JAHVE SZÖVETSÉGET KÖT NÉPÉVEL
JAHVE SZÖVETSÉGET KÖT NÉPÉVEL
A tízparancsolat két helyen is szerepel a mózesi könyvekben, lényegében azonos szöveggel. Első három parancsa, amely a bibliai szövegben igen részletesen van kifejtve és indokolva, az embernek Istennel szemben való kötelmeit szabja meg, a negyedik, amely még ugyancsak indokolva van, az isteni tekintély után a legfontosabbat, a szülőit köti lelkünkre. A többi hat parancs az emberek egymással való viselkedését szabályozza, és minden magyarázkodás nélküli tiltások, nagyobbrészt kurta tiltások formáját ölti. Ezután az Úr egyes parancsolatokat részletesebben kifejt, az emberölés, károkozás, nemi erőszak, a vagyoni kapcsolatok és pereskedés kérdéseiben, és az ünnepek megüléséről intézkedik – ezek a szövetség alaptételei, amely szövetséget Mózes az áldozati tulkok vérével pecsételt meg, a népre hintve a vért. Ezek a törvények valójában igen eltérő korokból valók, s ennélfogva eltérő szemléletet is tükröznek. Megtalálható köztük a legősibb jus talionis, a „szemet szemért, fogat fogért” elve, és a halálbüntetés enyhébb vétkekért is, másrészt talán későbbi korból való emberies felfogást tükröz például a szegény védelme a hitelező ellenében. A jogtörténet kutatói azt is kimutatták, hogy a mózesi törvények nem csekély része s főleg a bennük megnyilatkozó szellem és felfogás Hammurápi óbabiloni király (Kr. e. XVIII. sz.) híres törvénygyűjteményének erős hatását mutatja.
