SZODOMA ÉS GOMORRA PUSZTULÁSA
SZODOMA ÉS GOMORRA PUSZTULÁSA
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Mózes első könyve 19.24
)
Bibliaillusztráció (Pfeifer Ferdinánd, 1850 körül)
Loth menekülése (Mózes első könyve 19.22)
Az úton elmondotta Isten Ábrahámnak, hogy Szodoma és Gomorra lakóinak szívében fészket vert a gonoszság, és förtelmes bűneik miatt a két városnak pusztulnia kell. Míg két kísérője folytatta útját Szodoma felé, Isten még Ábrahámmal maradt, ő pedig így szólt:
– Méltó-e hozzád, uram, hogy a bűnösökkel együtt az ártatlanokat is elveszejtsd? Hátha van ötven igaz ember abban a városban?
– Ha találok ötven igaz embert – felelte Isten –, értük megkegyelmezek a városnak.
– Bocsáss meg, uram, hogy szolgád ilyet bátorkodik kérni – folytatta Ábrahám, és könyörgő tekintetet vetett Istenre –, de ha az ötvennek öt híja lesz…
– Negyvenöt kedvéért is megkímélem a várost – felelte Isten.
Ábrahám merészen tovább alkudozott, és végül Isten beleegyezett, hogy ha csak tíz igaz embert is találni Szodomában, nem pusztítja el.
Eközben Isten két angyala Szodomába ért, és betértek Lót házába. Lót nagy tisztességgel fogadta őket, és szállást készített nekik éjszakára. Napnyugta után a város férfiai körülvették házát, és kiáltozni kezdtek:
– Hol a két szép férfiú, aki házadba tért? Add ki nekünk őket, hogy kedvünket tölthessük velük!
Lót kiment, és kétségbeesetten könyörgött nekik, ne kényszerítsék, hogy megsértse a vendégjogot. Felajánlotta, hogy inkább kezükre adja két hajadon lányát, töltsék kedvüket azokkal, de a szodomaiak csak az idegen férfiakat követelték, és nekitámadtak Lótnak. Erre megjelent a két angyal, Lótot behúzták a házba, és bezárták az ajtót. A ház körül tolongókat pedig vaksággal verték meg, hiába keresték azok a bejáratot, végül elszéledtek.
– Semmi sem háríthatja el többé Isten ítéletét a város felől! – mondták az angyalok Lótnak. – Vedd hajnalban a tieidet, és meneküljetek, hogy ne pusztuljatok el ti is a többiekkel!
Lót azon éjszakán beszélt két lányának vőlegényével, és hívta őket, de azok tréfára vették a szavát. Hajnalban az angyalok kézen fogták Lótot, a feleségét és két leányát, és kivezették a városból a hegyek irányába. Meghagyták nekik, hogy fussanak tovább, vissza ne nézzenek. Ezután Isten kénköves tűzesőt küldött az égből, amely elárasztotta a két várost, majd megnyílt a föld; és elnyelte, ami a pusztulásban még megmaradt.
Lót feleségén azonban erőt vett a kíváncsiság, és a tilalom ellenére hátrafordult: azon szempillantásban sóoszloppá meredt, és az a sóbálvány ott áll a mai napig.
Lót pedig Cóár felett, a hegyek között egy barlangban húzódott meg két leányával. A leányok úgy hitték, hogy Isten ítélete az egész földet elpusztította, és attól féltek, hogy nincs többé férfi, aki feleségül vegye őket, és gyermeket nemzzen nekik. Bort adtak ezért atyjuknak, és első éjszaka az idősebb lány, másik éjszaka a kisebbik lány feküdt az ágyába. Lót pedig részeg álmában nem tudta, kit ölel, és gyermeket nemzett tulajdon lányainak. Egyik unokájától a moabiták népe eredt, a másik az ammonitáknak lett ősatyja.
