FÉLSZÍVŰ KIRÁLYOK
FÉLSZÍVŰ KIRÁLYOK
Joás után a fia, Amásia lett a király. Amint megerősödött kezében az uralom, megölette azokat az embereket, akik atyját meggyilkolták, de fiaikat megkímélte, mert Mózes meghagyta volt törvényében, hogy mindenki csak a saját vétkéért bűnhődjék.
Akkor egybehívta Júdát és Benjámint a király, és megszámlálta a férfiakat húszéves koron felül a nemzetségek rendjében. Háromszázezret talált, akit kopjával s pajzzsal harcba küldhetett. Bérelt még ezekhez száz ezüsttalentumon százezer harcost Izraelből is. Ez azonban nem tetszett az Úrnak, s egyik emberét elküldte a királyhoz ily üzenettel:
– Efraim fiait nem szíveli az Úr, ezért ha velük mégy harcba, megvonja a győzelmet tőled, bármily vitézül harcolj is.
– De mi légyen a sok ezüsttel, amit kifizettünk nekik? – kérdezte a király.
– Amiképp hatalmában áll az Úrnak, hogy idegen segítség nélkül győzelmet adjon neked, úgy az elveszett pénz helyett is adhat kétannyit – felelte a próféta.
Úgy tett a király, ahogy az Úr embere intette, és szélnek eresztette az Izraelből felfogadott vitézeket. Felgerjedt azokban a harag, s amíg hazavonultak, feldúlták Júda sok városát Szamáriától Bét-Horonig, megöltek háromezer embert, és nagy zsákmányt hurcoltak magukkal.
Amásia eközben elvonult a maga hadával Edom ellen, és a Só-völgyben megütközött Szeir fiaival. Tízezer embert leterítettek, tízezret pedig elevenen ejtettek foglyul. Ezeket egy szirtoromra vitték, s onnan taszították le őket a mélybe. A zsákmány közt, amit magukkal vittek Jeruzsálembe, ott voltak Szeir istenei is. Ezeket a király felállíttatta, és tömjént gyújtott előttük. Eléje járult akkor az Úr prófétája, és így feddette:
– Vajha nem nagy balgaság-e oly isteneket imádni, akik nem szabadíthatták meg a saját népüket a te kezedtől?
A király azonban haraggal kiáltott rá:
– Hallgass, hogy rosszul ne járj! Avagy tanácsosa vagy-é a királynak?
A próféta erre csak annyit mondott:
– Most már tudom, hogy elhatározta vesztedet az Úr!
Ezek után történt, hogy Amásia király ama balga üzenetet küldte Jóásnak, Izrael királyának: „Jer, nézzünk farkasszemet a csatatéren!” Amiképp az meg van írva Izrael királyságának históriájában, Júda megszégyenült, Joás foglyul ejtette Amásiát, nagy darabon leromboltatta Jeruzsálem falát, és sok tússzal és drága zsákmánnyal tért vissza országába. Így esett, az Úr megbüntette a királyt, mert noha eleinte atyja útjain járt, mégis eltántorult szíve az Úrtól.
Amásia huszonkilenc esztendeig uralkodott Júdában. Uralma utolsó évében pártot ütöttek ellene. Ő ezt megtudván, Lákisba menekült, ám ellenei oda is követték, és megölték. Tetemét lovakon visszavitték Jeruzsálembe, és ősei mellé temették.
Amásia után a fiát, Uzziást tette meg királyának Júda népe. Tizenhat esztendős volt a király, amidőn atyái trónjára ült. Az Úr szolgája, Zakariás tanította őt istenfélelemre, és ő úgy is tett, amiként atyja cselekedett uralmának elején. Isten megjutalmazta őt, amiért a jó úton járt, és megsegítette minden dolgában.
Uzziás elsőbb a filiszteusok ellen hadakozott, és lerombolta Gát, Jabne meg Asdod falait, azonfelül városokat épített a filiszteusok tartományában. Fegyverei előtt meghódoltak az arabok, akik Gur-Baálban lakoztak, és az ammoniták adót fizettek neki.
Megerősítette a király Jeruzsálem falait is. Bástyákat emeltetett a sarkokra, valamint a Szeglet-kapu és a Völgy-kapu fölé. Még a pusztákban is emeltetett tornyokat, azonfelül sok kutat ásatott mindenfele, merthogy sok volt a jószága, és nagy gondot fordított a föld mívelésére meg a szőlőkre is.
Hadseregének élén Hananiás állott, háromszázezernél több vitézét kétezer-hatszáz családfő vezette harcba az ellenséggel szemben. A király pedig készíttetett a seregnek pajzsokat, dárdákat, páncélokat, íjakat és parittyákat. Jeruzsálem bástyáira és tornyaira elmés gépezeteket csináltatott mesterembereivel, amelyekből köveket és nyilakat lehetett kilőni. Mindezeknek pedig híre ment egészen Egyiptomig, és nem volt, aki támadni mert volna ellene.
Akkor pedig felfuvalkodott Uzziás király, és arra vetemedett, hogy maga akarjon illatáldozatot bemutatni a szentélyben, Azariás főpap nyomban követte nyolcvan pappal, akik mind erős emberek voltak, és elállván a király útját, így szólt:
– Uram, az áldozat nem a te tiszted, hagyd azt Áron fiaira! Ne végy bűnt a lelkedre, mert az nem hoz rád dicsőséget az Úrtól!
Uzziás azonban haraggal felelt, és kezébe ragadta a füstölőt, hogy tömjént tegyen rá. És íme, a homlokán feltűnt a poklosság jele. Amidőn a főpap és a többi pap reá tekintve meglátta a poklosságot homlokán, kiűzték őt a templomból.
Így sújtotta a királyt az Úr, mert nem szolgálta őt teljes szívével, és vétkezett a szentélyben. Halála napjáig megmaradt rajta a poklosság, és külön házban lakozott, még a templomba sem léphetett be. Fia, Jótám ítélt a nép dolgaiban helyette. Ötvenkét esztendei uralkodás után tért meg atyáihoz.
Amidőn atyja meghalt, Jótámot felkenték Júda királyává, és ő tizenhat esztendőn át uralkodott Jeruzsálemben. Ő is szolgálta az Urat híven, amiképp eleinte atyja tette volt, de nem volt az övé teljes szívvel, nem romboltatta le a magaslatokat, s a nép továbbra is áldozott rajtuk, és más gonoszságokat is műveltek.
Hasonlóan atyjához, ő is tovább erősítette Jeruzsálem falait, és új városokat is emelt Júdában a hegyes vidéken s palotákat a ligetekben. Ammon ellen hadat viselt, s az Úr erejével legyőzte őket. Abban az esztendőben száz talentum ezüstöt és sok búzát meg árpát kapott adóba Ammon fiaitól, és ez így volt még két esztendőn át.
