesztett testület ezen választ adá nekik:
– „Ha a lengyel nemzet magának életet és jövendőt akar biztosítani, ne keresse annak alapjait idegen népek szimpátiájában, hanem tulajdon népében. Nyerje meg magának azon elemeket, melyek vele legközelebb rokonok, tulajdon köznépét, ugyanazon köznépet, mely Galíciában egyedül képes volt a forradalmat leküzdeni, emelje fel magához azon néprétegeket, miket a magyar nemzet iparkodott magával azonosítani, és élni fog.”
Egyszerű publikánusoktól ez elég józan válasz volt, bár voltak ott is, kik egy negyvenezer főnyi sereg megígérésére szavaztak, mely Lengyelország segélyére siessen.
Hogy hol vették volna akkor azt a negyvenezer katonát, azt máig sem bírom kitalálni.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages