AZ UTOLSÓ ÍTÉLET
AZ UTOLSÓ ÍTÉLET
)
És mint nagy vizek zúgását és mennydörgés robaját, ezt a szózatot hallotta János: – Alleluja! Örvendjünk, mert uralkodik immár az Úr, a Mindenható! Dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonyának megadatott, hogy patyolatot öltsön, amely a szentek igaz tetteit jelenti!
És megnyílt az ég, és fehér ló jelent meg lovasával, aki Hív és Igaz nevet viselt; szeme lobogó tűz, fején ékes korona, ruhája merő vér, és Isten Igéjének hívatik. Szájából éles kard tör elő, és vasvesszővel kormányozza a nemzeteket, és Isten haragjának sajtóját tapossa. Öltözetén csípője körül írva van: Királyok Királya és Urak Ura. Fehér lovon fehérbe öltözött égi seregek követték.
A Fenevad és a föld királyai pedig hadaikat egybegyűjtve harcba szállottak a Lovassal és seregével. Ám ezek rabul ejtették a Fenevadat és a hamis prófétát, aki csodáival elámította az embereket, és az ő imádatára bírta őket, és mindkettőt a kénkővel égő tüzes tóba vetették. Mind a maradékot pedig megölte a kard, amely a Lovas szájából jött ki, és húsukból megelégültek az ég madarai.
Akkor megjelent az angyal a mélység kulcsával, megragadta a Sárkányt, az ős kígyót, vagyis az ördögöt, a Sátánt, a mélységbe vetette, megláncolta ezer évre, és pecsétet tett tömlöcére, hogy el ne ámítsa a népeket, amíg az ezer esztendő le nem telik. Akkor némi időre eloldoztatik majd.
Ezután trónusokat látott János, és azok ültek rajta, akik nem hajtottak fejet a Fenevad és képmása előtt, akik nem viselték a jelét, és akiket megöltek az Úr szaváért és Jézus bizonyságtételéért, mert ők mind életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. A többi halott csak ennek elmúltával kelt életre, s ez az első feltámadás. Boldogok, akik feltámadnak ekkor, mert rajtuk nincs hatalma a második halálnak.
Amint eltelt az ezer esztendő, a Sátán bilincsei lehulltak, és ő elment a föld négy sarkára, hogy Gógot és Magógot és minden népet harcra tüzeljen. Számuk annyi volt, mint a föveny, és felvonulván bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost, de az Isten tüzet bocsátott rájuk, és elhamvasztotta őket. A Sátánt pedig bevetették a kénköves tóba, hogy ott gyötrődjék a Fenevaddal és a hamis prófétával az idők végezetéig.
Ragyogó trónus tűnt fel akkor, és a rajta ülőnek tekintetétől ég és föld futott, de nem volt hová menekülniök. Előtte álltak mind a holtak, mert a tenger is, a halál is és az alvilág is visszaadta a halottait. Könyvek nyíltak ott, amelyekbe a halottak minden tettei feljegyezve álltak, és mindenki felett ítélet mondatott a tettei szerint. A halál és a pokol a kénkővel égő trónba vettetett, és ez a tó a második halál. Akinek neve nem volt beírva az élet könyvébe, az is a tüzes tóba vettetett.
