JEREMIÁS PRÓFÉTA ÉS SZEDÉKIÁS KIRÁLY
JEREMIÁS PRÓFÉTA ÉS SZEDÉKIÁS KIRÁLY
Elérte az Úr sújtó keze Júdát, de sem a király, sem a nép vénei nem indultak bűnbánatra, sem a papok nem keresték buzgó szívvel az Úr útjait. Jeremiást pedig ismét csak elküldte az Úr, hogy feddő szavával intse a népet. Így beszélt Jeremiás:
– Nemde aki elesik, mondja az Úr, erőlködni fog, hogy talpra álljon? És aki eltéved, nem keresi-e az utat, amelyen visszatérjen? Miért hát, hogy éppen csak az én népem tart ki az eltévelyedésében, miért csak ők átalkodnak meg hűtlenségükben? A gólya az égen tudja a maga idejét, a gerle, a fecske és a daru tudja, mikor kell útra kelnie, csak az én népem nem ismeri az Úr ítéletét! Miért mondjátok, ti papok, hogy tiétek a bölcsesség? Hisz meghamisította azt az írástudók hamis tolla. Bizony megszégyenítem a bölcseket, megrémülnek és tőrbe esnek, mert megvetették az én igéimet.
Máskor megesett Jeremiás szíve a szegényeken és nyomorultakon, akiket a nagyok vétke miatt értek a csapások, és így sírt értük:
– Nem nyugodhatok meg a nagy nyomorúság láttán, és a szívem eleped bensőmben! Mert népem leányának jajszava visszhangzik Júda minden szegletéből: „Hát nincsen már a Sionon az Úr? Elvétett-e tőle az ő királya?” Miért ingereltétek őt faragott képekkel és idegen hívságokkal? Íme, vége az aratásnak, elmúlt a nyár, de a szabadulás késik! Népem leányának romlását látva összetörtem, bánat és iszonyat gyötri a lelkem! Hát nincsen balzsam Gileádban? Nem találtatik ott orvos? Miért nem gyógyul meg az én népem leánya? Ó, bár a fejem vizek forrásává lenne, hogy éjjel-nappal sirathassam őket, kiket megöltek népem leányai közül!
Volt gondja a prófétának azokra is, akiket magával hurcolt Babilon királya. Levelet diktált Báruknak az ő számukra, és elküldette egy követséggel, amelyet Szedékiás király menesztett urához, Nabukodonozorhoz. Ezt írta levelében:
– Az Úr mondja nektek: Építsetek házakat a földön, amelybe vittelek, ültessetek kertet, és egyétek a gyümölcsét! Vegyetek feleséget, és szüljetek fiakat és leányokat, azokat pedig házasítsátok ki, és adjátok férjhez, hogy szaporodjatok azon a földön. És munkálkodjatok az országnak üdvéért, amelyben vagytok, és könyörögjetek érte, mert annak jóléte a ti jólétetek is. Ne higgyetek pedig a köztetek lévő prófétáknak és jövendőmondóknak, s akik azt mondják, hogy csak ideig-óráig van ez; mert nem én küldöttem őket! De eltelik a hetven esztendő, amit Babilonnak adtam, s akkor meglátogatlak benneteket, ha segítségül hívtok, és megtaláltok engem, ha egész szívetekkel kerestek. Mert a gondolatok, amiket felőletek gondolok, nem a háborúság gondolatai, és a béke terveit fontolgatom számotokra. Akkor összegyűjtlek benneteket a száműzetésből és szétszóratásból, és visszahozlak e helyre!
Szedékiás király negyedik esztendejében így szólt az Úr Jeremiáshoz:
– Végy hámot és igát, tedd nyakadba, és úgy hirdesd igéimet a király és a nép előtt!
Jeremiás hámot és igát szerzett, magára öltötte, és elment a templomba, ahol Hananiás próféta jövendölt a népnek ekképpen:
– Két esztendő múlva összetöri az Úr Nabukodonozor igáját, és visszahozza a templomba mindama edényeket, amelyeket Babilonba vittek!
– Ne higgyetek ilyen jövendöléseknek! – kiáltott a nép előtt Jeremiás. – Nem én küldtem őket, akik ilyet hirdetnek, mondja az Úr. Inkább könyörögjenek, ha igazán próféták, hogy ne hurcolják Babilonba még azokat az edényeket is, amelyek eddig megmaradtak a templomban! Ti pedig, Júda fejedelmei, hajtsátok fejeteket Babilon királyának igájába, mert akkor földeteken maradhattok, és művelhetitek tovább, mondja a Seregek Ura.
Hananiás akkor így beszélt a nép és az előkelők és a papok előtt:
– Bizony, hogy visszahozom e városba Jekoniást, Jójákim fiát, mondja az Úr, és Júdának mindahány számkivetettjét vele együtt! És nem leszünk többé szolgái Babilonnak!
Jeremiás pedig így felelt neki:
– Bár úgy lenne, ahogy beszélsz, Hananiás, bár betöltené az Úr a te szavaidat! Hanem figyelj csak rám jól: nemde minden próféta, aki előtted és előttem járt, vészről, döghalálról és pusztulásról jövendölt nagy birodalmak ellen? Ám aki békéről prófétál, arról csak akkor ismerszik meg, valóban az Úr küldötte-é, ha jóslatai beteljesednek! Az Úr tehát azt mondja: vegyétek nyakatokba Babilon jármát, ahogy én hordom ezt az igát, és szolgáljátok azt, akit az Ő parancsa fordított ellenetek!
Akkor Hananiás megragadta Jeremiás igáját, földhöz csapta, összetörte, és így kiáltott:
– Lássátok, ekként töri szét az Úr két esztendő múlva Babilon királyának igáját!
Jeremiás nem felelt, hanem elment. Az Úr parancsára vasból készíttetett igát, és másnap már azzal lépett be az Úr házának udvarába.
– A faigát összetörted, Hananiás – mondotta a nép előtt –, de íme, a Seregek Ura ezt mondja: Vasigát vetek minden nép nyakára, és szolgámnak, Nabukodonozornak adom őket! Te pedig, Hananiás, hallgasd meg szómat! Nem az Úrtól van küldetésed, mégis az Ő nevében szólsz, és hazugsággal kecsegteted a népet. Ezért kiirt téged az Úr az élők közül, meghalsz még ebben az esztendőben, mert tévútra vezetted a népet!
És Hananiás csakugyan meghalt annak az évnek a hetedik hónapjában.
Szedékiás, Júda királya pedig elpártolt Babilon királyától.
Szedékiás uralmának kilencedik esztendejében megindultak Júda ellen a babiloni hadak. Lákis és Azeka kivételével minden várost elfoglaltak, és szoros gyűrűvel zárták körül Jeruzsálemet. Szedékiás akkor egyezséget kötött a város előkelőivel, hogy mindenki felszabadítja zsidó rabszolgáját, ahogy a mózesi törvény rendeli, amidőn azt mondja: „Hat évig lehet a szolgád a te testvéred, de a hetedikben add vissza a szabadságát!” Ezt már régóta nem tették, de most a szorongattatásban ráálltak. Hanem történt egy idő múltán, hogy Egyiptomból nagy sereg indult meg Júda felé, és Babilon királya elvonult a város falaitól, hogy megütközzék velük. Ekkor a legtöbben megragadták azokat, akiket nemrég szabaddá tettek, és újra szolgálni kényszerítették őket. Jeremiás így beszélt hozzájuk az Úr nevében:
– Miért gyaláztátok meg nevemet azáltal, hogy testvéreiteket szolgaságra vetettétek? Egyezséget kötöttetek az én színem előtt, és íme, máris megszegtétek! Én pedig szabadságot adok fölöttetek a kardnak és a tűznek, amely hasonlóvá tesz majd benneteket a borjúhoz, amelyet az egyezségkötéskor áldozatul levágtatok nekem! Szedékiás király Jeremiásért üzent ily szókkal:
– Kérdezzed meg az Urat, vajha jót jelent-e az ellenség távozása!
A próféta az Úr parancsára a király elé ment, és így szólt hozzá:
– A fáraó hadai, amelyek kiindultak, hogy megsegítsenek, hamarost visszatérnek országukba, és a káldeus sereg újra megjelenik, hogy városunkat ostromolja. Ne ámítsa hát senki magát, hogy megmenekül, mert nem menekül meg! Ezt a várost az Úr Babilon királyának szolgáltatja ki, aki felgyújtja és lerombolja, hogy kő kövön ne maradjon benne. Te sem menekülsz meg, király, hanem kezébe kerülsz Nabukodonozornak, szemtől szembe fogod látni, és nem telik majd kedved benne!
