A BIBLIA NYELVEI

Teljes szövegű keresés

A BIBLIA NYELVEI
Essék még néhány szó a Bibliának, ennek a hatalmas irodalmi műnek a nyelvéről – vagy nyelveiről – is. Mint már említettem, az Ószövetség könyvei, legalábbis a szűkebb kánonba foglaltak, apróbb részleteket leszámítva héberül íródtak. A zsidóságnak ezt az ősi nyelvét azonban a mindennapi használatban mára Kr. e. VI. századtól fogva lassanként az arámi (arameus) váltotta fel. Ez a héberrel rokon sémi nyelv vagy fél évezredre Szíria, Fönícia, Palesztina és Észak-Mezopotámia nemzetközi nyelve lett, és fokról fokra kiszorította a helyi nyelveket. A babiloni fogság után hazatelepülő zsidók már egyre kevésbé értették szent irataik nyelvét, ezért a fontosabbakat lefordították arámira, többnyire magyarázatok kíséretében.
A fogság után a zsidók egy része elvándorolt, egyiptomi és kis-ázsiai városokban telepedtek meg, és nyelvükben elgörögösödtek. Vallási hagyományaikat azonban ápolták tovább, ezért nőttön-nőtt az igény egy görög fordításra. A Kr. e. III. században készült el több hittudós több évtizedes munkájával a zsidó szent könyvek első teljes görög fordítása, amelyet latinos nevén Szeptuagintaként, azaz Hetvenes fordításként emlegetnek. A név onnan ered, hogy a jámbor legenda szerint 72 írástudó egymástól elkülönítve 72 nap alatt fordította le a Tórát, a Mózes öt könyvét tartalmazó tekercset, s íme, amikor munkájukat utóbb összevetették, kiderült, hogy mind a 72 fordítás betű szerint megegyezik!
A Kr. u. II. század végéig még három további görög fordítás készült az Ószövetségből.
Az Újszövetség könyvei eredetileg is görög nyelven születtek, de ez a nyelv, akárcsak az Ószövetség fordításainak görögsége, már nem az a klasszikus, ékes nyelv volt, amelyen évszázadokkal korábban Aiszkhülosz, Platón vagy Thuküdidész írtak, hanem a Nagy Sándor hódításai nyomán kialakult hellenisztikus birodalmak kissé igénytelenebb görög köznyelve, a koiné.
A kereszténység hamarosan a Római Birodalom nyugati felében is elterjedt, ahol a latin nyelv járta, a III. században ezért görögből lefordították a teljes Bibliát; ez lett az ólatin fordítás, a Vetus Latina, amelyet még évszázadokig használtak. Pedig korántsem volt tökéletes. Szent Jeromos egyházatya a IV. század végén hatalmas munkával egymaga készítette el a minden addiginál gondosabb és alaposabb fordítást, az ószövetségi részben a héber nyomán. Műve idővel kiszorította az ólatint, és a legelterjedtebb bibliaszöveg lett, ezért is nevezték el utóbb Vulgatának, ami latinul elterjedtet jelent.
A középkor folyamán, előbb a széthullt Római Birodalom romjain, aztán másutt is új népek tűntek fel, új államok alakultak, s ezek a népek előbb vagy utóbb felvették a kereszténységet. Idővel mindenütt szükségessé vált, hogy Isten igéjét a nép nyelvén lehessen terjeszteni, vagyis le kellett fordítani a Bibliát a nemzeti nyelvekre. Hatalmas erőpróba volt ez a többnyire még kialakulatlan, irodalommal alig-alig bíró nyelvek számára, de roppant hasznos erőpróba. Luther német nyelvű Bibliáját, amelyről fentebb már olvashattunk, sokan tekintik úgy, mint a német irodalmi nyelv megalapozóját. A gót nyelvről meg éppen semmit sem tudnánk ma, ha töredékesen ugyan, de fenn nem marad Wulfila püspök bibliafordítása a VI. századból.
A magyar nyelvet is már a XV. század eleje óta csiszolják a különféle próbálkozások a Biblia átültetésére. A kisebb-nagyobb részleteket felölelő munkák után 1541-ben jelent meg, már nyomtatásban, Erdősi Sylvester János teljes Újszövetség-fordítása, amelynek verses előbeszédében a fordító egyszersmind megalkotta az első magyar nyelvű disztichonokat, azaz hexaméterből és pentaméterből álló párverseket.
A katolikus egyház nem szorgalmazta különösebben a Biblia olvasását hívei körében. S ha igen, akkor is inkább az Újszövetségét, talán mert úgy tartotta, hogy az Ószövetség szeszélyes, vérengző és bosszúálló Jahvéját a Jézus hirdette irgalmas mennyei Atyával azonosítani nem könnyű, s ez az összevetés egyszerűbb lelkekben zavart támaszthat. A reformáció nyomán támadt új vallások, főleg a lutheránus és kálvinista, ezzel szemben a Bibliát, a teljes Bibliát helyezték minden ténykedésük középpontjába. Ez nagy lendületet adott a bibliafordításoknak mindazokban az országokban, ahol a reformáció teret nyert, s Magyarország meg Erdély a XVI. században ezek közé tartozott. 1590-ben került ki a nyomdából az első teljes magyar Biblia, amelyet kinyomása helyéről Vizsolyi Bibliának is nevezünk. Károli (vagy Károlyi) Gáspár prédikátor volt a fordítója, aki Luther példája nyomán eredeti (héber és görög) szövegekből dolgozott. A Károli-Biblia irodalmi nyelvünk fejlődésének egyik legfontosabb mérföldköve, nyelvezete gazdag és hajlékony, szövege négyszáz év után is szinte maradéktalanul élvezhető. Hatása a magyar irodalomra felmérhetetlen, Aranyig, Adyig és Babitsig sugárzik.
A katolikus válasz sem soká késett erre a kihívásra: 1626-ban Nagyszombatban adta közre fordítását Káldi György jezsuita pap, aki a latin Vulgata nyomán dolgozott. Kiváló munka az övé is, és ugyancsak megért több mint három évszázadot a mindennapi használatban.
Mind Károli, mind Káldi Bibliáját többször átdolgozták az idők során, nyelvileg is kissé korszerűsítve, de azért régies zamatukat legnagyobbrészt megőrizve. Az utóbbi évtizedekben megérett az idő, hogy teljesen újonnan, a legmodernebb szövegkritikai eredményekkel helyesbített eredeti szövegek alapján, mai magyar nyelvezeten is megszólaljon ez a sok évezredes mű. Az új katolikus Biblia 1973-ban, a protestáns pedig 1975-ben látott napvilágot. Mindkettőnek a szövegét egy-egy munkaközösség fordította magyarra. Az utóbbi mellett továbbra is nyomják és forgalomba hozzák a Károli-féle szöveget a régi, kis alakú, kéthasábos, apró betűs könyv alakjában.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages