DÁVID KEGYBEN ÉS KEGYVESZTETTEN
DÁVID KEGYBEN ÉS KEGYVESZTETTEN
Az Úr pedig megihlette Dávid lelkét…
Innen kezdve a fejezet végéig, majd a következő fejezetben is, a szövegbe illesztettem néhány zsoltárt – teljes szövegével vagy olykor csak részleteivel –, amelyek a Bibliában külön könyvet alkotnak, a Zsoltárok könyvét. 150 vallásos éneket tartalmaz ez a gyűjtemény: himnuszokat, könyörgéseket, panaszdalokat, hálaadó imákat, szertartási énekeket, jövendöléseket. Első sorukban a szerzőt nevezik meg, s a megnevezésekben megnyilvánuló hagyomány 77 zsoltárt tulajdonít Dávid királynak.
A bibliatudomány már egy évszázada kételkedni kezdett abban, hogy a zsoltárok fele Dávidtól ered. A modern szövegvizsgálatok és az ásatások során előkerült egyiptomi, mezopotámiai, ugariti és más vallásos énekek tanulmányozása fényében bizonyosnak látszik, hogy csak maroknyi zsoltár keletkezhetett Dávid korában (egy-kettő esetleg még azelőtt), és még erről a termésről is bajos bebizonyítani, hogy jelenleg ismert szövegük hitelesen őrzi Dávid saját szavait. Persze az ellenkezőjét se bizonyíthatjuk.
Nincs okunk kétleni, hogy Dávidban megvolt a költői tehetség. Hárfajátéka, amellyel Saul kegyét elnyerte, bizonyára hangszerkíséretes ének, talán rögtönzött ének volt. A Biblia megőrizte azt a gyászdalt, amelyet Saul halála alkalmából szerzett és híveivel együtt elénekelt, és amely eléggé emlékeztet a zsoltárok hangvételére. Olvassuk róla, hogy maga lejtett szertartásos táncot a frigyláda előtt, amikor azt Jeruzsálembe hozták, elképzelhető tehát, hogy az istentiszteleti, áldozati szertartások fényét is olykor maga szerzette énekekkel emelte: Arra is gondolhatunk, hogy a már meglévő kultikus énekek összegyűjtésére ő adott elsőként utasítást, és hogy az így létrejött s idővel egyre gyarapodó gyűjtemény az ő nevét viselte; így az ének elején álló jelzés: „Dávid zsoltára”, talán egyszerűen annyit mond csak, hogy a kérdéses ének a dávidi gyűjteményből való.
A zsoltárok nagy többsége a szövegükből is kikövetkeztethetően a késői királykorból, még inkább a fogság utáni időkből való, és a könyv végső kialakulása és megszövegezése aligha történt meg előbb, mint a Kr. e. II. században. A Zsoltárok könyve így is a világirodalom egyik legrégibb versgyűjteménye, és legszebb darabjai költői erőben állják a versenyt az ókor más kiváló költeményeivel.
A héber eredetiben a zsoltárok nem rímelnek, kötött ritmusuk sincsen, mégis megleljük bennük a szabályos visszatérés mozzanatát, ami nélkül a verset nem érezzük versnek. Ez a gyakori gondolatritmus, ami nem más, mint a sorpárok párhuzamos szerkesztése. Ami az első sorban elhangzik, az a másodikban hasonló vagy kissé bővülő értelemben, de más szavakkal ismétlődik meg.
Kegyed s jóságod vezérel, mígcsak járok e földön,
az Úr házában lakhatok, mígnem napjaim betöltöm.
az Úr házában lakhatok, mígnem napjaim betöltöm.
A zsidóság zsoltárai nagy szerepet töltenek be a keresztény vallásokban is. Fontos részei a katolikus papok napi imáinak, a szerzetesi közösségekben a nap bizonyos óráihoz kötött közös imádságoknak (a zsolozsmának), ezenfelül a misének és más szertartásoknak. A XVI. század nagy hitújítási mozgalma, a reformáció még többet tett a zsoltárokért, az istentisztelet keretébe illesztve, minden hívőhöz közel hozta őket. Mégpedig nem latinul, hanem a nemzeti nyelvre lefordítva. A korai és változatos zsoltárfordítások sok nyelvnek, így a magyarnak a költészetét is megtermékenyítették, új színekkel gazdagították.
Saul megvonja kegyét Dávidtól, és ellene fordul.
Lehet, hogy mégis kipattant Dávid titka, a felkenetés? Vagy valóban az ifjú harci sikere és növekvő népszerűsége keltette fel Saul féltékenységét? Hiába lett a király veje, fiának kebelbarátja, életét szüntelen veszély fenyegeti. Kétszer is menekülnie kell Saul dühe elől, aki immár nem titkolja, hogy életére tör.
Nób papjainak legyilkoltatása iszonyú kegyetlen bosszú azért, hogy Áhimelek jóhiszeműen segítséget nyújtott a menekülő Dávidnak. Nehéz ebben ráismerni arra a Saulra, aki a szigorú isteni parancs ellenére is inkább megkímélte az amalekita király életét. És nehéz nem arra gondolni, hogy fékevesztett, kegyetlen dühét az alapos gyanú táplálja: a papok ármánykodnak ellene, ők támogatják ellenében a becsvágyó ifjút, aki trónját veszélyezteti.