De akármit mondott, a király nem neki hitt, hanem a hamis prófétáknak, akikről ezt mondta Jeremiásnak az Úr: „Nem küldtem őket, mégis loholnak, nem szóltam hozzájuk, mégis jövendölnek, álmaikat emlegetik, pedig nem adtam álmokat nekik!”
Amidőn elvonult a káldeus had a város alól, Jeremiás elindult Anatotba, hogy atyafiságával megegyezzék egy örökség dolgában. Amint azonban kilépett volna a Benjámin-kapun, megragadta a kapuőr, Hananiás unokája, és rákiáltott:
– Most rajtakaptalak! A káldeusok után akarsz szökni!
Ügyet sem vetett a próféta tiltakozására, megragadta, és elvitte a főemberekhez, akik régóta gyűlölték Jeremiást. Megverették, és bezáratták Jonatán írnok házába, amelyet tömlöccé tettek, s annak is egy sötét, föld alatti zugába rekesztették.
Akkoriban visszatért Babilon egész serege, és újra az ostromhoz fogott, sáncokat emeltek a falak ellen, és igen szorongatták a várost. Szedékiás király elküldetett Jeremiásért, s titkon magához hívta.
– Nos, van üzeneted az Úrtól? – kérdezte tőle.
– Van üzenetem – felelte a próféta –, mégpedig ugyanaz, amit már jól ismersz: Babilon királyának kezére kerülsz te is és a város is. Ugyan hol vannak most azok a prófétáid, akik sima beszédekkel ámítottak, akik azt mondták: nem leszel szolgája Nabukodonozornak? Nem inkább ők érdemelnének börtönt énhelyettem? Könyörgök, király, ne vitess vissza az írnok házának tömlöcébe, mert meghalok ott!
Szedékiás király akkor megparancsolta, hogy a palotaőrség házának az udvarában helyezzék el a prófétát, s naponta adassanak neki egy kenyeret a pékek utcájából. Ezt meg is kapta Jeremiás mindaddig, amíg el nem fogyott a kenyér az egész városban.
Amíg őrizetben volt, Jeremiás ezt a szózatot kapta az Úrtól: – Íme, jön majd egy rokonod hozzád, teljesítsd, amire kér!
Hamarosan megjelent a próféta unokaöccse, Hanamel, és így szólt hozzá:
– Vedd meg tőlem, kérlek, szántóföldemet, amely Anatotban van, mert az örökségi jog szerint téged illet meg, hogy megvásárold!
Jeremiás megértette, hogy erről szólott neki az Úr. Hívott hát tanúkat, Bárukkal, az íródeákkal megíratta a vételi szerződést, és a kialkudott árat, tizenhét ezüstsékelt, mérlegen kimérte, és átadta a tanúk jelenlétében. A lepecsételt iratot pedig odaadta Báruknak, és meghagyta neki, hogy helyezze el cserépedényben, mert soká meg kell maradnia. És álmélkodott felette a próféta, hogy ily parancsot adott neki az Úr, amidőn az ostromlók egyre közelebb viszik sáncaikat a falakhoz, és közel az idő, amidőn az Úr szavai szerint be is veszik a várost, hogy karddal és tűzzel semmivé tegyék. Az Úr pedig így szólt hozzá:
– Én vagyok Istene minden élőnek és az egész földnek, van-e bármi is, ami lehetetlen előttem? Amint most ráhozom e népre mindezt a nagy veszedelmet, azonképp örvendeztetem majd meg őket egykoron mindazzal, amiket megígértem nekik. És akkor majd újra vesznek szántókat ebben az országban, amelyről most joggal mondod, hogy ember és barom híján marad a káldeusok dúlása miatt. Lesz akkor adásvétel, szerződéseket írnak, és pecséteket tesznek rá, s tanúkat hoznak Benjáminból, Júda városaiból, de még a Negeb sivatagából is, mert én visszatérítem azokat, akik fogságot szenvednek.
Jeremiáshoz sokan eljöttek a palotaőrség udvarába, hogy az Úr szándékai felől kérdezzék, és ő így beszélt hozzájuk:
– Aki megmarad a városban, azzal vagy a kard végez, vagy az éhség, vagy a döghalál. Hanem aki a káldeusok kezére adja magát, az életben marad, zsákmány gyanánt megkapja saját életét!
