A sírásó

Teljes szövegű keresés

A sírásó
Én te reád nem haragszom.
Népdal.
Ott, ahol nem látnak mások,
Magamnak majd egy sírt ások,
A búk és könnyhullatások
Lesznek nekem a sírásók.
Népdal.
Ha meguntad, rózsám
Vélem életedet,
Csináltass koporsót,
S temess el engemet.
Népdal.
Az 1830-iki nevezetes tél után következett egy nevezetes nyár, minőt kevesen értek meg életökben, és sokan, kik megérték, utósó nyarokat érték még benne. Ez volt a kolera esztendeje, a fekete esztendő, a temető esztendeje.
Ma még kezünkbe szorítánk szeretteink kezét, ma még üdvet néztünk ki egymás szemeiből, s holnap port hánytunk arcaikra és könnyeket; ma terveket faragtunk, holnap koporsót készítteténk; ma még ettünk-ittunk, és holnap jól voltunk lakva, de örökre. Ma örültünk, másnap sírtunk, harmadnap pedig minket sirattak.
Ez is csak eleinte volt így; később minden fonalak elszakadoztak, mik embert emberhez és viszonyokhoz kötnek.
Férj nem fogta be haldokló neje szemeit, orvos nem adott segélyt és vígasztaló szót a nyavalyásoknak, rokon nem kereste fel beteg rokonát, koporsó nem készült az elhunytak számára, harangszó nem kísérte őket örök fekhelyökre, nem gyászoló árvák és özvegyek; magában elszigetelve élt, magában halt meg mindenki, mint gazdátlan vén ebek a sövény melletti árkokban.
Félelem, süketvak félelem ült minden szívet.
S maga a természet, mintha osztozott volna e közhaldoklásban, oly gyász színűre vált.
A bélaborai lankaságot hat órányi távolban nem lakja élő teremtés; vizeiben nem tükrözi magát a kék mennyboltozat, mert a lankaság vizei kiszáradtak, s mert a mennyboltozat nem kék, hanem sárga.
Végtelen, horizonttalan zöldessárga tengerében nem úszik egyetlen nyári felhő sem, csak olykor vonulnak fekete foltok végig rajta, mikből egyetlen esőcsepp nem hull. Fekete bogarak fellegei azok, miknek milliárdjait szíja be minden lehelet.
Fojtó, tikkasztó melegség uralkodik itt, mintha be volna zárva az ég, s a nap tányérjába be lehet nézni, mint a holdba. Szellő nem fuvall itt, hanem mellre ülő posvány lég csapódik forrón az ember arcához.
A nádtenger, a gazdag vízi növények országa le van perzselve, a hattyúk és vadludak falkái kipusztultak, egy békafi sem énekel, egy vízi bika sem zúg a kietlenben, csak a szikkadó dágvány pöffedik olykor, méreggőzt fuvallva a halállal terhes levegőbe.
Mindenütt holt hallgatás, mindenütt a halál képe nagyszerű alakban, mindenütt enyészet.
A sziget fái olyanok, mintha leégtek volna, mérges hernyók zsugorították össze leveleiket.
Füveit tövig leette a repülő sáska, minden zöldet, minden bokrot, minden növényt; egy fűszál nem maradott. A réteket száradó békanyál és hínár lepi, a dombokat sűrű pókhálók; a házikó falai szétnyiladoztak, tetejét levetette az erős szél, s most moh és tövisek teremnek küszöbén, egyetlen lakója egy vén vízi kígyó.
Körül a nádtengert elvágta egy rémületes kőeső. Ezen év gazdag volt minden csapások megtermésében.
*
Ezen napjaiban a közirtózatnak, midőn senki rokont és barátot nem ismert, midőn testvér testvérét ápolni félt, nem feledkezett el boldogtalan ellenségéről a csavargó, és eljött azt meglátogatni.
Körüljárta a kietlen, letarolt szigetet, összekereste az enyészetnek indult szobákat, hítta nevénél ellenségét, de az nem jelent meg; az egész szigeten nem volt egy bokor, hova valaki elrejthesse magát.
Végre meggyőződék felőle, hogy Góliáth használva a Tisza és a posványság szokatlan kiapadását s az országos zavart, megszökött, s e részben teljesen megnyugodva, visszafelé vette útját, midőn egy völgyben a leveletlen dudvák között egy gödörre akadt, mely gödörben feküdt halva Góliáth Péter; térdei mellére voltak felhúzódva, két keze idétlenül szorult hátraszegült fejéhez, arca zöld penésszel volt behúzva, az egész test behomokosodott, szája és szemei pedig borzasztóan nyitva maradtak.
E gödör mellett egy kisded halom volt felvetve, elébe egy faragatlan kereszt letűzve, e kereszten Góliáth Péter kisgyermekének ruhácskái függtek, az időktől szétrongyolva.
A csavargó szíve elszorult.
Egy kapát keresett, s a holtat vele bekapálta.
A ledőlt kapu egyik szegletkövét a sír fejéhez ásta és késsel rámetszé:
 
SIT TIBI TERRA LEVIS!
 
Azután levevé fövegét, kezeit összetette, s halkan egy miatyánkot monda el.
Azután felemelé kezeit és monda: „Bocsáss meg neki, Isten, mint én is neki megbocsátok!”
*
Ez idő óta Bálnait nem hítták többé csavargónak. Apja és nagybátyja vagyonait átvéve, egy tanyát építtetett magának oda, hova kedvese volt temetve, s annak sírja körül virágos kertet, a sír fölébe üvegházat; a legszebb virágok, mik ott nyíltak, kedvese sírhalmára voltak rakva.
Gyakorta meglátogatja testvérét, kit gróf Szilárdynénak hínak, s kit szeret és tisztel mindenki, aki ismeri, legjobban férje, ki atyja népének.
Tanyája szomszéd a vén Rónaiéval, ki egyre-másra őszül, de jókedve és istenbeni bizalma naponnan szaporodik.
Sokszor üldögélnek egy pohár bor mellett, s régi időkről beszélgetnek.
Bókváryné asszonyság is igen megkegyesedett, mióta megvénült, egész napjait kegyes könyvolvasással és pletykagyűjtéssel tölti, s igen összehúzódva éldegél.
*
Az ifjabb Rónai pedig mind e mai napig készíti az örökké égő lámpát; különben igen okos és becsületes ember.
*
Tekintetes Bálvándy táblabíró úr megszűnt vendégeit itatni, azaz meghalt; roppant epitáfium van felette, lesz baja vele a feltámadáskor, míg fel tudja emelni.
Szeretném ideírni, ami minden sírkövére fel van vésve, vers és próza, megtelnék vele egy kötet, de nagyon siralmas; pedig én sem sírni, sem ríkatni nem szeretek.
*
A kántus prézes úr jelenleg kosta Girgáciában.
Konvenciója negyven bankóforint, hat köböl árpa és négy font szappan.
Feleséges ember és mód nélkül megkoppadt kaputban jár.
*
A Dömsödi Góliáth család magvaszakadtával vagyonai visszaszálltak a királyi ügynökre.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages