A Héródestől megcsúfolt, Pilátustól halálra kiadott Jézus sirattatik; megfeszíttetik; szidalmaztatik; meghal és eltemettetik.
És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt [Mát. 27,2. 11-14. Márk 15,1-5. Ján. 18,28-32.] Pilátushoz.
És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy [Mát. 22,17-21.] ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, [Csel. 17,6. 7.] mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.
Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod! [Ján. 18,33-37.]
Monda pedig Pilátus a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ez emberben.
De azok erősködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é ő?
És mikor megtudta, hogy ő a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok időtől fogva kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő [Mát. 14,1.] felőle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet ő tesz.
Kérdezé pedig őt sok beszéddel; de ő semmit nem felele néki.
Ott állanak vala pedig a főpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván őt.
Héródes pedig az ő katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
És az napon lőnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az előtt ellenségeskedésben valának egymással.
Pilátus pedig [Mát. 27,15-30. Márk 15,6-19. Ján. 18,39. 19,16.] a főpapokat, főembereket és a népet egybegyűjtvén,
Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt nem [Ján. 18,38.] találtam ez emberben, a mivel őt vádoljátok:
De még Héródes sem; mert titeket ő hozzá [vers 7. 8.] igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő.
Megfenyítvén azért őt, elbocsátom.
Kell vala pedig [Mát. 27,15.] elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.
De felkiálta az egész sokaság, mondván: [Csel. 3,14. 15.] Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;
De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt!
Ő pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bűnt nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom!
Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az ő szavok és a főpapoké erőt vesz vala.
És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért [Mát. 27,26. Márk 15,15.] és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az ő akaratuknak.
Mikor azért elvivék őt, egy Czirénebeli [Mát. 27,32. Márk 15,21.] Simont megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták őt.
Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok [rész 19,43. 44. 21,23. 24.] a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
Akkor kezdik mondani a hegyeknek: [Ésa. 2,19. Jel. 6,19.] Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
Mert ha a zöldelő [vers 14. 15.] fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?
Vivének pedig két [Ésa. 53,12. Ján. 19,18.] másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy megölessenek.
Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [Mát. 27,32-43. Márk 15,22-32. Ján. 19,17-27.] helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz [Ésa. 53,12.] felől, a másikat balkéz felől.
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg [Mát. 5,44.] nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének [Zsolt. 22,19.] reájok sorsot.
És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván [Zsolt. 69,22.] és eczettel kínálván őt.
És ezt mondván néki: Ha [Mát. 27,39-44.] te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak [Mát. 27,37. Márk 15,26. Ján. 19,19.] ama Királya.
A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
És mi ugyan méltán; mert [vers 33.] a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem [vers 14. 15.] cselekedett.
És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség [Mát. 27,45-54. Márk 15,33-39. Ján. 19,28-30.] lőn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja [2 Krón. 3,14. Mát. 27,51-53.] középen ketté hasada.
És kiáltván [Mát. 27,50. Márk 15,37. Ján. 19,30. Zsolt 31,6.] Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: [Mát. 27,54.] Bizony ez ember igaz vala.
És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét [Ján. 8,38.] verve megtére.
Az ő ismerősei pedig mind, [Mát. 27,55. 56. Márk 15,40. 41. Ján. 19,25.] és az asszonyok, a kik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.
És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz [Mát. 27,57-61. Márk 15,42-47. Ján. 19,38-42.] férfiú,
Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek [Malak. 3,1.] országát;
Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
Az őt követő asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az ő teste.
Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket.
És szombaton nyugovának a parancsolat [2 Móz. 35,2.] szerint.