DÁVID ÖREGKORA
DÁVID ÖREGKORA
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
A királyokról írt első könyv 1.39
)
Ismeretlen német mester metszete (1670 körül)
Midőn Dávid megöregedett, elhagyta ereje, éjjel és nappal ágyában feküdt, de hiába burkolták gyapjútakarókba, nem tudott felmelegedni többé. Akkor az udvari főemberek ezt mondták:
– Keressünk urunknak egy szép szűz leányt, aki körülötte szolgáljon, és ágyában aludjék, hogy testével fölmelegítse, amiként a sas galambot visz fészkébe, hogy melegedjék tőle!
Egész Izraelben keresték az alkalmatos leányzót, és így leltek rá a Súnemből való Abiságra. A szépséges leány odaadóan szolgálta a királyt, éjjelente karjaiban melengette elaggott testét, de amaz már nem hált vele férfi módjára.
Most gyakran emlékezett vissza énekére a király, amelyet aggkora küszöbén mondott az Úrnak, és erőtlen ajkaival újra meg újra elsuttogta:
Ifjuságomtól fogva, Uram, Te vagy a reményem,
az anyaméhtől követlek, már Tied voltam anyám ölében.
Csodáltak engem sokan, hisz erős gyámolom Te vagy,
szám telve volt dicséreteddel, örökkön magasztaltalak.
Vénkoromra se taszíts el, ne hagyj el, ha megfogy erőm!
Hisz elleneim váltig gyaláznak, állj mellém védelmezőn!
Már gyermekként tanítottál, csodáidra még emlékezem,
ne hagyj el öregségem idején, az aggot védd, Istenem!
Hadd hirdessem e nemzedéknek s utódaimnak hatalmad
és igazságod, ó, Istenem, amely az égig felhat!
Megterheltél, s most megélesztesz, föld mélyiből kimentesz,
adj újra vigasztalást és jó hírt, méltót nevemhez,
és én zenével zengem, Uram, hűségedet,
ó, Izrael Szentje, hárfán játszom neked!
az anyaméhtől követlek, már Tied voltam anyám ölében.
Csodáltak engem sokan, hisz erős gyámolom Te vagy,
szám telve volt dicséreteddel, örökkön magasztaltalak.
Vénkoromra se taszíts el, ne hagyj el, ha megfogy erőm!
Hisz elleneim váltig gyaláznak, állj mellém védelmezőn!
Már gyermekként tanítottál, csodáidra még emlékezem,
ne hagyj el öregségem idején, az aggot védd, Istenem!
Hadd hirdessem e nemzedéknek s utódaimnak hatalmad
és igazságod, ó, Istenem, amely az égig felhat!
Megterheltél, s most megélesztesz, föld mélyiből kimentesz,
adj újra vigasztalást és jó hírt, méltót nevemhez,
és én zenével zengem, Uram, hűségedet,
ó, Izrael Szentje, hárfán játszom neked!
Amióta meghalt Absalom, Adonia volt Dávid legidősebb fia, akit Haggit szült a királynak Hebronban. Szép termetű és tetszetős arcú férfi volt, és megnyerte hívéül Joábot, a hadak vezérét, és Abjátár főpapot. Lovak vonta szekerén járt, és ötven ember futott a kocsija előtt.
Amidőn már mindenki tudta, hogy a király éltének mécse csak pislákol, Adonia összegyűjtötte híveit, és a város melletti Rogel-forrásnál, a Kígyók kövénél nagy áldozati ünnepséget rendezett. Kövér juhokat, borjakat és marhát áldoztak, dús lakomát csaptak, amelyre Adonia testvérei is hivatalosak voltak, csak Salamon nem, sem az ő hívei, Nátán próféta, Sádok főpap meg Benája, a testőrök parancsnoka.
Ekkor Nátán a király elé járult Betsabéval, és így szólt:
– Vajon uram királyom rendelte el, hogy utána Adonia üljön a trónon? Mert ő ma nagy áldozatot mutatott be, és hívei most esznek és isznak a Rogel-forrásnál, és fennhangon kiáltják: „Éljen Adonia, a király!”
Betsabé leborult Dávid elé, és így könyörgött:
– Emlékezz rá, édes uram, királyom, hogy megesküdtél szolgálódnak: a trónra fiunk, Salamon fog ülni teutánad! Szólj hát most, mi az igaz akaratod, és add tudtára egész Izraelnek, mert ha megtérsz atyáidhoz, a magam és a fiam élete nem lesz másképpen biztonságban!
Dávid felült ágyában, és így szólt:
– Az élő Istenre, aki minden szorongattatásomból kiszabadított engem, még ma megtudja Izrael, hogy Salamon lesz utódom a trónon, amiképp megesküdtem neked!
Majd hívatta Sádok főpapot, Nátánt és Jójádát, és így rendelkezett:
– Ültessétek fiamat, Salamont királyi öszvéremre, vigyétek le a Gihon forrásához, és ott kenjétek királlyá. Akkor fúvassátok meg a harsonákat, és kiáltsa mindenki: „Éljen Salamon király!” Így vonuljatok fel, át a városon, vissza a palotába, fiam pedig foglalja el a trónt a mai napon!
Úgy tettek, ahogy a király parancsolta. Sádok a szent sátorból magával vitte az olajosszarut, és a Gihon forrásánál felkente Salamont az Úr nevében. A menet harsonazengés közben vonult át a városon a királyi palotáig, és a nép ujjongásától megrendült a föld, amidőn így kiáltottak:
– Éljen Salamon, a király! Segélje őt az Úr!
Adonia és a vele lakomázók is hallották a harsonazengést, és nem tudták mire vélni. Jonatán, Abjátár főpap fia hozta hírül nekik a történteket, és hozzátette:
– Salamon ott ül már a trónon, és fogadja az udvari emberek szerencsekívánatait. Maga Dávid az ő betegágyán meghajolt feléje, és mondotta: „Áldott legyen az Úr, hogy magvamból valónak adta Izrael trónját, s megengedte, hogy meglássam még ezt!”
Nagy riadalom tört ki erre a vendégek között, néhány szempillantásnyi idő alatt szétszéledtek, Adonia pedig félelmében a szent sátorba futott, és megragadta az oltár szarvát. Salamonnak hírül vitték ezt, ő pedig parancsot adott, hogy erővel vigyék őt eléje. Adoma öccse lábához borult, az pedig így szólt hozzá:
– Ha megbecsülöd magad, egy hajad szála sem görbül, de ha úgy találom, hogy rászolgálsz, a halál fia vagy. Most menj házadba békével!
Amidőn Dávid halála óráját közeledni érezte, magához hívatta fiát, Salamont és így szólt hozzá:
– Hamarosan minden testnek útjára indulok, fiam. Légy bátor és derék férfiú, járj az Úr útjain, tartsd meg parancsolatait, s akkor Ő veled lesz, és beteljesíti, amit nékem ígért, hogy téged és utódaidat megerősíti Izrael trónján. Ami pedig a körülötted lévőket illeti: Joáb annak idején orvul megölte Ábnert, vért ontott béke idején hadban ontott vér bosszulásául, s így az én övemet és sarumat is beszennyezte. Eszes ember vagy, tudod majd, miként bánj vele, hogy ne szálljon ősz fejjel, békén a sírba. Rád bízom a benjáminita Simeit is, Gera fiát, aki megátkozott, midőn Absalom elől menekültem Jeruzsálemből. Később kénytelen voltam megesküdni neki, hogy megkímélem életét, de te tégy belátásod szerint vele, hogy ősz fejét vér szennyezze, midőn leszáll az alvilágba.
Ezek után Dávid megtért atyáihoz, és kedves városában, Jeruzsálemben tették sírba.
