SALAMON MEGSZILÁRDÍTJA URALMÁT
SALAMON MEGSZILÁRDÍTJA URALMÁT
Salamon király uralmának elején történt, hogy Adonia elment Betsabéhoz, és így szólt hozzá:
– Úrnőm, te is tudod, hogy jog szerint engem illetett volna a trón, de testvéremé, a te fiadé lett. Én ebben megnyugodtam, mert így akarta az Úr. Most azonban kérlek, ne tagadd meg egy kérésemet.
– Beszélj! – mondta az anyakirályné.
– Szeretném feleségül venni a Súnemból való Abiságot. Szólj érdekemben fiaddal, a királlyal, ő bizton nem utasít el téged!
Betsabé elment a királyhoz. Salamon felkelt, eléje sietett, és meghajolt előtte, majd parancsolt embereinek, és széket hozatott anyja számára, ő maga pedig visszaült trónjára.
– Csekélyke kérésem volna, fiam – mondta Betsabé –, ne szégyeníts meg azzal, hogy visszautasítod.
– Bármit kérhetsz, anyám, nem utasítom vissza. Hadd hallom kívánságodat! – felelte a király.
– Adj engedélyt, hogy Adonia feleségül vegye a Súnemból való Abiságot. Ezt kéri általam.
Salamon felugrott, és haragosan mondta:
– Miért csupán Abiságot kéred neki, anyám? Miért nem egyenest a királyságot? Hiszen a bátyám ő, és a pártján áll Joáb meg Abjátár is! Akármit tegyen vélem az Úr, ha nem önnön vesztére mondta ezt Adonia!
És menten parancsot küldött Benájának, hogy végezzen vele. Benája elment, és karddal megölte Adoniát.
Ezek után Salamon magához rendelte Abjátár főpapot, és így szólt hozzá:
– Pártütésedért megérdemled a halált, de én nem öllek meg, mert az Úr ládáját hordoztad atyám előtt, és kitartottál mellette minden megpróbáltatásában. Most azonban menj jószágodra, Anatotba, és többé ne kerülj színem elé!
Amint meghallotta Joáb, mi történt Adomával és Abjátárral, nagy félelmében az Úr sátrába futott, és megragadta az oltár szarvát. Hírül vitték ezt Salamonnak, és a király elküldte Benáját, hogy ölje meg.
– Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz? – kiáltott neki a hadvezér. – Jöjj ki azonnal, ez a király parancsa!
– Félek a királytól – felelte Joáb –, és nem megyek ki, inkább itt halok meg az Úr előtt!
Benája pedig nem akart belépni a szent sátorba kivont karddal, visszament hát a királyhoz, és elmondta neki, mit beszélt Joáb.
– Legyen úgy, ahogy akarja – mondta Salamon. – Menj, és vágd le őt az oltárnál, mert nála igazabbnak vérét ontotta galádul, és vedd le a vér bűnét atyámról és rólam és ivadékainkról! A vér háruljon az ő fejére és az ő ivadékaira, Dávid házának pedig adassék békesség.
Benája tehát visszament, és a sátorba berontva megölte Joábot. Salamon a megölt helyébe Benáját nevezte ki a hadsereg vezérévé, Abjátár helyett pedig Sádoknak adta a főpap hivatalát.
Akkor a király Simeit is maga elé hívatta, és ezt mondta neki:
– Építs magadnak házat Jeruzsálemben, és lakozz a városban, de onnan ne menj se té, se tova. Ne feledd, hogy amely napon átléped a Kidront, a halál fia vagy!
Simei mélyen meghajolt, és így felelt:
– Ahogy parancsolod, uram, úgy teszen a te szolgád!
És házat építtetett, és ott lakott Jeruzsálemben három egész évig. Akkor megszökött két szolgája, és ő megtudta, hogy Gátban vannak, Ákis királynál. Fölkerekedett azért, és elment Gátba, meglelte szolgáit, és velük együtt visszatért a városba. Jelentették a dolgot a királynak, és ő ismét maga elé hívatta Simeit.
– Nem megesküdtél nekem az Úrra, hogy el nem hagyod Jeruzsálemet? – kérdezte haragosan. – Nemde azt is megmondtam, hogy akárhová mégy innen, a halál fia vagy? Tudod jól, mily galádságot műveltél atyámmal az ő szorongattatásában! Térítse hát vissza az Úr gonoszságodat a te fejedre, a királyéra pedig áldást adjon, és őrizze meg Dávid trónját mindörökké!
És új parancsot kapott Benája, és újra dolga volt a kardnak. A királyság pedig megszilárdult Salamonnak kezében.
