Ablonczy.
Ablonczy.
Régi család, melynek első nyomaival 1392 aug. 3 találkozunk, amikor is Zsigmond király A. János fiát, Demetert s testvérének fiait: Boldizsárt, Balázst és Andrást felmenti a gömöri vár és megye részére kötelezett szolgálataik alól. Ezen a kiváltságlevelen alapszik a család nemessége. A család ma is virágzik Gömörmegyében s közvetlen ősük Albert, akinek fiait: Jánost, Ágostont, Györgyöt és Imrét 1431 iktatta be a jászói convent Kutya (ma Kutyai puszta) nevü helységbe (másolata A. Pál keleméri lelkész birtokában), amely már előzőleg is tulajdonukat képezte. – Mátyás király 1489 János fiait: Albertet, Tamást, Bálintot és ifj. Tamást uj adománylevéllel megerősíti Ablonc birtokában (u. o.). – Tamás 1494. Gömörön is szerzett birtokot, melybe a jászói convent bevezeti, majd 1516-ban II. Lajos királytól Csákány helységre kapott uj adományt (u. o.). – A család utóbb Abaujmegyébe is átszármazott. Gömörmegyében később Alsószuha volt a család fészke, ahonnét egyik ága Pestmegyébe szakadt. ahol István és Boldizsár 1740 igazolják, hogy atyjuk, Menyhért, fia volt néhai A. Mihálynak, aki még Alsószuhán lakott és ott is temettetett el. – István átányi s Boldizsár előbb czeglédi, majd kőrösi lakos 1754. a váczi káptalan előtt Szentmiklósi Antal javára lemondanak ablonczi és kutyai illetőségükről. – Másik ága Tarczalon telepedett le, ahol Sámuel 1750 igazolja, hogy apja Gáspár, nagyapja pedig Mihály volt, aki még Alsószuhán lakott. Sámuel előbb Putnokon, majd Sajószentpéteren lakott s innen költözött Tarczalra. – Az 1754/55 évi orsz. nemesi összeírásban Gömörmegyében András, László, Mihály és Sándor, Hevesmegyében István, Zemplénmegyében pedig Sámuel fordulnak elő. – Vö. Forgon I/27–29. Orosz 1.
