Történelmi jegyzetek
Történelmi jegyzetek
1. Rózsák a hóban. Lukasinszky, miután a legnagyobb kínzásokkal sem lehetett tőle vallomást kicsikarni, nyomtalanul eltűnt; parasztok, kik abban a környékben laktak, ahol Constantin, a caesarevics keresztülvonult, láttak egy embert, ágyúlafétára kötözve, elhurcoltatni. Azt állítják, hogy ez volt a szerencsétlen Lukasinszky. Az általa alapított „hazafi társaság” azonban annál erélyesebben folytatta működését (Der russische Hof v. Jakob Magnus Crusenstolpe V. kötet). „Seisász” egy orosz vígjáték komikus alakja, kiben a szolgálathűség van személyesítve. A század elején nagy tetszéssel adták. Vö. Dupré de Saint-Maure „Le Theatre russe” 1824.
2. Nagyúri kedvtelés. Vadászat Sz.-Pétervárott. A cári kegyenc a Carszkoje Zelótól Szentpétervárig az utcán vadászott végig, s a vadászat alatt minden urasági hintónak, járműnek, társzekereknek, sőt maguknak a postakocsiknak is meg kellett állni, s várni addig, míg a hercegi vadászatnak az utcán vége lett. Ez a jelenet eltartott egy óráig. (Les mystéres de la Russie, par Fréderic Lacroix.)
3. Hadjárat egy asszony ellen. Az orosz és lengyel titkos társulatok. Neveik, céljaik, működésük, a tagok fölvételi módja leírva körülményesen Crusenstolpe „Der russische Hof” művében V. kötet.
4. ..... Két zenészeti irány harca az orosz udvarnál. Cimarosa, Paesiello, Salvini, Fernando Cortez szerzője és Rossini között, egy orosz udvarhölgy magánlevelében leírva 1824-ből, Dupré de Saint-Maure „Moeurs russes” művében, I. kötet.
5. ..... Demidecemvirek. Pál cár idejében minden orosz nemes tartozott valami katonai tisztet viselni, csupán tíz fiatal embernek volt megengedve, hogy a polgári osztályt képviseljék; ezek az udvari levéltárban lettek alkalmazva, s ott régi okiratok másolásával foglalkoztak. Gúnynévvel „demidecemvirek”-nek hívta őket a társaság. Ezek között volt Turgenyeff Miklós mint húszéves ifjú. Ő hozta hírül Pál cár halálát a többi kilenc társnak, amire azonnal szétfutott mindenki, s nem másolt több ócska okiratot; csupán a hírmondó maga, ki elsőrendű történetíró lett később, elbeszélésünk korszakában.
6. Az orosz színészet 1824-ben. Saint-Maure azt írja, hogy az orosz színházaknál a füttyöt a sziszegéssel szokták helyettesíteni. Azon időben minden nagy földesúr tartott színtársulatot; egy különösen oly leleményes volt, hogy ugyanazokkal a jobbágyaival reggel a szent misén énekeltette a kórust, délben muzsikáltatott az ebéd felett, s este eljátszatta velük a „Les precieuses ridicules”-t, s mind a három minőségben megfeleltek a – parancsolatnak.
7. A „Zöld könyv.” Hannibál vére folyt Puskin ereiben. Igenis Hannibálé, de nem a karthágói vezéré, hanem egy felszabadult észak-amerikai néger hercegé, akinek Hannibál volt a neve, s ki Puskinnak valamelyik nagyanyját nőül vette. A regényben amúgy szebben hangzik. (Vö. Puskin életrajza Bodenstedttől.)
8. Jakuskin. Rilejeff azzal fenyegette Jakuskint (más néven Jakubovicsot), hogy rögtön lelövi, ha le nem tesz a cár élete elleni merényletről, ott az összeesküvők gyűlésében. Vö. Crusenstolpe, Der russische Hof.
9. ..... Krizsanovszky tiltakozása a gyilkossági kísérlet ellen a lengyelek nevében. – Ugyanott.
10. ..... Pestel terve, a cári családnak Amerikába szállítása iránt. Ugyanott.
