’Sigray (bátori).
’Sigray (bátori).
A Sigray, ’Sigray, Zsigray (majd egyik, majd másik és harmadikféleképpen irva) ősrégi család; minden valószinüség szerint az Árpáddal bevándorolt családok egyikétől származott.
Első irott nyomát 1284-ben IV. (kun) László király alatt találjuk, amidőn a szepesi káptalan által kiállitott, – hiteles kiadványban a Petróczy-család leveles ládájában még ma is meglevő – okmány szerint Petrus de Sygra fiai: Mihály és András, Ricolphus Comes de Lumpniczczal, a kakaslomniczi és berzeviczei Berzeviczy-család ősével határjárási pört folytattak, s Jakab prépost elnöklete alatt a felek által választott 5–5, összesen 11 biró a Sygra patak mellett fekvő Rudna nevezetü peresföldet bejárja, a határokat megállapitja és az egész birtokot, mint a Sygrai-családnak „ősi az elődöktől emberemlékezetet felülmuló régi korból háromlott birtokát” a fiuknak odaitéli.
Ugyanezen okiratot a káptalan Sygrai (fekete) Lőrincz de Rudna, nemes és előkelő – vir nobilis et discretus – férfiunak: a Sigrai Mihály vagy András fiának kértére 1290-ben (mivel a régi pecsét háboruban elveszett) uj pecséttel megerősitve ujra kiadta.
Ezt a Lőrinczet ujabb határpör közben a Gurede-családból származott Korotnoki Péter megölte. Lőrincz fia Hellebrand apja gyilkosát pörbe fogta s Korotnoki Péter kénytelen volt vérdijképpen korotniki birtokának nagy részét Hellebrandnak átengedni.
Sygrai Hellebrand ekként a környék egyik leggazdagabb földesura lett.
A családból János 1637. nov. 29. Zsegra nevü helységre uj adományt nyer.
A ’Sigray-család nevével a történelem lapjain világi és egyházi közügyek, valamint a közjótékonyság terén gyakran találkozunk. – A Corpus iurisban az 1659, 1662, 1681, 1715, 1723 decretumokban szerepelnek.
A II. Rákóczi Ferencz vezérlő fejedelem és a Szövetkezett Rendek – ugyanis – 1705. szept. 20. a szécsényi országgyülésen kiállitott Szövetséglevelet Sigray József (igy irva, nem másképpen) kétszer is aláirta és pedig igy:
„Josephus Sigray inclyti Comitatus Castriferrei Vicecomes” azaz: Vasvármegye alispánja.
„Josephus Sigray Vicecomes et Michael Őry qua ablegati Comitatus Castriferrei ad hoc specialiter deputati subscripsimus et sigillis propriis (authentico Comitatus prae manibus hostium existente) roboravimus”
azaz Sigray József és Őry Mihály mint Vasvármegye megbizottai és e végre különösen kiküldöttei aláirtuk és saját pecsétünkkel (a vármegye hiteles pecsétje az ellenség kezében lévén) megerősitettük.
A család három főágra oszlik, ugy mint 1. a felső- és alsósurányi grófi ágra (l. e.); 2. a másik ág Szepes- és Sárosmegyékben él és a Zsigrai előnevet használja. Ez a két ág római katholikus; 3. a harmadik ág a török hóditások, német hadjáratok és kurucz szabadságharczok viszontagságai folytán Szabolcs vármegyében Bátor és Nyirbátor környékén telepedett le és a „bátori” praedicatumot viseli. – Ez az ág a reformatio legelső terjedésekor a református vallást vette fel s azóta minden tagja ezt a vallást követi.
A Bátori ’Sigray-családból származott Márton fia Mihály 1705. körül született s 1726-ban subscribalt a debreczeni collegiumban. – Nagyon kitünő tanulónak kellett lennie, mert már 1726. és 1731. mint tógátus diák classis praeceptorul alkalmaztatott, s alighogy az iskolát elvégezte, a nagytudományi collegium már 1732. egyenesen Kecskemétre, majd 1733. Nagykőrösre bocsátotta ki az ottani iskola rectorává, ahol az akkori idők szerint az akadémiára előkészitő deák-iskola összes növendékeit egymaga tanitotta.
