Az ezüstnek bányája van, az aranynak pedig helye, ahol mossák.
A vasat a földből hozzák elő, a rezet pedig kőzetből olvasztják.
Véget vet az ember a sötétségnek, sorra végigkutatja a sűrű homályban és sötétségben levő köveket.
Aknát törnek lakatlan helyen, a járókelők elfeledkeznek róluk, az emberektől messze függnek, himbálóznak.
A föld, amelyből kenyér terem, odalent olyan, mintha tűz pusztította volna.
A zafír kőzetben található, az arany pedig rögöcskékben.
Ösvényét nem ismeri a ragadozó madár, a sólyom szeme sem pillantja meg.
Nem járnak ott vadállatok, az oroszlán sem lépked rajta.
A legkeményebb követ is megmunkálja, a hegyek tövét is földúlja.
A sziklákban folyosót hasít, és minden drágaságot meglát a szeme.
Eltömi a beszivárgó vizet, napvilágra hozza, ami rejtve van.
De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye?
Nem ismeri értékét a halandó, nem található az élők földjén.
A mélység ezt mondja: Nincs bennem! A tenger ezt mondja: Nálam sincsen!
Nem lehet megvenni színaranyért, nem lehet árát ezüstben kimérni. [Péld 3,13-15 ]
Nem fizethető meg Ófír aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral.
Nem ér föl vele az arany és az üveg, arany ékszerekért sem cserélhető.
Korall és kristály nem is említhető, a bölcsesség birtoklása drágább a gyöngyöknél.
Nem ér föl vele a Kúsból való topáz, színarannyal sem lehet megfizetni.
Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye?
Rejtve van minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva.
A pusztulás és a halál ezt mondja: Csak hírét hallottuk fülünkkel.
Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét. [Péld 8,22-31]
Mert ő ellát a föld széléig, mindent lát az ég alatt.
Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét,
megszabta az esőnek a rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját:
akkor megtekintette és számba vette, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet.
Az embernek pedig ezt mondta: Íme az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem. [Péld 1,7; 8,13]