Ekkor a főemberek elmentek a királyhoz, és így szóltak hozzá:
– Urunk, királyunk, ez az ember megbénítja a harcosok karját, hamarost nem lesz már, aki kardot emeljen, ha ilyesmiket jövendöl! Nem a nép javát keresi, hanem szánt szándékkal a romlására tör, ezért kérünk, ölesd meg őt!
– A ti kezetekben van – felelte Szedékiás –, mit tehet a király ellenetek?
Akkor a főemberek megragadták Jeremiást, és bevetették a palotaőrség udvarának ciszternájába. Nem volt abban víz, hanem sár csupán, és Jeremiás belesüppedt a sárba.
– Ó, jaj, én anyám, miért is szültél engem? – panaszolkodott keservesen a próféta, amidőn ott esteledett rá a derekán felül érő, bűzös sárban. – Hogy a perlekedés és az ellentmondás férfija legyek? Nem adtam kölcsön, és nem kértem kölcsön, mégis mindenki rám támad átkaival! Hát nem jártam közben Tenálad még ellenségeimért is az ő szorongattatásuk idején? Lám, én nem ültem soha nevetgélők közé, a Te hatalmad árnyékában mindig egyedül ültem, mert haragra ingereltek. Miért nem szűnik hát fájdalmam, miért nem gyógyul az én halálos sebem? Te pedig olyan lettél számomra, mint a búvópatak!
Akkor Ebed-Melek, a király kusita herélt szolgája, Szedékiáshoz ment, aki a Benjámin-kapunál ült, és azt mondta neki:
– Uram, királyom, embereid gonosz dolgot míveltek a prófétával, bedobták a vízgyűjtőbe, hogy ott lelje halálát.
– Végy magad mellé három embert – parancsolta neki a király –, és húzzátok ki őt, nehogy halálát lelje!
A kusita Ebed-Melek pedig embereket vett maga mellé, a palotából rongyokat hozott, s a kötélen leengedte a ciszternába.
– Burkold be a kötelet a rongyokkal – kiáltott le a prófétához –, és vedd a hónod alá, hogy felhúzhassunk!
Így sikerült kiemelni Jeremiást a vízgyűjtő sarából. Megtisztálkodhatott, s megmaradhatott tovább a palotaőrség udvarában.
– Nem kerüli el végzetét ez a város – mondotta Ebed-Melenek –, de téged megment az Úr azon a napon, nem veszted életedet kard élén, mert jót tettél az ő emberével!
Egy éjjel Szedékiás király titkon magához rendelte Jeremiást. Az Úr templomába vezető harmadik kapunál találkozott vele.
– Kérdésem volna hozzád – mondta a király. – Ne hallgass el semmit abból, ami rád bízatott!
– Mi haszna beszélnem? – felelte Jeremiás. – Ha nyíltan szólok, halálra adsz, és tanácsomat semmiképp sem fogadod meg.
A király azonban megesküdött az Úr nevére, hogy nem öleti meg, hogy nem adja azok kezébe, akik gyűlölik őt.
– Most hát halljad az Úr igéjét, királyom! – mondta neki Jeremiás. – Ha kimégy Babilon vezéreihez, akik városodat ostromolják, és a kezükre adod magad, megmented életedet, a városodat sem adják tűznek, s megmenekül egész házad népe.
– Ám félek tőle, hogy azoknak a zsidóknak a kezére jutok, akik már átszöktek a káldeusokhoz – felelte a király –, és azok csúfságot tesznek rajtam!
– Ettől ne tarts, király – nyugtatta Jeremiás. – Értsd meg jól az Úr szavát: megmenekülsz, ha megadod magad! Ám ha ezt vonakodol megtenni, asszonyaidat és gyermekeidet mind kivezetik Babilon főemberei elé, s mind veszedelembe kerültök, a várost pedig lángnak adják!
A király nem felelt semmit, majd idő múltán azt mondta:
– Most menj, de senki ne tudja meg, miről beszéltünk! Ha a főemberek faggatnak róla, és fenyegetőznek, mondd nekik azt: könyörögtem a királynak, hogy enyhítsen fogságomon.
Jeremiás úgy tett, ahogy a király meghagyta neki. A főemberek valóban elmentek hozzá, hogy kifaggassák, de nem tudtak meg semmit arról, hogy miről beszélt a királlyal. Ott maradt a palotaőrség udvarán addig a napig, amelyen elesett a város.
