Jambrikovics (Jambrekovics, zlathar-i, illetőleg ladislavecz-i).
Jambrikovics (Jambrekovics, zlathar-i, illetőleg ladislavecz-i).
Varasdmegyei eredetü, már a középkorban szereplő család. – J. György de Zlathar 1511. a zágrábi káptalannak és Zágráb városának egy perében mint tanú szerepel.1 Gáspár, aki magát de Ladislavecz előnévvel irja, 1588. és 1598. közti időben Varasdmegye szolgabirája2 volt. – Varasd vármegyének az 1553-ik évtől 1601-ig terjedő, az országos levéltárban őrzött dicales összeirásai szerint a család tagjai közül György, Gáspár, Mihály, Mátyás, János és István Varasd vármegye következő tiz községében szerepelnek, mint birtokos nemesek: Prepustowecz, Lipowecz, Zotijska, Martindol, Ladislawecz, Poliana, Beretincz, Ternocz, Gherttoucz és Pomperoucz.3 – 1591-ben Homszky Mózes fia István J. Gáspár és ennek felesége Greksich Zsófia ellen pört folytat.4 J. Helenának, ki Changyák Miklós varasdvárosi főbiró felesége volt, 1648. Simonich Szaniszló zálogba veti felső- és alsó-szemovczi birtokrészeit.5 – 1621. gróf Frangepán Miklós bán J. Péter részére a Gubasóczyak és Fodróczyak ellen folytatott adóssági perben parancsot ad.6 A család tagjai közül számosan állottak az egyház szolgálatában. A zágrábi és varasdi jezsuitáknak az Országos levéltárban őrzött elenchusai7 szerint: 1650–1663-ig id. J. Péter varasdi, Mihály 1666. bedini, ifj. Péter 1676. besiai plébános, Ferencz 1700. jezsuita pater, Mihály 1713. plébános, György és János 1749. a chasmai káptalanban mesterkanonokok voltak. Előbbi még 1765-ben is emlittetik.8
Egyik legkiválóbb tagja volt a családnak J. László pálos atya, ki 1673-ban Széchényi Pállal, a későbbi érsekkel együtt a nagyszombati Pázmán-féle egyetemnek első pálosrendbeli theologiai tanára volt,9 1675. pedig pálosrend definitor generálisává választatott. Rendkivüli tudományossága miatt rendje őt legmüveltebb tagjának vallotta és „pálosok csillagának” (Silus Paulinum) nevezte. 1681. deczember 3-án bekövetkezett halála után pedig a „második Aquino-it” (alterum Aquinatem) gyászolják benne.10 – 1703-ban J. József Varasdmegye főszolgabirája. – 1761. József Varasdmegye szolgabirája.11 Mátyás nagyszombati senator, kinek 1695-ben nyert ügyvédi levelét Wenzel Gusztáv közli,12 több jogi könyvet adott ki, igy kinyomatta 1700-ban a Corpus jurishoz csatolt Kitonich-féle Directio methodicat, mely művet a nagyszombati nyomda neki is ajánlta. Feleségével, Csúzy Zsuzsannával együtt 1700. eladják Bucsány-ban, Nyitramegyében birt részeiket Sipeki Mihálynak, a már előbb elzálogositott románfalvi és tománi részeiket pedig gróf Berényi Ferencznek.13 1701-ben a Paksy-féle háramlott jószágokra nézve a pozsonyi kamara consistoriumához előterjesztést tesz.14 1708-ban Andreánszky Zsigmondné Szegedi Judit Jambrekovich Mátyást meghatalmazottjának vallja.15 1722-ben kelt végrendeletében16 egyebek közt az általa Modorban a Szt-Háromság tisztelére alapitott (ma is fennálló) kápolnára hagyja ruháit, ékszereit és nagysenkviczi szőlőit.
Varasdmegyéből J. Pál és Mirkóczi Anna fia, György Magyarországba költözvén, 1649. gróf Zrinyi Miklós horvát bántól bizonyságlevelet hozott magával nemes származásáról és arról, hogy édes atyja Varasdmegyében jószágokat birt és az idő szerint is bir. György 1667. nőül vette gróf Széchényi György és Széchényi Pál kalocsai érsek nővérét, Széchényi Juditot, kivel Peresztegen laktak. Fia Zsigmond gyakran jár el a Széchényi-család nevében fontos ügyekben, mint sógorának, gróf Széchényi Györgynek plenioptentariatusa, 1708. ő alkuszik meg a kuruczokkal a felsővidéki, széplaki és röjtöki termés tizede felől. Felesége Kereskényi Barbála volt. Leányai közül Kata Salome apácza volt Pozsonyban, Magdolna: Ponyatovszky Szaniszlónak, Erzsébet pedig Kecskés Jánosnak felesége.17 Peresztegen a németek 1706-ban 12.000 frt kárt okoztak. Széchényi György esztergomi érsek végrendeletében Págy falut hagyta J. Györgyre.
