Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. [2Kir 15,1-7; 2Krón 26,1-23; Jn 12,41; Jel 4,2. 9-10; 5,13; 7,10. 15; 19,4]
Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. [1Kir 22,19; Ez 1,4-24; Jel 4,8]
Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!
A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. [2Móz 20,21; 1Kir 8,11; 2Krón 5,14; Ez 10,4; Jel 15,8]
Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim! [2Móz 33,20; Bír 13,22; Jak 3,2-12]
És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról.
Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. [Jer 1,9; Dán 10,16]
Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!
Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! [5Móz 29,3; Ézs 42,20; Jer 5,21; Mt 13,13-15; Jn 12,40; ApCsel 28,26-27; Róm 11,8 ]
Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon.
Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak, és lakatlanok nem lesznek a városok, a házakban nem lesz ember, a föld pedig pusztává nem válik.
Eltávolítja az ÚR az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország.
Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag! [Ézs 4,3; 7,3; 10,21-22; Ám 5,3]