PÁL ELSŐ TÉRÍTŐÚTJA
PÁL ELSŐ TÉRÍTŐÚTJA
)
Julius Schnorr von Carolsfeld fametszete (1860)
Az Apostolok cselekedetei 14.13
)
Rafael Santi (1483–1521): Elimás megvakulása (Apostolok cselekedetei 13.11)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
)
Rafael Santi (1483–1521): Pál és Barnabás Lisztrában (Apostolok cselekedetei 14.12)
A Klasszikus Aranybiblia illusztrációja (1897)
A Szentlélek sugallatára az antiokhiaiak Sault és Barnabást útnak indították, hogy elvigyék Jézus igéit más nemzetekhez. Ők Szeleukiában hajóra szálltak, és Ciprus szigetére hajóztak; velük volt János Márk is. Bejárták a szigetet, minden zsinagógában prédikálva, a keleti Szalamisztól egészen Paphoszig, ahol Sergius Paulus, a római helytartó fogadta őket, hogy hallja az Isten szavát. Egy Barjézus nevű zsidó varázsló azonban, akit Elümasznak is neveztek, és aki a helytartó kíséretéhez tartozott, igen fenekedett rájuk, és igyekezett a helytartót ellenük hangolni. Pál azonban – mert Saul utóbb ezt a nevét használta már – az Úr erejével vakságot bocsátott a hamis prófétára, Sergius Paulus pedig elámult ezeket látván, és megtért.
Utóbb a pamphiliai Pergébe hajóztak, és itt János Márk elválván tőlük visszatért Jeruzsálembe, Pál és Barnabás pedig folytatták útjukat a piszidiai Antiokhiáig. Itt szombaton bementek a zsinagógába, és az elöljáró felkérésére Pál beszédet tartott, kimutatva az Írásokból, hogy csak Jézus nevében remélhetni a bűnök bocsánatát és a szabadulást a bűn hatalmából.
– A körülmetélés javára válik annak – mondta –, aki megtartja a törvényt, de aki áthágja azt, az körülmetéletlenné válik, mert ugyanaz a törvény ítéli el őt. Nem az a zsidó, aki külsőképp az, és nem az a körülmetélés, ami a testen látható; a lélek szerinti, benső körülmetélés számít. A törvény szava azokra vonatkozik, akik a törvénynek alá vannak vetve. Némuljon el ezért minden ajk, s vallja magát bűnösnek Isten előtt. Mert a törvény cselekedeteiből senki sem igazul meg, hiszen a bűn ismerete a törvényből fakad. Most azonban íme megjelent a törvénytől függetlenül Isten igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a próféták és maga a törvény is; Istennek igazsága pedig Jézus Krisztus által mindenkinek szól, különbség nélkül. És a megigazulást ingyen kapjuk, az Isten kegyelméből, Jézus Krisztus megváltó halálának árán. Isten őt adta oda eleve rendelt véres áldozatul a hitben, hogy kimutassa az igazságot. Mivel dicsekedhetnénk tehát? Mely törvény szerint? A tettek törvénye szerint? Nem, hanem a hit törvénye szerint. A hit tehát megszünteti a törvényt? Semmiképpen sem! Ellenkezőleg, a törvényt megerősíti.
Tetszett a beszéd sokaknak, és meghívták őket a következő szombatra is. Addigra azonban oly sokan gyűltek össze pogányok is meghallgatni a jövevényeket, hogy a zsidókat elfogta a féltékeny irigység, s most már minden módon meghazudtolni igyekeztek Pál szavait. Ő pedig azt mondta:
– Kötelességünknek tartottuk, hogy először köztetek hirdessük Isten igéjét, de mivel ti elvetitek, a pogányokhoz fordulunk.
A pogányok pedig örvendezve fogadták a tanítást, és az Úr igéje elterjedt az egész tartományban. A zsidók azonban ellenük ingerelték az előkelő vallásos hölgyeket és a város vezetőit, és üldözést szítva kiűzték Pált és Barnabást. Ők lerázták sarujukról a város porát, és Ikóniumba mentek.
Itt hasonlóképpen jártak: tanításukat sokan fogadták be, de az áskálódók miatt a megkövezés veszélye fenyegette őket, és ezért Lükaónia más városaiba, Lisztrába és Derbébe mentek tovább.
Lisztrában egy csodás gyógyítás hozott bajt rájuk. Itt főleg pogányok éltek, és amidőn Pál beszélt hozzájuk, meglátott egy embert, aki születése óta béna volt, és egy szavával meggyógyította. Ezt látva a tömeg ujjongani kezdett:
– Leszálltak hozzánk az istenek!
Barnabást Zeusznak vélték, Pált pedig, aki kettejük közül a szót vitte, Hermésznek. A közeli Zeusz-szentély papja koszorúkkal felékesített bikát vezetett a kapuhoz, hogy feláldozza nekik. Ezt hallván az apostolok megszaggatták köntösüket, a nép közé rohantak, és Pál így könyörgött:
– Ne tegyétek ezt, hiszen mi is emberek vagyunk, akárcsak ti! Épp azt hirdetjük, hogy ezektől a bálványoktól elfordulva az élő Istenhez kell térnetek!
A tömeget így is nehezen tudták lecsillapítani. Nem sokkal utóbb zsidók érkeztek Antiokhiából és Ikóniumból, akik a nyomukba jártak, és fellázították ellenük a város lakóit. Akik nemrég istenítették őket, most nekik rontottak, és Pált megkövezték. Azt hitték, meg is halt, és kivonszolták a városon kívülre. Ő azonban, a részt vevő tanítványoktól körülvéve, csakhamar magához tért, és visszament a városba.
Másnap Pál és Barnabás Derbébe távozott, s ott sikeresen prédikálva sok tanítványt szereztek. Ennek utána megtették ugyanazt az utat visszafelé, Lisztrán, Ikóniumon és a piszidiai Antiokhián át Pergéig. Mindenütt erőt öntöttek a tanítványokba, buzdítván őket, hogy tartsanak ki, mert csak az állhatatosak jutnak el Isten országába. Kézrátétellel elöljárókat rendeltek minden gyülekezetnek, és böjtölve és imádkozva ajánlották őket Isten oltalmába.
Attaliában végre hajóra szálltak, és visszatértek Antiokhiába, ahonnan elindultak. Beszámoltak a testvéreknek, mi mindent művelt általuk az Úr kegyelme, és hosszabb ideig közöttük maradtak.
