A VÁROSLIGET
A VÁROSLIGET
Jelenleg a Városliget Budapest népéletének a gyűjtőmedencéje az év minden szakában. Nem csoda, ez van a városhoz a legközelebb, s maholnap már benne lesz. Itt találkoznak, sőt egymással össze is vegyülnek a high life élvezetei a low life mulatságaival. Egyszer a népliget a színhely, a köznép a szereplő, az elegáns világ a néző; máskor a turf, a corso képezi az arénát, ahol a créme a szereplő s a plebs a néző.
A Városliget területét a múlt század végén Batthyány József hercegprímás bírta a várostól s kezdte befásítani, utakkal és épületekkel ellátni. Halála után ismét a város vette birtokába. A Városliget mai alakjában a dicső emlékű József nádor elnöklete alatt alakult szépítő bizottságnak az alkotása. A nádor ültette be facsoportokkal a század elején ezt a több mint háromszáz holdnyi területet Pest város határának keleti részén, a Rákoson; egy a Rákos-pataktól elmocsárosodott sivatagot, ahol a hajdani magyarok országgyűléseiket tartották. József nádor saját alcsuthi birtokáról hozatta föl a most már óriásiakká felnőtt platánfákat; ő alkottatá a Király utcából kifutó hatsoros sétányt vadgesztenyékből; mindkét díszfa ritkaság volt még azon időkben. A nagy városligeti tó, kettős szigetével, szintén az ő alkotása volt; itt épült az első vashíd sodronyokból, amely a szigetnek a Drót-sziget nevét megszerezte; ma Széchenyi-szigetnek hívják. A másikat Pávák szigetének hívták, míg a kegyelet a Nádor-sziget névvel meg nem tisztelte. Még József nádor életében épült a városliget külső szélén a Hermina-kápolna, a főherceg viruló szépségében korán elhunyt kedves leánya emlékének megörökítésére. A század elején, 1822-ben Schams Ferencnek Pest városáról német nyelven megjelent monographiája még gúnyosan jegyzi meg a Városligetről, hogy ott is megpróbálnak fákat ültetgetni; de nem lesz abból semmi, hogy ott valaha erdő legyen!
Még a negyven év előtti Budapest leírója is (Häufler J. V.) a Városligetben csak egy, fogyatkozásairól nevezetes vadont lát, ahol sok a por, kevés a víz, drága az étel, nincsen világítás, unalmas a mulatság. Egyedüli kertek kétoldalt a nagy sétány mellett voltak láthatók díszes nyaralókkal. Ma ez itt már város.
Az Andrássy-Sugár-út megalkotásával az egész Városliget átalakult, széles kocsiutakat készítettek az erdőben, melyek közt fővonal a Stefánia főhercegnőről evezett pompás út, s az egész ligetet úgy alakították át, hogy alkalmas legyen egy valóban nagy város üdülést kereső közönségének befogadására. Párhuzamosan ez alkotással keletkeztek e területen az országos kiállítás palotája és díszépületei, még előbb az állatkert, később a jégpálya csarnoka, a cirkusz, a nyári színház és a bécsihez hasonló népliget. Ide sorakozik a lóversenypálya, az artézi kút és az artézi fürdő.
A Városliget bejáratánál mindjárt egy gyönyörű körtér fogadja a látogatót, üde pázsittal borítra, körös-körül virágzó bokrokkal szegélyezve, széles útjai mentén rózsákkal és délszaki növényekkel beültetve, közepén 13 vízsugarú hatalmas szökőkúttal. Balra rögtön festői panoráma nyílik a tó felé, mely a szigetet körülfogja, és hattyúk között tarka ruhás ünneplő ifjúság hasítja a sík víztükröt csónakjaival. A regényes tóparton, a terebélyes fák alatt továbbhaladva, az oroszlánok bömbölése jelzi már előre, hogy az állatkert közelébe jutottunk, mely kertnek is gyönyörű, mert a növényhonosító egyesület is itt teszi kísérleteit; régi és újan ültetett exotikus növényeivel, pavilonjaival, hodályaival, aklaival és fészereivel, melyek a bennük lakó állatok hazájának építési modora szerint vannak alkotva. Az állatvilág ritka szép példányokban van itten képviselve, a királyi oroszlántól a bohóc majomig. Legérdekesebb benne a vízi szárnyasok tava s a baromfiudvar. Itt van a cirkusz is, egészen vasból épült nagy színház, melyben kitűnő lovasművész-társaság tartja nyáron át nagyban látogatott mutatványait. Szintén az állatkert nyílt terén jelennek meg a légkirályok és királynők, kik toronymagas állványokra kifeszített köteleken táncolnak és vasparipáznak végig; a léghajózók, kik ballonjuk trapézán mutogatják hajmeresztő művészetüket, s a felhők magasából bocsátkoznak le hulló ernyőikkel; és a tűzijátékok nagymesterei, kiknek pyrotechnikai mutatványai közmondás szerint meg szokták hozni a várva várt esős időt.
