Jób. 15.
Jób. 15.
Elifáz ismét igyekszik Jóbot képmutatással vádolni.
Jób. 15,1
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
Jób. 15,2
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
Jób. 15,3
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
Jób. 15,4
Te már semmivé akarod [rész 4,6.] tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
Jób. 15,5
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét [rész 34,35-37.] választottad.
Jób. 15,6
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
Jób. 15,7
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
Jób. 15,8
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a [Ésa. 40,13. 14. Róm. 11,34.] bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
Jób. 15,9
Mit tudsz te, a mit mi [rész 12,2. 32,12.] nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
Jób. 15,10
Ősz is, agg is van [rész 12,12. 32,7. 12.] közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
Jób. 15,11
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
Jób. 15,12
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
Jób. 15,13
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
Jób. 15,14
Micsoda a halandó, [rész 9,20. 1 Kir. 8,46.] hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
Jób. 15,15
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
Jób. 15,16
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, [rész 34,7.] mint a vizet?!
Jób. 15,17
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
Jób. 15,18
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
Jób. 15,19
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
Jób. 15,20
Az istentelen kínozza [Ésa. 57,20.] önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
Jób. 15,21
A félelem hangja [Zsolt. 53,6. 2 Kir. 7,6. 7.] cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
Jób. 15,22
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
Jób. 15,23
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
Jób. 15,24
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
Jób. 15,25
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
Jób. 15,26
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
Jób. 15,27
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, [Zsolt. 73,7.] és hájat borított tomporára;
Jób. 15,28
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
Jób. 15,29
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
Jób. 15,30
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
Jób. 15,31
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
Jób. 15,32
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
Jób. 15,33
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint [Zsolt. 1,4.] az olajfa az ő virágát.
Jób. 15,34
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
Jób. 15,35
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, [Zsolt. 7,15-17. Ésa. 59,4-10.] és az ő méhök csalárdságot érlel.
