A bálványáldozati hús evése nem vétek, mert az eledel nem tesz kedvesekké Isten előtt; mindazáltal a botránkoztatást abban is kerülni kell.
A bálványáldozatok [Csel. 15,20.] felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
Ha pedig valaki azt hiszi, [Gal. 6,3. 1 Tim. 6,4. rész 3,18.] hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.
Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő [Gal. 4,9.] tőle.
Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy [Ésa. 41,24. 29. Jer. 10,15.] bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak [5 Móz. 6,4. Róm. 14,14.] egy.
Mert ha vannak is úgynevezett istenek [Ján. 10,34.] akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr;
Mindazáltal nekünk egy [Malak. 2,10. 5 Móz. 6,4.] Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy [Ján. 13,13.] Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa.
De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek [rész 10,27.] a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretök, mivelhogy erőtelen, [Róm. 14,14. 23.] megfertőztetik.
Pedig az eledel [Róm. 14,17.] nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.
De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok [Gal. 5,13. Róm. 14,15.] valamiképen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek.
Mert ha valaki meglát téged, a kinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot?
És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, a kiért Krisztus [Róm. 14,13. 15,20.] meghalt.
Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen [vers 11.] vétkeztek.
Annakokáért, ha eledel botránkoztatja [Róm. 14,15. 20. 21.] meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne [vers. 11.] botránkoztassam.