XXIII. FEJEZET • A két testvér

Teljes szövegű keresés

XXIII. FEJEZET • A két testvér
A király leszállt a trónrul, s visszavonult a lakosztályába.
A hátramaradt főurak siettek Györgynek jókívánataikat kifejezni. A konziliárius ottmaradt mellette, s sugdosta a fülébe, hogy melyiknek milyen titulatúrával szolgáljon. „Durchlaucht.” – „Excellenz.” – „Eminenz.” – „Serenissime.” – „Reverendissime.” – „Illustrissime.” „Euer Hochgeboren.”
Úgy hozta magával az udvari etikett, hogy ők ketten maradjanak utoljára.
Mikor a császári kincstár lépcsőin aláhaladtak, a következő diskurzus fejlődött ki közöttük, lépcsőfokrul lépcsőfokra.
– Ugyan édes magnifice, nem tudná ön nekem megmondani, miféle nagy érdemeim lehetnek nekem, amikért én manapság e fényes megjutalmaztatásokban részesültem?
– Serenissime azt legjobban tudhatja. Ön detegálta egy Őfelségéhez írott levelében a státus és societas korrupciójára koaleált asphaleia-ligának a gonosz attentátumait; mely társaság tagjai in flagranti meglepetve, részint elfogattak, részint proskribáltattak, s ezáltal egy nagy morális mételytől szabadult meg a főváros és a birodalom.
– S ezt én fedeztem volna fel, – egy a királyhoz írott levélben? – Hiszen én nem tudok írni.
A konziliárus a két tenyere közé hajtotta le a fejét.
– Serenissime. Non faciat sculptile! Méltóztatik velem tréfálkozni. Hiszen emlékezhetik rá serenissime, felettébb jól, hogy én voltam a praesese annak az examináló komissziónak, amely serenissime proficientiáját in studiis de semestri ad semestrim kontemplálta. Énnekem méltóztatott respondeálni ex historia hungarica, s a kalligráfiai exercitiumait suppeditálni, melyek felől én a testimoniumát manupropria infraskribáltam. Csakhogy akkor méltóztatott serenissimének pisze orrának, szőke hajának, görbe lábainak lenni, ami azóta nagy praeferentiájára diametraliter megváltozott.
György nem állhatta ezt meg nevetés nélkül.
– Tehát legyen úgy, hogy én írtam ezt a levelet a császárnak. De hát mi történ azután?
– Hiszen jól méltóztatik tudni a dolgot. Circumstantialiter méltóztatott denunciálni az egész Méte-festivitas peripetiáit. – A policia azonnal interveniált, s deteneálta az egész kollégiumot. Pro dolor, hogy a fő totumfac, a Wammána nem volt többé konfrontálható. Az letaliter affligálva maradt ott a teátrumon. A többiek az inkvizíciónak lettek átadva.
György a lépcső alján búcsút vett a konziliáriustól, az azonban még azon túl is vele maradt. S őrajta kívül még két polgári öltözetű férfi maradt az úrfi sarkában, akik egész a régi szállása kapujáig elkísérték.
Ott ismét búcsút vett a konziliáriustól. Amire az felkísérte Györgyöt egész a szállásáig. Ott azután tudtára adá, hogy őneki legmagasabb utasítása van György herceget nem hagyni magára egész addig a pillanatig, amíg Genuában hajóra nem fog szállni, Szicíliába utazandó.
Az a két kísérő is arra van rendeltetve, hogy György úrfi felett őrködjék. Csupán azon célból, nehogy a denunciált asphaleia társaság valamely merényletet kövessen el a nagy protekcióban részesült ifjú ellen. Sok az ellensége! Egyfelől az asphaleia, másfelől a mirákelpalota. No meg egyebek is. Superflua cautela nonquam nocet.
György megköszönte szépen ezt a gondoskodást, s nem talált benne semmi kifogásra méltót.
A Künzli Pétert otthon találta, s a régi jó pajtási viszony rögtön újra össze lett kötve.
Péter sok mindenféle pletykát tudott, amik azóta jöttek forgalomba, hogy egymást nem látták.
György megígérte neki, hogy ha elmegy Szicíliába, őtet is magával viszi.
A Péter tudatá Györggyel, hogy a mai napon két fiatal úr járt a szállásán, utána tudakozódva. A neveiket fölírták a fekete táblára.
György elolvastatá Péterrel a két nevet, s aztán azt mondá neki, hogy ha az a két úr ismét visszajön, vezesse őket hozzá. Ezek a marchese di San Carlo segédei voltak.
Az esteli órákban jelenté a Péter, hogy a két uraság ismét itt van. György most eléjük ment.
Az egyik segéd így szólt hozza.
– Uram. Mi marchese di San Carloval együtt ma reggel a megállapodás szerint megjelentünk a Spinnerin am Kreuz előtt a rencontre-re, ott vártunk egy óráig. Ön nem jött el.
Györgynek a válasza ez volt.
– Force majeur volt, ami visszatartott. Egyébiránt is, ha megjelenheték vala is: én marchese di San Carloval meg nem verekedtem volna. Elismerem, hogy hibáztam és ok nélkül cselekedtem, amidőn a marcheset megsértettem és provokáltam. Nemesemberhez illő módon a sértésért megkövetem, s a kihívást visszavonom. Kérem az urakat, vegyék ezt tudomásul.
A két lovag tudomásul vette a nyilatkozatot.
Erre az egyik egy lepecsételt levelet vett elő a kalapjából, s átnyújtá azt Györgynek.
– Marchese di San Carlo küldi. Olvassa ön.
– Uram, én nem tudok írást olvasni.
– Hát törje fel a levelet, majd én elolvasom.
György feltörte a levelet, s átadta a lovagnak, az felolvasá.
„Marchese di San Christina. Én elismerem, hogy hibáztam, és önt ok nélkül sértettem meg. Lovaghoz illően megkövetem önt a sértésért, s ezzel adok önnek elégtételt. Marchese di San Carlo”. Györgynek egyszerre megtelt a szeme könnyel.
József ugyanazt írta Györgynek, csaknem szó szerint, amit György izent Józsefnek.
Ki diktálta egyszerre, mind a két fiúnak ugyanezeket a szavakat?
Talán ugyanannak az anyának az áldott szelleme, aki akkor, midőn mint kisgyermekek egy ágyban aludtak, éjjel felkölt a fekhelyéről s betakargatta őket. Talán még most is fölkel örök fekhelyéről, mikor a két fiának rossz álmai vannak: s ismét betakargatja őket.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages