XXIV. (Nyáry és Kossuth környezete. Nyáry elleni intrikák. Hír Kossuth megmérgeztetési tervéről. Áltudósítás Pestről. Megbukott b…
XXIV. (Nyáry és Kossuth környezete. Nyáry elleni intrikák. Hír Kossuth megmérgeztetési tervéről. Áltudósítás Pestről. Megbukott buktatási kísérlet. Egy esemény Batthyány életéből)
Míg a békepárt Madarászt iparkodott a kormányról eltávolítani, saját elveinek ezáltal többséget szerzendő a kormányzatban, azalatt az ellenpártok is tudták: hogy mit kell tenniök? s minden törekvésüket odairányzák: hogy ők meg másfelől Nyáryt mozdítsák el a kormányról.
Azonban egy embernek, kinek mind polgári, mind politikai múltja feddhetetlen, kevés megtámadható oldalai vannak, kivált midőn egyfelől a nevéhez ragaszkodó pártok, másfelől a hazában egyetlen adminisztracionális talentuma a kormányzatra nézve csaknem nélkülözhetetlenné tevék.
Kossuth legközelebbi környezetében is sokan voltak, kik tiszteletüket nem tudták tőle megtagadni: s hogy később mégis ellene fordultak, annak okát egyenesen Nyáry kíméletlen modorában kell keresni.
Ő a hivatalnokok irányában kérlelhetetlen szigorú, pontosságot és tárgyismeretet követelő volt, mi Kossuth hivatalnokaira nézve nem kis alkalmatlanság volt, kik megszokták: hogy Kossuth mindent maga végezzen helyettük, úgy hogy gyakran az elnök reggeltűl késő éjszakáig mindég írt, nem lehetett vele semmiről beszélni, sok dolga volt, írt, – még az utalványokat is maga írta.
Egy este sok szekeres falusi emberek holmi szállítmányokat hoztak a kormánynak, az illető hivatalnokok restelték akkor átvenni a szállítottakat, s ott hagyták állni az udvaron a szekereket. Az éj hideg volt, a fuvarosok panaszt tettek Nyárynál a mulasztásért, mire az oly kíméletlenül lehordta a hivatalnokokat, hogy Kossuth egész családja összefutott a lármára.
Ez időtől fogva Kossuth környezete kérlelhetetlen ellensége lett Nyárynak. Favorit lapjaiban napról napra variálta fölötte az elméncségeit, szójátékait, iparkodott őt népszerűtleníteni s kicsinyes inszinuációkkal Kossuthot gyanakodóvá, féltékennyé tenni iránta…
Egy időben egy pesti hölgy **né, fiát keresendő, ki a magyar táborban mint huszártiszt szolgált, Debrecenbe érkezik, két nap ott van, harmadnap útlevelet vált a rendőrségnél, minthogy útlevél nélkül Debrecenből senki sem távozhatott el.
Ez esetet iparkodott Kossuth környezete Nyáry ellen felhasználni. Elhíresztelték a városban: hogy **né titkos megbízásokat hozott Nyárynak herceg Windischgraetztől, minek tartalma sem több, sem kevesebb, mint az: hogy Nyáry fogassa el Kossuthot s szolgáltassa a császáriak kezei közé. Mások ismét azt híresztelték: hogy **né maga van azzal megbízva: hogy Kossuthot mérgezze meg. Ezek a hírek aztán mindenféle alakban és variációban cirkuláltak.
Emberek állták el az utcán Kossuthnak az útját, kik térdenállva kérték: hogy őrizkedjék, mert meg akarják ölni, leveleket kapott Pestről, mikben kérve kérik: hogy vigyázzon az életére, ne bocsássa magához Nyáryt közel, vizitáltasson meg mindenkit, aki hozzá megy, hogy nem visz-e magával valami gyilkos eszközt, ágyút, rakétát, repülő mérget, vagy más afféle pokolművet?
Kossuth mindezen figyelmeztetések dacára nemcsak hogy nem őrizkedett Nyárytól, sőt az e tárgyban kapott leveleket is közlötte vele, amikor aztán mind a ketten jókat nevettek a tréfán.
Azonban két hét múlt el azóta: hogy **né útlevelet váltott a rendőrhivataltól Debrecenben, azóta bizonyosan hazaérkezhetett.
Két hét múlva tehát Pestről, egyikétől Madarász hivatalos biztosainak egy tudósítást kap Kossuth, melyben a sokrendbeli pesti titkos újdonságok végén ez volt olvasható:
„**né is megérkezett Pestre titkos missziójából Debrecenből, s azóta minden nap látható herceg Windischgraetz előszobáiban.”
Ez mégis több volt, mint elég arra: hogy Kossuthot gondolkozóba ejtse. Hivatalos tudósító tán mégsem fog szemmellátott dolgokat állítani, amik nem igazak?
Este a bizottmányi ülésben találkozik Nyáry Kossuthtal, az elnök félrehívja és kérdi tőle: hogy **né mikor távozott el Debrecenből?
Nyáry nagy szemeket csinál: „Nem ment az innen el soha” viszonza.
– Lehetetlen – szólt az elnök –, nekem mint bizonyosat írják: hogy Pesten van.
– Tessék odaküldeni szállásra és meggyőződni felőle: hogy mióta idejött, azóta nem csak Debrecenből, hanem a szobájából sem volt künn, mert – folyvást betegen fekszik.
És csakugyan e betegség okozta az egész zavart. **né kétnapi ottléte után útlevelet váltott Madarásznál; – amely nap el akart indulni, hirtelen megbetegedett, feküdt két hétig, Madarászék azt hitték: hogy elment, s csupa tévedésből sokkal korábban találták a relációt róla megíratni, mint kellett volna.
Az útlevelet Madarász adta ki, a tudósítást két hét múlva Madarász hivatalnoka írta; – az összefüggést itt nem nehéz kitalálni.
Kossuth bosszankodva nyújtá át Nyárynak a Pestről kapott levelet, melyben a tudósító pozitív tényeket állít oly személyről, aki ott sincs.
Nyáry végigolvasta a levelet, azután flegmatice visszaadta.
– Nagyobb baj ennél – úgymond –, ha a többi itt foglalt tudósítások is csak ennyire alaposak, mint ez a legutolsó. Egyébiránt Madarász dolga, az ő tisztviselője…
*
E megbukott kísérlet után békét hagytak a flamingók Nyáry jellemének, átlátták: hogy egy oly nyilvános jellemet, mint ő, orgyilkossággal, méregkeveréssel vádolni legalábbis nevetséges merénylet, s ezentúl politikai elveinek kezdtek nekifordulni, mi az akkori izgatott kedélyek és körülmények mellett sokkal háladatosabb fáradságnak mutatkozott.
És ezen a téren Nyáry az egész békepárt között a legkönnyebben megbuktatható egyéniség volt.
Kinek az akkori ingerült, lázadt kedélyekről fogalma van, elképzelheti mily kedvezőtlen terrénuma volt annak, ki nyíltan, határozottan kimondá: hogy ő Ausztriával a legjobb esetben is békülni akar, hogy Magyarországnak nemcsak békéjét, de nagyságát is látja abban, ha Ausztriától el nem szakad, hanem magát annak központjává teszi s a dinasztiát önhasznáért erőssé teszi. Ki megmondá: hogy Magyarország kompakt birodalommá teheti Ausztriát, s mint annak széke, magva, európai hatalmassággá emelkedhetik, míg ha elszakad, csak a másodrendű birodalmak közt foglalhat helyet.
Ily elvekre azon időkben anatéma volt mondva. Ily elvekkel Nyárynak minden korábbi népszerűsége mellett sem lehetett megállani.
A békepárt többi tagjai sokkal óvatosabbak voltak, minthogy elleneikkeli küzdés közben megtámadható részeiket felfedjék, s ezért kisebb erejű, kevesebb népszerűségű, félénkebb egyéniségek több eredményre bírtak jutni, mint Nyáry roppant tekintélysúlya, bátorsága és erélye mellett.
*
A nyílt elvküzdelem útján az egykor legnagyobb tekintély Batthyány Lajos is megbukott a kedélyek ingerültsége miatt, átellenben oly tehetség-, jellem- és tekintély-nélküli emberekkel, mint Madarász László. A debreceni pártok politikai küzdelmei között gyakran visszasóhajtottak utána. Már késő volt. Lamberg meggyilkoltatása után nem lehetett őt rávenni: hogy a kormány ügyeiben többé részt vegyen.
Midőn a szerencsétlen esemény megtörtént, melynek kútfejét máig sem ismerni, az országgyűlés tagjai egy futárt küldöttek Batthyány Lajoshoz a gyászizenettel.
A futár éppen a táborban találta Batthyányt, odamegy hozzá s elmondja neki: hogy Lamberg megöletett.
Batthyány magán kívül ugrott fel helyéről, megragadta a hírnök karját, s azt dühösen megrázva, kétségbeesett hangon kiálta rá:
„Ah, önök orgyilkosok!”
A hírnök kérdé: hogy kit értett a gróf, mind az ő, mind küldőinek keze tiszta e vértől. – Választ nem kapott.
És azután még sok drága vér folyt, a híd, mely Lamberg vérét folyni látta, elégett, s ha az ember az utcára kinéz, annyi fekete ruhába öltözött asszonyt lát, mintha valami nagy ragály ment volna keresztül az országon.