1734. február 23. feleségül vette nemes Kőrösi Kovács István nagykőrösi compossessor és felesége nemes Bozó Ilona leányát Sárát.
A már elöregedett Kovács István terjedelmes birtokainak kezelése végett a vejét maga mellé vette.
Nagykőrös város pedig azzal tüntette ki, hogy a 29 éves fiatal tudóst senatorrá választotta.
De már 1735-ben, midőn a Péró-féle lázadás ellen Halász Péter ezredes felsőbb rendeletre Nagykőrös és Kecskemét város nemeseit „felültette”, ’Sigray Mihály is önként beállt s egyik kőrösi compániában strázsamester lett.
A lázadás leverésében olyan vitézül viselte magát, hogy érdemeinek elismeréséül a kitört hétéves háboruban elébb Pest vármegye fölkelő lovas-ezredében mint megválasztott kapitány szolgált, 1741. julius 4. pedig a Beleznay-féle reguláris huszárezredbe neveztetett ki „királyi huszárkapitánynyá”, ami szokatlan és rendkivüli kitüntetésszámba ment.
A háboruból feleségéhez irt levelei egyikében emliti: „Hiszem, hogy az Isten bátor mindennapi szoros vagdalkozásokban legyünk is, de megtart szerencsétekre”. Másutt azt irja: „az Isteni félelem legyen legféltőbb kincsed és azután az Istvánka” (t. i. a fia).
A hétéves háboru 1748 kora tavaszán befejeztetvén, (habár az ácheni béke okmánya csak 1748 október 23-án iratott alá) ’Sigray Mihály 1748. április 10-én Mária Terézia engedelmével a vele szövetséges Németalföldi (Belgium és Hollandia) egyesült államok szolgálatába lépett.
Meg kell itt jegyezni, hogy a magyar huszárság neve és vitézsége Rákóczi alatt, majd a hétéves háboruban olyan hiressé lett, hogy a világ legjobb katonájának tartották. Minden uralkodó azon volt tehát, hogy huszárezredeket állitson fel, amelyeknek tisztjei okvetetlenül, de közemberei is többnyire magyarok voltak.
Igy állitotta XIV. Lajos Bercsényi Miklóst, VII. Károly császár Frangepán Gergelyt a huszárezrede élére. Nagy Frigyes is állitott huszárezredet.
’Sigray Mihály tehát 1748. márczius 31-én gróf Teleky Sándor ezredestől, mint a Beleznay huszárezred commandánsától elbocsátólevelet kapott, amelyben ez a leghizelgőbb szavakkal ismeri el ’Sigray Mihály vitézségét, fáradhatatlanságát és kiválóságát.
Az Egyesült Németalföldek főrendei (de Hog. Mog. Heeren Staaten Generaal de Vereenigde Nederlanden) tehát IV. Vilmos orániai és nassaui herczegnek, mint az Unio helytartójának és fővezérének előterjesztésére 1778. április 10-én kelt diplomájukkal ’Sigray (igy irva Zsigrai, tehátaz ’S Zs-nek hangzik) az állami huszárezred (Regiment Hussaaren van den Staat) vezénylő ezredessé (Colonell Commandant), három nappal később pedig már dandárkapitánynyá nevezik ki, „megparancsolván az összes ezredeseknek, alezredeseknek, őrnagyoknak, kapitányoknak, tiszteknek, altiszteknek és közkatonáknak, hogy neki mint dandárkapitánynak engedelmeskedjenek, szót fogadjanak; egyszersmind utasitjuk a nevezett Egyesült Államok tisztviselőit, előjáróit és lakosait, hogy emlitett Zsigrai Mihálynak felszólitása folytán mindenben segitségére legyenek.”