11. Az általános respublika tervezete apró önálló országokkal. Ugyanott.
12. ..... „Un président sans phrases.” Csupán e négy szót hallhatta meg a betoppanó kém. S ez elég volt arra, hogy Turgenyeff Miklóst, ki külföldre menekült, fej- és jószágvesztésre ítéljék. E hírre az egyik testvére azonnal szívszélhűdést kapott, és meghalt. A másik testvére pedig utána sietett, s megosztá a vagyonát a száműzött testvérrel, nem törődve az udvar haragjával. Ez volt Turgenyeff Ivánnak, a világhírű szabadelvű regényírónak az atyja. (Az 1825. forradalom áldozatainak felségsértési pöréből.)
13. ..... Háromnapi teljes sajtószabadság Oroszországban. „La censure”, Dupré de Saint-Maure művében.
14. A pézsmaszagtól a kátránybűzig.
..... A cár és a nagyhercegek elfogatási terve. (Vö. Crusenstolpe: „Der Russische Hof” V. k.)
15. ..... „A katonák maguk raboltak éjjel az utcán.” Sehnitzler utazási naplójában ezt írja: „Szentpétervár teli van a legborzasztóbb hírekkel. Egy nevezetes személyt az utcán meg akartak ölni; egy előkelő polgárt egész az ingéig kifosztottak hazatértében. Tegnap reggel az utcán egy fejnélküli hullát találtak. Ma a legnépesebb utcán feltörtek egy palotát erőszakosan; még a templomokat is kirabolják, az egész gonosztevővilág söpredéke látszik e szerencsétlen várost elözönleni. A lakosok nem merik este elhagyni a házaikat.” – Crusenstolpe szerint Miloradovicsot vádolták azért, hogy nem ügyelt fel rá, hogy a katonák éjjel ki ne járjanak a kaszárnyából. Mikor megtudták, hogy emiatt a rendőrfőnök, Gorgolis leköszönt s Hulkin jött helyébe, a kasinóban Nariskin herceg vette a kalapját, s azt mondta: sietek haza eltorlaszolni az ajtókat és ablakokat.
16. ..... Marat öccse.
„Ideérkeztekor büszkén nevezte meg magát a rendőrség előtt, hogy ő »Marat!« Ott arra kérték, hogy legyen szíves valami más, okosabb nevet venni fel. Így vette fel a szülővárosa nevét. Nagyon hiú volt rá, hogy ő a testvére Corday Charlotte hírhedett áldozatának. Azt mindenkinek elmondta, hogy ő Marat testvére, s sokszor megjárta vele. Különben francia nyelvmester volt.” Dupré de Saint-Maure „Les gouverneurs d’enfants.”
17. „Az űzött vad.”
A zenekar. Maga Catalani is azt mondta, hogy ennél szebb éneket soha nem hallott. Les chantres de la Cour D. de Saint-Maure III.
18. Nariskin Zsófia. Der russische Hof. Crusenstolpe.
19. Severin család. Geheime Geschichte Russlands. – Schnitzler.
20. Constantin nagyherceg alakjának leírása.
„Constantin testileg még rútabb volt az atyjánál. Ugyanaz a kalmuk arculata volt stb.” Fantaszta és felfortyanó s legnagyobb mértékben brutális volt; de voltak jó tulajdonai elrejtve a durva külső alatt. Der russische Hof. Crusenstolpe.
21. Constantin jellemzéséhez.
Egyszer a katonák mustrálásánál meglát egy újoncot, aki sírt. Azért, hogy sírni mert, huszonöt kancsukát veretett rá. „Nézd, mondá a büntetését kiállottnak, ez a derék legény, a pajtásod; ez bezzeg nevet, mikor a szemem közé néz! Ez a jó katona. Hát te legény, mit nevetsz olyan jóízűen?” – „Azt, hogy én még ilyen csúf pofát, mint a tied, soha életemben sem láttam!” – S Constantin adatott a goromba fickónak huszonöt – rubelt. De Custine. La Russie.
22. Marat jellemzéséhez.
A francia forradalom alatt a kivándorolt főurakkal együtt jött inas, lovász, kengyelfutó had elárasztá Oroszországot, s miután ott akkor nagy divat volt a fiatalságnak francia nevelést adni, valamennyi beállt az uraságokhoz – nevelőnek. Volt olyan, aki tanári állásra is folyamodott a középtanodákhoz, s csak azon múlt, hogy el nem nyerte ez állomást, mert „Gymnase” helyett „Gil Blase”-t írt a folyamodványában. „Les instituteurs.” Dupré de Saint-Maure.
