5Móz. 32.
5Móz. 32.
5Móz. 32,1
Figyeljetek, ti egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait! [Zsolt 50,4; Ézs 1,2]
5Móz. 32,2
Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon mondásom, mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra. [Ézs 55,10-11]
5Móz. 32,3
Bizony, az ÚR nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket!
5Móz. 32,4
Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő. [Zsolt 18,31-32; 145,17; Dán 4,34; Jel 15,3]
5Móz. 32,5
Elromlottak, nem fiai már, hitványak; fonák és hamis nemzedék ez. [Ézs 1,2-4; Mt 17,17]
5Móz. 32,6
Így fizettek ti az ÚRnak, ó, bolond és esztelen nép?! Hisz atyád ő, ki teremtett, ő alkotott s erőssé tett. [Ézs 63,16; Jer 31,8; Hós 11,1; Mal 1,6; Jn 8,41-42]
5Móz. 32,7
Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják:
5Móz. 32,8
A Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint. [1Móz 10-11. rész]
5Móz. 32,9
Mert az ÚR része az ő népe, Jákób a kimért öröksége. [5Móz 9,26. 29; Zsolt 33,12]
5Móz. 32,10
Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, [Jer 2,2. 6 ]
5Móz. 32,11
mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket. [2Móz 19,4]
5Móz. 32,12
Az ÚR vezette egymaga, nem volt vele idegen isten.
5Móz. 32,13
A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából. [Zsolt 81,17]
5Móz. 32,14
A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad.
5Móz. 32,15
Meghízott Jesurún, kirúgott a hámból - meghíztál, kövér, hájas lettél! - és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját. [5Móz 31,20; Neh 9,25]
5Móz. 32,16
Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották.
5Móz. 32,17
Szellemeknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, kik nemrég jöttek, akiket az atyák még nem féltek. [1Kor 10,20]
5Móz. 32,18
Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted; elfeledted Istent, aki világra hozott! [Ézs 17,10; Jer 3,21]
5Móz. 32,19
Látta az ÚR, és megutálta bosszúságában fiait s leányait,
5Móz. 32,20
és ezt mondta: Elrejtem arcom előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, kikben hűség nincsen. [5Móz 31,18; 32,5]
5Móz. 32,21
Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket. [Zsolt 78,58-59; Jer 2,11; 5,7; Róm 10,19]
5Móz. 32,22
Mert tűz lobban fel haragomtól, ég a Seól fenekéig, megemészti a földet s gyümölcsét, felgyújtja a hegyek alapjait. [Ám 7,4]
5Móz. 32,23
Veszedelmet halmozok rájuk, nyilaim mind rájuk szórom,
5Móz. 32,24
éhség gyötri, láz emészti őket és a keserű halál; vérengző vadakat küldök rájuk és porban csúszó mérges kígyókat. [Jer 14,12; Ez 5,17; 14,21]
5Móz. 32,25
Kint a fegyver gyilkol, bent meg a rémület: mind ifjat, mind szüzet, csecsemőt s vénembert.
5Móz. 32,26
Szétzúzom őket - gondoltam -, kitörlöm emléküket a halandók közül,
5Móz. 32,27
de tartok az ellenség gúnyjától, mert félreértik ellenfeleik, és azt mondják: a mi hatalmas kezünk, s nem az ÚR művelte ezt. [Ézs 10,13]
5Móz. 32,28
Milyen tanácstalan ez a nemzet, és milyen értelmetlen!
5Móz. 32,29
Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük. [Lk 19,42]
5Móz. 32,30
Hogyan kergethet ezret egy, és hogy űzhet kettő tízezret? Csak úgy, hogy Kősziklájuk odaadta, az ÚR kiszolgáltatta őket.
5Móz. 32,31
Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal, ezt ellenségeink is megítélhetik. [Zsolt 18,32]
5Móz. 32,32
Szőlőjük Sodoma szőlőjéből való és Gomora szőlőhegyéről; szőlőfürtjeik mérges fürtök, a szemei keserűek.
5Móz. 32,33
Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge.
5Móz. 32,34
De el van ez téve nálam, lepecsételve kincstáramban.
5Móz. 32,35
Enyém a bosszú és a megtorlás, amikor megtántorodik lábuk, mert közel van vesztük napja, és siet, ami rájuk vár. [Róm 12,19; Zsid 10,30]
5Móz. 32,36
Bizony, ítél az ÚR népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja. [2Kir 14,26; Zsolt 135,14]
5Móz. 32,37
Hol vannak isteneik - mondja - és a szikla, akiben bíztak?
5Móz. 32,38
Akik ették áldozataik kövérjét, itták italáldozataik borát, nosza rajta, segítsenek, rejtsenek el benneteket! [Bír 10,14; Jer 2,28 ]
5Móz. 32,39
Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált s életet, összezúzok és gyógyítok, nincs ki megmentsen kezemből. [5Móz 4,35; Ézs 45,5; 1Sám 2,6; Jób 5,18; Hós 6,1-2]
5Móz. 32,40
Kezem az égre emelem, s mondom: Örökké élek én!
5Móz. 32,41
Ha villogó kardom megélesítem, és ítéletre nyújtom ki kezem, bosszút állok ellenfeleimen, és megfizetek gyűlölőimnek.
5Móz. 32,42
Nyilam vérrel részegítem, és kardom jóllakik hússal: elesettek és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejével.
5Móz. 32,43
Dicsérjétek, ti nemzetek, annak népét, aki megtorolja szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek, de megbocsát földjének s népének! [Ézs 59,17-18; Jel 19,2]
5Móz. 32,44
Így ment oda Mózes, és így mondotta el ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára, Józsuéval, Nún fiával együtt.
5Móz. 32,45
Miután végig elmondta Mózes mindezeket a szavakat egész Izráel előtt,
5Móz. 32,46
így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek benneteket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg, és teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét! [5Móz 6,7]
5Móz. 32,47
Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek. Általa éltek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. [3Móz 18,5; Ez 20,11]
5Móz. 32,48
Ugyanezen a napon így szólt az ÚR Mózeshez: [4Móz 27,12-14; 5Móz 34,1-6]
5Móz. 32,49
Menj föl ide, az Abárim-hegységbe, a Nebó hegyére, amely Móáb földjén, Jerikóval szemben van. Nézd meg Kánaán földjét, amelyet én Izráel fiainak a birtokába adok!
5Móz. 32,50
Azután meghalsz azon a hegyen, amelyre fölmégy, és elődeid mellé kerülsz, ahogyan a testvéred, Áron is meghalt a Hór hegyén, és elődei mellé került. [4Móz 20,23-29; 33,39]
5Móz. 32,51
Mert Izráel fiai között ti is hűtlenek voltatok hozzám a Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, és nem tekintettetek szentnek Izráel fiai között. [4Móz 20,12-13]
5Móz. 32,52
Megláthatod ugyan közelről azt a földet, de nem mehetsz be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok.