A család czímere két változatban ismeretes. Mindkettőt közli Siebmacher. Mátyás czímere 1699-ből: földön kétfarku oroszlán felemelt jobbjában görbe kardot tart; sisakdisz: galamb csőrében olajággal. – József Varasd vármegye főszolgabirájának czímere 1703-ból: földön álló kétfarku oroszlán és párducz egymással szembe fordulva; sisakdisz: fészkében fiait vérével tápláló pelikán.
Leszármazás:
I.
Pál * 1600 k. Varasd-m. bir Mirkóczi Anna; György 1649. Zrinyi Miklóstól nemesi bizonyságlevelet nyert; András; János; János Szlavik Katalin l. II. tábla;
II.
János l. I.tábla; János * 1733 VII/10 Vidovics Katalin; László * 1742 VI/28 Ujlaki Katalin; Ignácz * 1751 V/11 † 1826 XII/13; András * 1755 XI/19 † 1791 e.; Jakab; László; István; János * 1768 I/1; Mihály * 1769 IX/24; László * 1771 V/6; Jakab; Pál ügyvéd; János; István † 1841 VIII/23 tardoskeddi Bogyó Mária; Imre; József * 1819 I/19 † 1885 V/7 1) Kaminski Éva, 1) pathi Nagy Vilma; 1 : János * 1841 † 1900; 2 : Blanka * 1870 XII/19; László * 1874 VIII/17 endrődi és széplaki Endrődy Helén; László * 1874 IV/24; Károly * 1875 X/8; László * 1905 VII/17;
A család tagjai 1791. leszármazásukat Komárom vármegye előtt igazolják s nemességükről 1791. jan. 15. bizonyságlevelet nyernek, melyet ugyanazon év május 12. Nyitramegye is kihirdetett.
A fentiek közül János az 1754/55. évi orsz. nemesi összeiráskor Komárommegyében vétetett fel a kétségtelen nemesek közé. 1775. körül Udvardról Érsekujvárra költözik, hol már előzőleg jószágot és házat vesz. Fiai közül János Tardoskedden bir nemes fundust és curiát, László fia László a nagyszombati főiskolán logikából és metaphisikából oklevelet nyer, később Érsekujvár város birája, Ignácz pedig 1791. Érsekujvárott néhai atyja jószágán és házában él. József Érsekujvárott városi pénztárnok. János fia László jezsuita atya, Károly pedig az Egyesült Budapesti fővárosi Takarékpénztár főtisztviselője. Utóbbi családnevét 1905. november 7-én kelt királyi engedélylyel, régi magyar nemességének épségben tartása mellett, Jámbor-ra változtatta. László udvari fogalmazó Őfelsége főudvarmesteri hivatalában, az 1649. nemesi tanubizonyságlevelet nyert J. Györgytől való egyenes leszármazása és régi magyar nemessége a m. kir. belügyminiszterium részéről 22270/1903–I. a sz. a. igazoltatott.
Vö. Siebm. pk.70., horv. 75., 225.; Alapi 36. és 1 Monumenta historica lib. regiaeque Civitatis Zagrabiae III. köt. 103. lap;2 Kukuljevic: Acta Croatica 289. 1.; 3 Dicales conscriptiones Tom. LXI. 439. folio és 564, 581, 593, 612, 631, 652, 669, 671, 691, 776, 802, 819, 854, 892, 896, 900, 909, 913, 920 old.; 4 OL. NRA. Fasc. 670. Nr. 49.; 5 OL. NRA. Fasc. 670. Nr. 20.; 6 OL. Kukuljevics gyüjtemény I. 104.; 7 Jesuitica Coll. Zagrabiensis 9–6. és 64. Coll. Varasdiensis 4–4, 15, 6–24, 36, 48, 51.; 8 Monumenta Slavorum Meridionalium volumen XXX. Balthasari Adami Kerchelich annuae 1748–67. 13., 205. és 500. lap.; 9 Ambraham Baksay: Chronologia de regibus Hungaricis 616. 1.; 10 Nic. Benger: Annales ordinis S. Pauli II. vol., lib. I. 191. 1.; 11 mint 8. 417. l.; 12 „Visszapillantás az előbbeni magy. kir. kuriának 1724–1769-iki müködésére”; 13 Eszterg. kápt. Prot. 27. ex 1700. fol. 404. és 405.; 14 OL. NRA. Fasc. 986. Nr. 75. 15 Eszterg. kápt. Prot. 28. ex 1708. fol. 365.; 16 Esztergomi káptalan Capsa 71. fasc. 1. Nr. 17.; 17 lásd Bártfai Szabó László: A gróf Széchényi-család története czimü művét, melyben a család ezen összeköttetése bővebben tárgyaltatik; 18 OL. NRA. Fasc. 23. Nr. 31.