23. Constantin lemondása Grudzinszka Johanna miatt.
Die Geheime Geschichte Russlands von Schnitzler.
24. A Napóleon-kultusz az orosz nép között.
„A szabad Oroszország.” – William Hepworth Dixon.
25. Néva-áradás.
Les mystéres de la Russie.
26. A cár mindenütt részt vett a mentés munkájában.
Der russische Hof Crusenstolpe.
27. Tarrakanoff hercegnő.
Állítólag Erzsébet cárnő leánya, Tarrakanoff hercegnő cím alatt fölnevelve. Radzivill herceg gyermekkorában elvitte Rómába, azért, hogy később nőül vegye, s II. Katalin ellen fölléphessen vele. Katalin elkoboztatta a herceg birtokait, s míg az visszatért Oroszországba, hogy azokat visszanyerje, azalatt a cárnő kiküldte Orlov herceget Olaszországba, ki meg tudta nyerni az ifjú hercegnő szívét, s rávette, hogy esküdjék meg vele. A pap és a násznagyok mind Orlov álcázott bérszolgái voltak. Így a hercegnő a férjének vélt Orlovval hajóra szállt. Ott rögtön láncra verték, visszavitték Oroszországba, s bezárták az erőd börtönébe. Ott aztán a Névának egy kiáradása alkalmával a börtönben megfulladt. Még csak huszonkét éves volt.
Anecdotes historiques de l’amour. A Troyes. Névtelen szerzőtől.
28. „A cár sírt a romlás láttára.”
Der russische Hof Crusenstolpe.
29. „A cár nem akart a görög szabadságharc miatt háborút kezdeni.”
Alexander der erste von B. E. Lloyd.
30. „A galamb az orosz nép szent madara.”
A solovecski zárda leírása Hepworth Dixontól.
31. „Pálmakertek Szentpétervárott.”
Moscou, Petersbourg, par Dupré de Saint-Maure.
32. „Régi orosz esküvői szertartás.”
La Russie historique etc. Piotre Artamoff
33. „Arakcsejeff kedvese, a volt markotányosné.”
Der russische Hof. Crusenstolpe.
34. „Szvahe, a leányvásár.”
Les mystéres de la Russie. Fréderic Lacroix.
35. „Orosz házastársak kelengyéje, vesszőcsomó, mit a menyasszony ád a vőlegénynek.”
La Russie historique. P. Artamoff és Mystéres de la Russie, Lacroix.
36. „Dubina.”
Petersbourg, Moscou. Dupré de Saint-Maure.
37. „A kettős kiházasítás.”
A „Mystères de la Russie” szerzője közli az adatot.
Egy szép parasztleány, jobbágya egy előkelő úrnőnek, szerelmi viszonyt kezdett egy szép jobbágylegénnyel. Rajtakapták őket a találkozón, s arra az úrnő büntetésül a szép leányt kényszeríté hozzámenni a legpiszkosabb és rútabb félbolondhoz, a legénynek pedig nőül kellett venni a falu legrútabb banyáját, egy női Quasimodót.
38. „A korbácsolás.”
Ha a földesúr meg akarja büntetni a jobbágyát, ráparancsol, hogy vetkőzzék le egészen, s addig vereti azt, néha az egész családja szemeláttára, amíg neki tetszik. Ha néha egy felnőtt leány, akit így meg akarnak verni, ellenkezni talál, akkor az apjának, a testvérének, vagy ha nő, a férjének parancsolják, hogy az hajtsa rajta véghez a korbácsolást. S azok ezt természetesnek találják.
Les mystères de la Russie, Lacroix.
Clarke egy másik úrnőt ír le, ki a szolgálóját keresztre szegeztette ki, s egy harmadikat, ki a jobbágyleányokat égő parazsakon sétáltatta, meg egy negyediket, aki a leányoknak a meztelen bőrére hímzett selyemmel. Mind ugyanebből a korszakból.
39. „Arakcsejeff kedvesének meggyilkoltatása.”