A nagy, pompás cirkusszal átellenben találjuk a másikat: a nép cirkuszát. Itt is erőművészek mutogatják nyaktörő játékaikat, de csak szerény kerítéssel körülvéve, tízkrajcáros váltság mellett. S bár legtöbbször tömve van a nézőtér is, de kívül még egyszer annyi néző áll, akik ingyen részesülnek az élvezetben, sőt aki igazi gyönyörűséget akar magának szerezni, az fölmászik valamelyik fára. Körös-körül minden platán meg van rakva fiatal nemzedékkel, akiktől ezt az élvezetet kifigyelni lehet, de eltiltani bajos.
És ezzel a népszerű cirkusszal kezdődik a népliget.
Egy egész házcsoport ez, mely tarkabarka építészeti quodlibetben rend nélkül foglal tért a fák alatt; kisebb-nagyobb színházak, melyekben marionettek játszanak és igazi emberek. Kísértetek színháza, rémjelenetekkel és bűvészi csodákkal; nem hiányzik közülük az obligát Paprika Jancsi bódéja sem. Amott élőképeket mutogat egy szép barna hölgy, akinél csak az a fölösleges természet ajándéka, hogy nagy bajsza és kerek szakálla van; erős versenyt támaszt ellenében a kígyós leány, ki boa constrictorokat csavargat a dereka körül és aligátorok torkába dugja a fejét; de mindkettőn túl tesz a magneta kisasszony, ki a szín közepéből jön elő, fejjel lefelé fordulva s függ a levegőben saját láthatatlan mágnesébe kapaszkodva. De az ember arcú kakas is követeli az elismertetést. S aki a jövendőt meg akarja tudni, annak is alkalom nyújtatik egy sátorban, ahol az alvajáró kisasszony mágneses álmában mindenkinek megjósolja, amit legjobban kíván. Aki gyorsan meg akar gazdagodni, útjában leli a népies lutrit. Aki az ereje nagyságáról akar hiteles adatot nyerni, ott találja az erőmérleget, a nagy fejű automat négert, aki egy ötkarjcáros pofoncsapásért akkorát ordít, amekkora az ökölcsapás volt. Ha pedig a sportbeli ügyességét kívánja valaki kipróbálni, kínálkoznak a lövősátrak, amelyekben vízsugár táncoltatta tojásokat lehet ledurrantani puskával. Aki erősebb testmozgásokra érez hajlandóságot, azt várva várja a hinták egész sorozata, melyek egyenként a leggyöngédebb föliratokkal pompáznak, s azokon a gavallérság, leginkább párosával, élvezi a légben repülés és Newton örök theoriájának alkalmazását; de ha inkább kedveli a tengerészeti élvezeteket, egész szomszédi közelségben fölülhet a muszka csuszkapályára, mely híven adja vissza a nagy tengerhullámon ringó csónakban érzett izgalmakat. Akik pedig (többnyire szerelmes párok) örökre feledhetetlenné akarják tenni a városligeti kirándulás napját a késő korra nézve, azokat minden lépten-nyomon invitálja a momentfotográf, aki olcsó pénzért odavarázsolja karöltő arcképeiket a gelatine-alapra.
Prózai lelkek, anyagi érzelmű lények, mindezen magasabb érzékeket ingerlő élvezetek mellőzésével, könnyen rátalálnak arra, ami kebleiket kielégíti: a nagy számmal berendezett kocsmákra, ahol barna cigánylegények húzzák a talp alá valót. Itt azután azt is lehet látni, hogyan táncolják a csárdást a magyarok: kopogósan, reszketősen, ugratósan, mártogatósan, palotásan és verbunkosan. Ellenben a másik kocsmában vörös sipkás szerb guszlicások csiklandozzák ujjaikkal az érchúrokat abban a meggyőződésben, hogy ők most muzsikálnak.
Kimagaslanak mind e mulatság színhelyei közül az igazi lovagias sportnak az amphitheatrumai: magyarul „keringék”, „ördögmalmok” („Ringelspiel”-ek). Itt látni azután, kinek van igazi bátor szíve! Mert felülni a szilaj paripára, ahhoz minden paraszt tud; de fölkapni arra az ágaskodó festett ménre, s annak a hátán. szivarra gyújtva, vágtatni a választott hölgy mán, ki maga részéről kényelmesen hátradűlt helyzetben foglalja el a festett hintó hátulsó ülését, vagy pedig éppenséggel egy szomszéd paripa hölgynyergében ülve, kéz-kézben, lovagol hű szeladonja mellett: ehhez a mindennapinál erősebb elhatározás kell. Csupa gyönyörűség elnézni a nyeregbe fölkapott bakát, csípőre tett kézzel, agyarára fogott verginiával, vágtatni a maga szakácsnéja mellett, aki kifeszített vörös parazoljával sorompóba hívja a fél világot.
De ami mindezen mulatságoknak a savát-borsát teszi az a minden látványossági bódé előtt álló impressarióknak a hívogatása. Ezek többnyire olaszok. De annyira akklimatálva vannak már, hogy magyar programbeszédekkel hódolnak a nemzeti közérzületnek. Ezektől meghallgatni a magnetisumról és hypnotisumról s a kígyók biográfiájáról való szakszerű informatiót, igaz szittya magyar nyelvre leforrázva, a legmagasabbra becsülendő műélvezet. Vasárnapokon és ünnepeken tízezrekre menő néptömeg szállja meg e népies mulatozás helyeit, minden néposztályt együtt lehet találni; ide mindenki gyalog jön, a népliget utcáján csak egyfajta szekérnek van szabad járása, annak, amelyet a százfodros szoknyájú dajka tol, a benne ülő fölcicomázott babával.
Innen jobbra térve, átkelünk a már említett kis hídon a (Széchenyinek nevezett) kisebb szigetre ahol elegáns Tivoli fogad, rendes cigányzenével. Gyönyörű hársfák vannak a szigeten. S innen túl, míg a Nádor-szigetet bejárjuk, egyikfestői kép a másikat váltja, melyeket csak az odaépített artézi fürdő ideiglenes épületének prózai alakja zavar meg. Igaz, hogy prózai, de gyógyító hatásával jóltevő. Az artézi kutat, mely e fürdőt ellátja, a főváros készítteté Zsigmondy Vilmos mérnökkel, s ez a kontinens legmélyebb artézi kútja. A zöld fák alatt ott látjuk üldögélni a sápatag hölgyeket pohárkákkal, kik az ingyen csorgó forrás hő vizét lassanként szürcsölgetik.
Jobbra e tótól és szigeteitől terül az országos kiállítás színhelye, melynek díszes épületei közül fönnáll most is a nagy iparcsarnok, a királypavilon és a művészcsarnok. A nagy iparcsarnok jelenben kereskedelmi és ipari rendes kiállító helyül szolgál; méltó a megtekintésre mindenkinek. A hazai iparcikkeket ott találjuk a legeredetibb mivoltukban és nagy választékban; virág- és gyümölcskiállítást is itt szoktak évenként rendezni.
Rendkívüli, jótékony célú ünnepélyes díszmenetek is innen szoktak kiindulni, minőket a főváros előkelői, írókkal, művészekkel egyesülten rendeznek, fantasztikus díszítésű társzekerekkel, melyekről a színházak kedvelt művésznői népies viseletekbe öltözve, szórnak az utcákat ellepő közönség közé virágokat és verseket, kísérve zenebandáktól és lovas legények banderiumaitól. Máskor egy országos tornaünnepély alkalmából négyezer serdülő tornászt lehet látni trombitaszóra elvonulva katonai rendben, ahány csapat, annyiféle jelmezben, akik aztán a régi görög olympi játékokat újítják föl a körülkerített szabad téren, versenyezve a bajnoki koszorúért. A nagy nemzeti ünnepen, Szent István napján aztán itt lehet látni százezrét az egész országból idesereglett vidéki látogatóknak, s lehet gyönyörködni az egyesült dalárdák hatalmas kardalaiban.