Mindezen kinevezések és diplomák latin, német, hollandnyelvü eredeti példányai a család birtokában ma is megvannak, mint szintén hü másolata annak az arczképnek, amely IV. Vilmos orániai herczeg temetését ábrázoló képen a kiséretben jelenlevő ’Sigray Mihályt magyar diszruhában mutatja be. – Van még egy 12 strophából álló, a vers kezdő soraiban ’Sigray Mihály nevét feltüntető, mély vallásos érzésről tanuskodó imája, melyet minden valószinüség szerint a németalföldi katonáskodása alatt irt.
Mikor a huszárság szervezési munkáját bevégezte, rég nélkülözött családjához Nagykőrösre visszatért s ott 1755. körül, tehát 50 éves korában meghalt.
’Sigray István, Mihálynak egyetlen nagykoruságot ért fia Nagykőrösön 1740. november 4-én született s kiskoruan jutott árvaságra. – Debreczenben 1757. márczius 28-án subscribált; előbb a theologiát végezte, azután a jogi tudományoknak hallgatója s advocatus utriusque fori lett.
Házasságra 1769. április 4-én lépett Kecskeméten lakó Nagybócsai Sárközy János és nemes Kalocsa Zsuzsánna leányával: Évával.
A világi és egyházi téren szerzett széles tanultságával és éles itéletével a közügyeknek szentelte tehetségét, de amellett szorgalmas gazda, szerző ember is volt. – Pest vármegyében csakhamar táblabiró és perceptor lett; egyházát pedig mint presbyter, a dunamelléki egyházkerület tanácsbirája, a kecskeméti egyházmegye gondnoka és zsinati tag, sőt Báthory Gábor pesti lelkészszel, később superintendenssel mint librorum censor is szolgálta. A történelmet előszeretettel tanulmányozta, ugy, hogy a sirkövén ma is olvasható epitaphium szerint: „A Theologiában és Törvénytudásban Grotiusnak, a Historiában pedig Herodotosnak követőjének tartatódhatna.”
A hadi téren nem foglalatoskodott, mert a hétéves háboru után hosszu béke következett, a franczia háboru alatt pedig már törődött öreg ember volt, a szemei is elhomályosodtak; de a család birtokában levő egész sereg quietantia hálás elismeréssel tanuskodik arról, hogy készpénzben és buza, rozs, zab, bor terményekben bőven adakozott a subsidiumokra.
Végrendeletében, amelyet 1806. április 26-án alkotott, egyházi, iskolai és jótékony czélokra összesen 4000 forint alapitványokat tett; ezek közt legtöbbet a nagykőrösi református főgimnáziumnak hagyományozott.
’Sigray István 1810. február 4-ikén halálozván el, alapitványa a nagykőrösi főgimnáziumnál ma is fennáll s több mint 100 esztendő óta szolgálja áldásos rendeltetését. Ezért a nagykőrösi főgimnázium 1911. szeptember 10-én, az alapitvány fennállásának 101-ik évében, az alapitó iránt való kegyeletes megemlékezéssel fényesen sikerült ünnepélyt rendezett, amelyen a család életéből eredeti kutatásokon alapuló történeti tanulmányok, remek szónoklatok és magas szárnyalásu hazafias óda hangzott el.
’Sigray Istvánnak és Sárközy Évának 7 gyermeke maradt, u. m.:
I. Terézia, Gellén Károlyné szül. 1773.
II. László sz. 1774. május 9., neje Dercsikai Huszár Lidia. Ezek gyermekei:
1. Zsigmond sz. 1803. aug. 4., neje nemes Simon Lidia. Ezek fia István, meghalt 1894. magtalanul.
2. Antal sz. 1808. márczius 17. † 1889 ápr. 10. Neje Réthei Molnár Janka. Gyermekeik:
a) Gyula sz. 1845. január 3. ny. törvényszéki jegyző, neje Nyéki Németh Mária. Gyermekeik:
α) Ilona sz. 1875. † 1897. és Erzsébet sz. 1880. márczius 30. mind a kettő Vörösmarty Elekné.
β) Pál sz. 1877. márczius 16., neje ns. Herzogh Szeréna.
b) Sándor sz. 1852. márczius 13. Neje ns. Simon Ida. Gyermekeik:
α) Gizella sz. 1883. febr. 18.
β) Sándor sz. 1889. szept. 21.
3. János sz. 1817. † 1880. Neje Jalsovai Jalsoviczky Karolina. Leányaik:
a) Mária. Első férje Tamásfalvai Thúry Ignácz; második férje Hodoval József.
III. József sz. 1778. április 29. † 1836. szeptember 8. Neje Baracskai Szücs Anna. Pestmegye táblabirája, szorgalmas szerző gazda, igen buzgó vallásos és bőkezüen adakozó ember, amit a pesti reform. templom épitésénél is tanusitott. A gyóni református templomot pedig rokonával Halász Miklóssal majdnem kizárólag ketten épittették. Gyermekeik:
1. Lajos sz. 1804. szept. 21. † 1874. julius 26. Nőtlen. Pestmegye főperceptora. Végrendeletében a Budapesti ref. theologia javára 10.000 koronás alapitványt tett olyan föltétellel, hogy az 200.000 koronára szaporodjék. Ma már a 70.000 koronát meghaladja.
2. Gedeon sz. 1806. aug. 22. † 1879. május 5. Neje ns. Lovas Krisztina. Gyermekeik:
a) Pál, született 1839. junius 18. Előkelő ügyvéd, Fejérmegyében Dunapentelén, Pestmegyében Dabason és Babádon földbirtokos, Budapesten háztulajdonos, a fővárosi törvényhatóságnak 1879. óta tagja, a Pesti hazai első takarékpénztárnak 1892. óta igazgatósági tagja, a Kolozsvári takarékpénztárnak 19 év óta alelnöke, az Országos magyar Iskola-egyesületnek és a Nemzeti Torna-egyletnek tiszteletbeli elnöke, a budapesti ref. egyháznak 26 év óta presbytere, a dunapentelei ref. egyháznak főgondnoka. Egyházi, iskolai és közjótékonysági célokra bőven adakozott, egyebek közt a Budapesti főgimnáziumnál 40.000 koronás és a Budapesti m. kir. Egyetemnél szintén 40.000 koronás ösztöndij alapitványokat tett.
Első neje Dabasi Halász Róza sz. 1846. október 18. † 1875. február 6. Ettől született Margit 1888. április 4. Kiskorában halt el.
Második neje Szelke Petronella sz. 1851. február 13. † 1913. szeptember 3. Gyermekeik:
α) Hermin sz. 1878. deczember 14., férje dr. Tóth Béla.
β) Béla sz. 1883. április 21., birtokos Dunapentelén.
γ) Pál sz. 1886. október 9. † 1910. február 15.
δ) István sz. 1888. augusztus 20., gépészmérnök.
b) János sz. 1854. január 29. † 1910. április 14., a Fővárosi közmunkák tanácsának müszaki tanácsosa.
3. Péter sz. 1808. szeptember 5. † 1855. márczius 25. Neje Kukucska Mária. Gyermekeik:
a) László sz. 1839., neje 1. Modok Lidia, 2. Faragó Rozália. Gyermekeik:
α) István sz. 1877. október 4. Neje Törteli Jolán. Gyermekeik: Irén sz. 1907. julius 18. és Péter 1909. márczius 20.
β) Mária sz. 1875. julius 4., férje Matkó Károly.
γ) Ilona sz. 1880. november 14., férje Revaló János.
δ) Lidia sz. 1882. junius 26., férje Gaál István.
ε) 2-ik nejétől László Antal sz. 1887. junius 26.
b) Sarolta, Tasnádi Székely Dénesné.
c) Antónia, Blázy Lajosné.
4. József sz. 1810. † 1839. nőtlen.
5. Amália sz. 1813. jun. 8. † 1849. Férje Kenesei Kenessey Károly.
6. Márton sz. 1819. mrácz. 8. † 1878. decz. 16. Neje Jalsovai Jalsoviczky Terézia. Leányuk: Terézia, férje ns. Beretvás György.