Crusenstolpe. Der russische Hof. És Les mystéres de la Russie, Lacroix. Egyformán adja elő mindkettő.
40. „A tábornok halálát hirdető ágyú.”
Dupré de Saint-Maure. Petersbourg. Moscou.
41. „Photios megtéríti Arakcsejeffet.”
Der russische Hof. Crusenstolpe.
42. „Nahum apó.”
A szabad Oroszország, Hepworth Dixon.
43. „A cár levele Photioshoz.”
Der russische Hof. Crusenstolpe.
44. „A cárnő és férje kibékülve.”
Geheime Geschichte Russlands. Schnitzler.
45. „Arakcsejeff bosszúja a jobbágyain.”
Der russische Hof. Crusenstolpe.
46. „Puskin csak rossz időnél tudott költeni.”
Életírása H. v. O.-tól. (Igazi nevét nem lehet megtudni. Bodenstedt sem ismeri.)
47. „A Masinkák ünnepe.”
Bilder und Schilderungen aus allen Teilen des europäischen Russland: H. v. Lankenau.
48. „Az üstökös.”
Der russische Hof. Crusenstolpe.
49. „A cár leányai hamvainál imádkozik.”
Ugyanott.
50. „Sándor cár útja éjjeli kivilágítással.”
Les mystéres de la Russie. Lacroix.
51. „Tagánrog lehetett volna az, ami Szentpétervár.”
Alexander der Erste. B. E. Lloyd.
52. „A Krím gyümölcsöskertjei.”
Quatre mois en Russie. M. F. de Mely.
53. „A cár álöltözetben a bákcsiszeráji könnyforrásnál és a török mecsetben.”
Der russische Hof Crusenstolpe.
54. „Pestel összeesküvése elárulva.”
Ugyanott.
55. „A cár nem vett be orvosságot, s nem hallgatott orvosi tanácsra.”
Geheime Geschichte Russlands, Schnitzler.
56. „A cárné levele.”
Ugyanott.
57. „A Te Deummal kezdődött s Rekviemmel végződött templomi szertartás.”
Der russische Hof. Crusenstolpe.
58. „Elfelejtették a cár halálát hivatalosan közhírré tenni.”
Ugyanott.
59. „A két nagyherceg vetélkedése a korona fölött.”
Ugyanott.
60. „Constantin szavai a szász királynéhoz.”
Ugyanott.
61. „Derevaski Daloj.”
Geheime Geschichte Russlands, Schnitzler.
62. „Konstitucia! A cár felesége.”
Der russische Hof. Crusenstolpe.
63. „A cár a finn ezredhez.”
Ugyanott.
64. „A fölkelés leírása, Mihály nagyherceg maga süti el az első ágyút a fölkelők ellen.”
Ugyanott.
65. „Trubeckoj esete.”
Ugyanott.
66. A históriai Trubeckojt nem kell összezavarni az egészen költött alakkal, Ghediminnel.
67. „A zöld könyyv. Sárga könyv.”
Crusenstolpe „Zöld könyv”-nek nevezi, Lacroix „sárgának”. Mind a kettő megegyezik abban, hogy az, mielőtt kézre kerülhetett volna, megsemmisíttetett. Lacroix szerint egy fiatal nő, az összeesküvő vezérek egyikének kedvese, semmisíté azt meg a kutatók elől, a bezárt ládában, amihez kulcs nélkül nem tudott hozzáférni.
68. „Cár kell a köztársaságnak.”
Crusenstolpe. Russische Hof.
69. „A kivégzések.”
Ugyanott. Mikor Rilejeffel együtt az egész bitófa összeomlott, azt mondá: „Nekem már, úgy látom, semmi sem sikerül, még a meghalás sem!”
70. „Puskin a cár előtt.”
Névtelen életírója.
71. „Constantin a lengyel forradalomban.”
Crusenstolpe. Der russische Hof.
72. „Constantin mint népszerű kísértet.”
La légende d’un grand duc. Hepwort Dixonnál.
73. „Oroszországban ritkaság volt a párbaj e korszakban.”
