Régi család, amelynek az 1677. aug. 11. A. János, a kir. tábla jegyzője, később (1693) Hevesmegye alispánja s testvére György, ennek felesége Szabó Margit és gyermekeik: Márton, Ferencz és Erzsébet részére adományozott czimeres levél adományozását megelőző története még nincs tisztázva. A családi hagyomány szerint a család Erdélyből származott Magyarországra, de ez az átszármazás, valamint az erdélyi A.-családokkal való kapcsolat igazolva nincs. Kétségtelen, hogy korábban is nemes volt; az 1677. aug. 11. diploma csak czímeradományt foglal magában. Kihirdette ugyanazon évben Hevesmegye. György kevéssel rá Békésmegyébe költözött. – János nagy vagyonszerző is volt: 1698. megvette Bessenyey András sülyi, vécsi, gyandai, kőtelki, továbbá Nyáry Mihály kisfügedi, nagyfügedi, czinéri, tarcsai, domaházi, gelyei, négyesi és vattai birtokait, 1699. zálogjogot nyer Vezekényen s megszerezte Darvas János fogacsi és mérai, 1700. a hütlenségbe esett Bekény Gábor és Szuhay Mátyás nagyfügedi, mikófalvi, recski, tiszaszeghi birtokait, 1701. pedig feleségével, mihályi Deák Pál ezredessel és Deák Judittal együtt megvásárolta Zsadány és Cselőháza pusztákat s Zaránk falut. Mind e javakban a király is megerősiti s az egri káptalan birtokaiba be is iktatja, kivéve Tarcsa pusztát, mert ez ellen Majzik Simon eredményesen tiltakozott. – 1700. férfiivadékára királyi adományt nyert Törökszentmiklós, Tiszatenyő, Szenttamás és Csépa helységekre, illetőleg pusztákra, de a német lovagrend, mint a jászság akkori földesura, állandóan háborgatja, miért is uj adománylevélért folyamodik, de ezt 1716. már csak fia kapta meg. A családnak voltak még másutt is birtokai; székhelye Gyöngyös volt; a vagyont részint vétel, részint adomány, részint zálog utján tetemesen szaporitotta fia is. – A grófi rang adományozásában 1771. nov. 8. A. Ignácz, majd 1815. aug. 11. másik Ignácz s felesége, bossányi Bossányi Teklától született leánya Borbála (szirmabesenyői gróf Szirmay Tamásné) s második felesége, semsei Semsey Annától született gyermekei: Ottilia, Alajos és Lajos részesültek, ez utóbbi alkalommal a „sarkadi” előnév egyidejüleges adományozása mellett. (LR. LXIII/775.) – Czímer: – az 177l. évi diploma szerint – (az ősi czímer megerősitése): kék paizsban arany szarufa, melynek külső oldalain egy-egy szembe fordult ezüst egyszarvu fut fölfelé; a paizs alján hármas zöld halom középsőjén arany koronán csőrében olajágat tartó, kiterjesztett szárnyu, jobbra fordult galamb áll; grófi korona; sisakdísz: hármas zöld halmon a paizsbeli galamb; takarók: kék-arany, kék-ezüst. (NIf. I/55., 56.) – Ettől az 1815. évi diplomában adományozott czimer csak annyiban tér el, amennyiben sisakdisz és takarók nincsenek, paizstartó pedig két ezüst egyszarvu. (NIf. I/143.) – A család grófi ága a főrendiháznak örökös jogon tagja. – Leszármazás: