V.
V.
Két év folyt már le. A cigányok
Csoportja egyre vándorolt,
S békét, tanyát talált mindenhol,
Miként előbb, úgy mostan is.
Aléko, oly szabad, miképp ők,
A mívelt világ láncait
Megvetve, vándorol velük,
Gond nélkül és bánattalan.
Olyan lesz, mint a többi, a család.
Nem gondol a multakra vissza többé.
Megszokta a cigányvilágot,
A rongyos sátoréletet,
A renyheségnek mámorát,
Szegény cigánynyelv szólamát;
A barlangból elszoktatott
Medvével osztja fekhelyét.
Azt szokta táncoltatni ő
A moldvai kastélyok udvarán,
S bömbölteti a nép előtt.
Mely fél, s röhög a táncain.
Mig az öreg, botjára dűlve
A csörgős dobot püföli,
Addig Aléko énekel
S Szemfira a bámész paraszt közt
Cintálba rézpénzt szedni jár.
Elesteledve mind a hárman
A főtt málépuliszkát
Körülülik,
Melynek tövét nem ők kapálták.
Elalszik a vén: csend leszen
És a sátor alatt sötét.
Csoportja egyre vándorolt,
S békét, tanyát talált mindenhol,
Miként előbb, úgy mostan is.
Aléko, oly szabad, miképp ők,
A mívelt világ láncait
Megvetve, vándorol velük,
Gond nélkül és bánattalan.
Olyan lesz, mint a többi, a család.
Nem gondol a multakra vissza többé.
Megszokta a cigányvilágot,
A rongyos sátoréletet,
A renyheségnek mámorát,
Szegény cigánynyelv szólamát;
A barlangból elszoktatott
Medvével osztja fekhelyét.
Azt szokta táncoltatni ő
A moldvai kastélyok udvarán,
S bömbölteti a nép előtt.
Mely fél, s röhög a táncain.
Mig az öreg, botjára dűlve
A csörgős dobot püföli,
Addig Aléko énekel
S Szemfira a bámész paraszt közt
Cintálba rézpénzt szedni jár.
Elesteledve mind a hárman
A főtt málépuliszkát
Körülülik,
Melynek tövét nem ők kapálták.
Elalszik a vén: csend leszen
És a sátor alatt sötét.