A most már világhírre kapott budapesti lóversenyek alkalmával ismét új életképet mutat a Városliget. A Stefánia út a leglátogatottabb sétahellyé válik. Egyik úri fogat a másik elé vágtat, egész sora a négylovas hintóknak versenyez egymással; a hintókban a szépség, a divat gárdaezrede vonul el szemeink előtt, melynek nem akar vége szakadni; s ez a tömege a szépségnek elfoglalja a versenytér tribünjeit. Lenn a turfon látni a hazai közélet celebritásait, híres külföldi vendégekkel együtt, de körülöttük ott nyüzsög, ott forr az egész néptömeg: diák, kereskedő, iparos, s az mind lesi, várja a versenyeredményét, keresi a totalizatőrt, fogad a paripákra s osztozik az izgalmaiban, örömében és csalódásaiban a főrangúak mulatságának, s harsogó éljennel üdvözli a győztest. A lóverseny után kocsi-corso, melynél egyik úri fogat a másikat éri kettős sorban végig az Andrássy úton, egyike Budapest legszebb látványainak. Már az Andrássy út megalkotásánál erre gondoltak, amidőn a széles utca közepét faburkolattal boríták be, s nem engedtek rajta közúti vasutat végighúzatni. Maga az Andrássy út, mely a budapesti népéletben a szív aortáját képezi, Budapestnek valódi büszkesége. Az ország áldozatkészségével jött létre, Andrássy Gyula miniszterelnök kezdeményezése folytán, a két kilornéternyi hosszúságú sugárút. Itt van Budapestnek valódi világvárost mutató képe. A Váczi körúttól kezdve az oktogonig mind a két oldalát a palotasornak a legpazarabb boltkirakatok díszítik, fölváltva fényes berendezésű kávéházakkal és vendéglőkkel, melyek közt élénk forgalmat tart fönn az üzleti és vásárló közönség; délutánonként pedig egy nagy sétahellyé alakulnak át az aszfalt gyalogjárók, kocsipályává a faburkolatú utca, melyen úri fogatok és bérkocsik kerülgetik egymást élénk versenyzéssel; az oktogonon túl a köröndig már inkább csak paloták és bérházak vannak, boltok nélkül; a széles utca öt részre válik szét, ugyanannyi árnyas fasorral, a két szélső kövezett út a döcögő omnibuszok számára van átengedve, a középső a gyorsan vágtató fogatoknak, s annak a két oldalán, kavicsozott út egyfelől a gyalogjáró, másfelől a lovagló közönség számára fönntartva. S itt látni derült napokon Budapest elegáns világát és munkás osztályait párhuzamosan a Városliget felé s onnan ismét visszahullámzani. A paloták sora után lombárnyékos kertektől körülvett villák következnek; miniszterek és külföldi consulok s vagyonos osztálybeliek lakásai, melyekkel a sugárút mintegy beleolvadni látszik a Városligetbe. Nyáron át késő éjszakáig tart a mulató közönség eleven zaja, a kocsirobaj, a lüktető városi élet az Andrássy út mentén.
Télen, mikor a tó befagy, új élet pezsdül föl a Városligetben. A korcsolyázók pompás csarnoka benépesül; a városligeti tó nagy jégpályáján kanyarogva iszánkodnak végig a korcsolyázók százai, olykor ezrei, ami este, villanyvilágítás és harsogó zene mellett a közönségnek is tündéri látvány.
Ilyenkor a néphumor is érvényesül; a hóhalmazokból építészeti csodákat raknak össze és nagyszerű szobrokat faragnak ki magukat meg nem nevező művészek; a hópalotákat elnevezik főconsuli kvártélyoknak, a hóbálványokat népszerű nagy embereknek, s azok ott pompáznak, míg a tavaszi nap véget nem vet a dicsőségüknek.
A közel jövendőben még egy nevezetességgel fog gazdagodni a Városliget. A zászlórudas domb helyére (amely rudat a néphumor a „város fogpiszkálójának” nevezett el) az Andrássy út ligeti torkolata előtti téren tervezett monumentális szobor: a szabadság-szobor, vagy Andrássy Gyula emléke, melyeknek pályázatra szánt mintáit már láthatják az avatottak hazai szobrászaink műtermeiben.