Erről hosszasan ír a Les Mystéres de la Russie szerzője. Az egész korszak alatt csak két párbajesetet jegyeztek fel az évkönyvek. Az egyik egy ezredes és kapitánya között; ez is szokatlan, s a rendes párbaji szabályoktól eltérő. Kartávolságnyiról lőttek egymásra: két pisztoly közül csak az egyik volt megtöltve golyóra, s sorshúzás döntötte el, hogy az melyiknek jusson. Az ezredes esett el. A másik párbaj indoka szerelemféltés volt. Egy főúr gyanakodott a nejére, hogy az a házibarátjával egyetért. Egyszer este a vacsoránál a koppantóval eloltá a gyertyát (a főurak asztalán is csak egy szál gyertya égett), s amíg az inas kiment a gyertyát újra meggyújtani, a koppantóban maradt gyertyakorommal bekente a száját, s aztán a sötétben megcsókolta a felesége ajkait. Mikor a gyertyát ismét visszahozták, a jó barát szája is kormos volt. Ezért a kis gyertyahamuért verekedtek meg. S a férj lett az áldozat. – Lacroix.
74. Az orosz orvosokról. La Russie, par marquis de Custine.
75. Az orosz gyógyszerészekről. Les mystéres de la Russie. Lacroix.
76. A szentpétervári Jelagnaja-rész leírása. Le Russie, par m. d. Custine.
77. A tábornok combját keresztülszúrta. Le Russie, par m. d. Custine.
78. A cigányleányok tánca és éneke. La Russie, p. m. d. Custine. A hírneves utazó így írja le a cigányleányok énekét és táncát Nizsniben: „A cigánynők bájosak voltak, viseletük valami idegenszerűt kölcsönzött alakjaiknak, tekintetükben varázs van; vonásaik és mozdulataik kellemteljesek és megragadók. Egyszóval olyan alakok, mint Michelangelo Szibillái. Énekük ugyanaz, ami a moszkvai cigányoké, de kifejezésteljesebb és változatosabb. Azt mondják róluk, hogy lelkükben büszkeség van; szenvedélyesek, de nem pénzért eladók, s gazdag ajánlatokat egész megvetéssel utasítanak vissza.
79. A cár leányának tervezett házassága.
Akkor Zsófia tizenhét éves volt, s az első szerelem csendes lángja égett tiszta szívében. Egy ifjú orosz volt az a szerencsés, ki a cár helybenhagyásával a hűség fogadalmát vele kicserélheté. Minden előkészület meg volt már téve a házassághoz, ámde a menyasszonyi ékszer, amit Párizs első művésze készített, nem ékesíté a menyasszonyt; mikor az megérkezett Szentpétervárra, akkor ő már meghalt. – Der russische Hof, Grusenstolpe.
80. Nagyszámú katonatisztek, kik az összeesküvésbe belekeveredtek, közkatonákká lettek lefokozva. Abba a zászlóaljba, amelyet ők alkottak, sorozták be mindazokat az ifjakat, akik szabadelvű irányzatról voltak gyanúsak. Ez a kis nyolcszáz-főnyi csapat, mind válogatott harcos és politikai elítélt, abban a hadtestben szolgált, mely az 1828-iki török háború alatt Izmajloff várát ostromolta. Mihály nagyherceg vezényelte az ostromló sereget. Amint a rés megnyittatott, a nagyherceg az elítéltek zászlaja elé lovagolt, s azt parancsolta nekik, hogy ők menjenek elöl a rohamra. „Ime a pillanat itt van – mondá nekik –, hogy visszavívjátok az elvesztett becsületet a cár és a nemzet előtt. Érdemeljétek ki a bocsánatot ma, diadallal tetézve zászlótokat!” Azzal rohamra doboltak, s a zászlóalj megrohanta az ozman sáncokat. Hanem a tört rés még nem volt megmászható, s bizonyos halál volt annak megrohanása. A török sáncok alá érve, az orosz hadak mind magukra hagyták a gyanúsok zászlóalját, s azok közül egy sem tért vissza onnan, a törökök mind levágták őket. Így szabadult meg az orosz kormány egy csapással egy egész falanxától azon fiataloknak, kiknek eszméi nyugtalanítók.
Ez volt a „vége”.
[E jegyzeteket maga a szerző írta; a jegyzetszámozás, mely sorrendiséget jelez ugyancsak Jókai tollából származik, de nem pontos szöveghelyekre utal.]