IV. Juliánna sz. 1780. † 1804., férje Kismányai Hangyás Dávid. Magtalan.
V. Zsigmond sz. 1787. † 1836. junius 27. Nőtlen.
VI. Mária, férje Dabasi Halász László.
VII. Mihály, neje Lengyel Katalin. Ennek fia Mihály, ennek fia Zoltán † nőtlen.
’Sigray Mihály részére Szabolcs vármegye 1730. junius 13-án állitott ki kétségtelen nemességéről bizonyságlevelet, amely Pestmegyében 1736. szept. 12-én, Fejérmegyében pedig 1718. junius 17-én kihirdettetett, mig czímerét és régi nemességét 1902. junius 16-án 63647. sz. a. a m. kir. belügyminiszter igazolta.
Czímer: kék mezőben hármas zöld halmon ágaskodó egyszarvu; sisakdísz: az egyszarvu növekvőleg; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – Czímerpecsét Pestmegye levéltárában.
Leszármazás:
I.
Márton; † 1730 körül; Mihály * 1705 † 1755 előtt; István * 1740 XI/4 † 1710 II/4 nagybócsai Sárközy Éva; Terézia * 1773 Gellén Károly; László * 1774 V/6 dercsikai Huszár Lidia; József * 1778 IV/29 † 1736 IX/8 baracskai Szüts Anna; Zsigmond * 1803 VIII/4 Ns. Simon Lidia; Antal * 1808 III/17 † 1889 IV/10 réthei Molnár Janka; János * 1817 † 1880 jalsovai Jalsoviczky Karolina; Lidia dömsödi Hajós Péter; Gyula * 1845 I/3 nyéki Németh Mária; Sándor * 1852 III/13 Ns. Simon Ida; István * 1894 magtalan; Mária 1) tamásfalvi Thury Ignácz 2) Hodovál József; Jolán sikari Kovács Mihály; Gizella * 1883 II/18; Sándor * 1889 IX/21; Pál * 1877 III/16 Herzogh Szeréna; Ilona * 1875 † 1897; Erzsébet * 1880 III/30 Vörösmarty Elek; Juliánna * 1780 † 1804 kismányai Hangyás Dávid; Zsigmond * 1787 † 1836 VI/27 nőtlen; Mária dabasi Halász László; Mihály Lengyel Katalin; Mihály; Zoltán † nőtlen; Lajos * 1804 † 1874 nőtlen; Gedeon * 1806 VIII/33 † 1879 V/5 Ns. Lovass Krisztina † 1859 I/29; Péter * 1808 IX/5 † 1855 III/25 Kukucska Mária; József * 1810 † 1839 nőtlen; Amália * 1813 VI/8 † 1849 kenesei Kenessey Károly; Márton * 1819 † 1878 jalsovai Jalsoviczky Terézia; Pál * 1839 VI/18 1) dabasi Halász Róza (* 1846 IX/18 † 1875 II/6) 2) Szelke Petronella († 1913 IX/3) (l. III. tábla); János * 1854 I/29 † 1910 IV/14 nőtlen; László * 1839 1) Modok Lidia 2) Faragó Rozália (l. II. tábla); Sarolta tasnádi Székely Dénes; Antónia Blázy Lajos † 1887 II/17; Terézia Ns. Beretvás György.
II.
László * 1839 (l. I. tábla); 1: István * 1877 X/4 Törtely Jolán; Mária * 1875 VII/4 Matkó Károly; Ilona * 1880 XI/14 Revaló János; Lidia * 1882 VI/26 Gaál István; 2: László Antal * 1887 VI/26; Irén * 1907 VII/18; Péter * 1909 III/20.
III.
Pál * 1839 VI/18 (l. I. tábla); 1: Margit * 1872 † 1888 IV/14 hajadon; 2: Hermin * 1878 XII/14 Tóth Béla; Béla * 1883 IV/21; Pál * 1886 X/9 † 1910 II/15 nőtlen; István * 1888 VIII/20.
Vö. Siebm. 579.; Nlf. I-15–23.; Pestm. monogr. 480.; Szabolcsm. monogr. 531.; Kősz. 336.; Rexa 151.; T. XII-121–4., 192–3., XX-121. A Sigray-alapitvány emlékünnepe Nagykőrösön 1911. szept. 10. (Nagykőrös 1912.); Balogh 135.; rcsk.
