4 Móz. 16.
4 Móz. 16.
Kóré, Dáthán és Abirám lázadása és megbüntetése.
4 Móz. 16,1
Kóré [rész 26,9. Júd. 1,11.] pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;
4 Móz. 16,2
És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
4 Móz. 16,3
És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?
4 Móz. 16,4
És mikor hallá ezt Mózes, arczra borula,
4 Móz. 16,5
És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert a kit magának választott, magához fogadja azt.
4 Móz. 16,6
Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete!
4 Móz. 16,7
És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, a kit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
4 Móz. 16,8
És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
4 Móz. 16,9
Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
4 Móz. 16,10
És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
4 Móz. 16,11
Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
4 Móz. 16,12
Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
4 Móz. 16,13
Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
4 Móz. 16,14
Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!
4 Móz. 16,15
Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az ő áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem [1 Sám. 12,3.] el tőlök, és egyet sem bántottam közülök.
4 Móz. 16,16
Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt; te és azok és Áron, holnap.
4 Móz. 16,17
És kiki vegye az ő temjénezőjét, és tegyetek abba füstölő szert, és vigyétek az Úr elé, kiki az ő temjénezőjét; kétszáz és ötven temjénezőt. Te is, és Áron is, kiki az ő temjénezőjét.
4 Móz. 16,18
Vevé azért kiki az ő temjénezőjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölő szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása előtt, Mózes is és Áron.
4 Móz. 16,19
Kóré pedig összegyűjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész gyülekezetnek.
4 Móz. 16,20
És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
4 Móz. 16,21
Váljatok külön e [vers 5.] gyülekezettől, hogy megemészszem [2 Móz. 32,10.] őket egy szempillantásban.
4 Móz. 16,22
Ők pedig arczukra borulának, és mondának: Isten, minden test [Zsid. 12,9.] lelkének Istene! nem egy férfiú vétkezett-é, és az egész gyülekezetre haragszol-é?
4 Móz. 16,23
Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
4 Móz. 16,24
Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül.
4 Móz. 16,25
Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék őt Izráel vénei.
4 Móz. 16,26
És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, a mi az övék, hogy el ne veszszetek az ő bűneik miatt.
4 Móz. 16,27
És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellől köröskörül; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.
4 Móz. 16,28
Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam:
4 Móz. 16,29
Ha úgy halnak meg ezek, a mint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet.
4 Móz. 16,30
Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, [Jer. 31,22.] és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.
4 Móz. 16,31
És lőn, a mint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok.
4 Móz. 16,32
És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé [5 Móz. 11,6. Zsolt. 106,17.] őket és az ő háznépeiket: és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden jószágukat.
4 Móz. 16,33
És alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül.
4 Móz. 16,34
Az Izráeliták pedig, a kik körülöttök valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld!
4 Móz. 16,35
És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, a kik füstölő szerekkel áldoznak vala.
4 Móz. 16,36
Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
4 Móz. 16,37
Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a temjénezőket a tűzből, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert megszenteltettek a temjénezők;
4 Móz. 16,38
Ezeknek temjénezői, a kik a magok lelke ellen vétkeztek. És csináljanak azokból vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivelhogy járultak azokkal az Úr elé, és megszenteltettek: legyenek jegyül Izráel fiainak.
4 Móz. 16,39
Felszedé azért Eleázár pap a réz temjénezőket, a melyekkel a megégettek járultak vala oda, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására.
4 Móz. 16,40
Emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki idegen, a ki nem az Áron magvából való, [rész 3,10. 38.] ne járuljon az Úr elé füstölő szerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kóré és mint az ő gyülekezete, a miképen megmondotta vala néki az Úr Mózes által.
4 Móz. 16,41
És másnap felzúdula Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!
4 Móz. 16,42
Mikor pedig egybegyűle a gyülekezet Mózes ellen és Áron ellen, akkor fordulának a gyülekezet sátora felé: és ímé befedezte vala azt a felhő, és megjelenék az Úrnak dicsősége.
4 Móz. 16,43
Mózes azért és Áron menének a gyülekezet sátora elé.
4 Móz. 16,44
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
4 Móz. 16,45
Menjetek ki e gyülekezet közül, hogy megemészszem [vers 21.] őket egy szempillantásban; ők pedig orczájokra borulának.
4 Móz. 16,46
És monda Mózes Áronnak: Fogd a temjénezőt, és tégy abba tüzet az oltárról, és rakj reá füstölő szert, és vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értök, mert kijött az Úrtól a nagy harag, elkezdődött a csapás.
4 Móz. 16,47
Vevé azért Áron a temjénezőt, a mint mondotta vala Mózes, és futa a község közé, és ímé elkezdődött vala a csapás a nép között. És füstölő áldozatot tőn, és engesztelést szerze a népnek.
4 Móz. 16,48
És megálla a megholtak között és élők között; és megszűnék a csapás.
4 Móz. 16,49
És valának, a kik megholtak vala e csapás alatt, tizennégy ezer hétszázan; azokon kivül, a kik megholtak vala a Kóré dolgáért.
4 Móz. 16,50
És visszatére Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának nyílásához. Így szűnék meg a csapás.
