KÓRAH LÁZADÁSA
KÓRAH LÁZADÁSA
Kórah, Dátán és Abirám lázadása valószínűleg nagyobb méretű volt, mint a kétszázötven pártütőből gondolnánk, s a majd tizenötezer halott akkor is jelzi a konfliktus méreteit, ha a számot hihető mértékre csökkentjük. Itt ugyan büntetésként nem Mózes parancsára folyik az öldöklés, hanem Isten sújt le rejtélyes módon (talán valami ragályos betegséggel?), mégis a hozzá való hűség és engedelmesség forog szóban. A jelek szerint nemcsak Jahve tisztelete, hanem Áron főpapsága is sokak ellenszegülését váltotta ki.
Különös figurája ez az Áron a mózesi könyveknek. Mózes születésekor csak arról olvashatunk, hogy nővére van. Nyolcvan év múlva egyszer csak felbukkan a báty: Áron. Isten szószólóként rendeli öccse mellé, de aztán szó sem esik róla, hogy valóban ő lépne fel helyette a fáraó előtt. Az aranyborjú elkészítése feltűnően méltatlannak mutatja, ennek ellenére Isten, mintha mi sem történt volna, elrendeli főpappá szentelését. Utóbb fellázad saját bátyja ellen, megint röviddel ezután a kivirágzott vesszővel Isten megerősíti tisztségét az egész nép előtt. Mindez nem úgy hat, mintha egy esendő embert ábrázolna az Írás sokoldalúan, rossz és jó oldalairól egyaránt bemutatva, inkább az az érzésünk, hogy két egymással ellentétes hagyomány elemei kerültek szervetlenül egymás mellé, és a szent szövegek szerkesztői nem tudtak állást foglalni köztük. Van olyan elmélet, amely arra hivatkozik, hogy Jahve bika alakjában való tisztelete régóta szokásban volt az északi zsidó törzsek között – a Biblia is leírja, hogy az ország kettészakadása után Jeroboám, Izrael királya, két aranyborjút állíttatott fel, Bételben és Dánban, hogy Jeruzsálem helyett ott áldozzék a népe –, és hogy e kultusz papjai talán egy Áron főpaptól származtatták magukat. Később, Izrael pusztulása után e papság felső rétegét befogadta a jeruzsálemi templom, s ősüket, Áront is bevették a hagyományba, megtéve őt Mózes bátyjának, de ennek fejében fel kellett adniuk a bikakultuszt. Áron aranyborjú-készítése tehát megrovást kapott az új mondában, de ő maga mint Mózes bátyja és főpap mégiscsak kiemelkedő szerepet nyert. Hogy így volt-e? Éppoly kevéssé bizonyítható, mint cáfolható.
A nép zúgolódásának már szinte fárasztó egyhangúsággal visszatérő motívuma itt a rá következő isteni büntetés mikéntjében egy új és érdekes mozzanatot mutat fel: Mózes rézkígyót állít, amely védelmet nyújt a mérges („tüzes”) kígyók harapása ellen, illetve meggyógyítja a megmartakat.
A bűnbeesés történeténél említettem, hogy a kígyó sok népnél szent állat volt vagy egyenesen isten. A zsidók is igen sokáig isteni tiszteletben részesítettek egy réz kígyószobrot, amelyet csak a Kr. e. VII. században tiltott ki a szentélyből Ezékiás király, de nem lehetetlen, hogy még ezzel sem sikerült a nép közül kiirtania a kígyóimádatot. Mivel ez a szobor századokig a szentély tartozéka volt, ottlétét Mózesre hivatkozva akarták igazolni, de persze oly módon, hogy eredete ne lássék annak, ami pedig valójában volt: bálványimádásnak.
