XIII. Egyéb előkészületeink.
XIII. Egyéb előkészületeink.
A magyar emigráczió viszontagságos életében alig fordult elő időszak, melyben a hazafiui kötelesség oly sok irányban s annyi mindenféle részletekre vette volna igénybe figyelmünket, mint a turini egyezkedésre következett nehány hét alatt, midőn hivatásunknak kellett ismernünk, gondoskodni, hogy a háboru, melynek kilátásaihoz a haza felszabaditásának reménye volt kötve, ugy minket itt künn, mint a nemzetet otthon a lehetőségig felkészülve találja.
Teendőink tömérdek irkálással jártak, annyival inkább, minthogy az Igazgatóság tagjai nem voltak egy helyütt. Talán még kormányzó koromban sem irtam s kaptam hasonló idő alatt több levelet, mint ezen időszak alatt. Az irathalmazból, melyből e fejezetet összeállitottam, kiegészitésül még a következőket szemelem ki:
1. Az emigráczióhoz intézett adhaesionalis körlevelet a világ más részeiben elszórt magyarok közt köröztetés végett Puky Miklós volt szives genfi nyomdájában kinyomatni. Minthogy azonban, a varsói barátkozás meghiusulása folytán, a háboru nem volt imminens, e körlevél szétküldését későbbre halasztottuk, nehogy a félelmében máris tömeges elfogatásokhoz nyult ellenség még jobban allarmiroztassék.
2. Minő szakavatottsággal, figyelemmel s minden részletességre kiterjedő gonddal járt el Vetter altábornagy a keletre szánt gyönyörü fegyver-készlet ügyében? – azt is következő levele eléggé ki fogja tüntetni:
Vetter altábornagy – Kossuthnak.
Turin, október 2. 1860.
Van szerencsém jelenteni, hogy fegyverzetünk utolsó szállitmánya szeptember 30-án innen Genuába elindittatott. El nem mulaszthatom a legnagyobb elismerésre méltónak jelezni az előzékeny készséget, melylyel az illető hatóságok kivánságaimat teljesitették. Mind a két üteg annyira el van mindennel látva, hogy csakis lovakról kellend gondoskodni, mert érett megfontolás után czélszerübbnek láttam azon lenni, hogy mindent, a mire az ágyutelepek használata végett szükség van, itt készen s hozzá még ingyen megkapjuk, mintsem hogy a hely szinén ügyetlen emberek által rossz anyagból s drágán legyünk kénytelenek valamit utánpótoltatni. Hanem kötelességemnek tartom Önnek figyelmét arra különösen felkérni, hogy miután az ágyutalpakat, bőrözőket (Protze) kovácsmühelyeket, stb. nagy teriméjük miatt szét kellett szedni, miszerint könnyebben elmálháztassanak s miután az egész szállitmány a puskákkal, nagy mennyiségü lövőszerrel, tartalék-kerekekkel, rudakkal, 140 lóra való szerszámmal s még tiz pótlékkal igen sok csomagra megyen (csak maga a két üteg és kovácsműhely 115 nagy rakaszt [»Verschlag«-ot] foglal el): a ládák lerakodásához s a szétszedett részek összerakásához nemcsak teljesen megbizható, hanem egyszersmind szakértő, ügyes, gyakorlott emberekre lesz szükség s arra különösen figyelmezni kellend, hogy egyetlen egy csomag se nyittassék fel, mielőtt az előbb felnyitottnak egész foglalatja kellőleg össze lett állitva; mert ha ezen elővigyázat törhetlen szabálynak nem vétetik, oly átkozott zavar fog következni, hogy abból még az Istenek sem bontakoznak ki, annál kevésbé Matheidesz raktárnok. Felsőbb helyről két igen ügyes volt piemonti tüzér altisztre lettem figyelmeztetve (Moretto és Delgozzo), kik e nagy szakavatottságot kivánó feladatnak tökéletesen megfelelhetnének. Most Garibaldi alatt szolgálnak. Nagyon kivánatos volna őket megnyerni, mit Türr vagy Éber kivihetnének. Gondosan ellenőriztem az elmálházást, hogy semmi el ne maradjon s a kezemnél levő lajstrom rendjének megfeleljen. Az együvé tartozó rakládák egyenlő betüjellel vannak jelölve és sorszámokkal ellátva. Gonddal voltam, hogy minden rakládába a bennfoglalt tárgyak lajstroma beletétessék s hogy e lajstromok a külön specificatióval megegyezzenek. Ezeknek segitségével a kirakodás gyakorlott emberek kezében nem fog nehézséggel járni, ha a fentebb emlitett figyelmeztetés, – melyre nagy sulyt helyezek – elengedhetlen szabálynak tekintetik. Az ürgolyókat a lehető veszély miatt nem töltettem meg. Ez a hely szinén megtörténhetik s nem is nagy mesterség, annál inkább, mivel minden, a mire e végett szükség van, becsomagoltatott. – – – –
(Aláirva)
Vetter
A két tüzéraltisztet Türr tábornok megszerezte s utnak is indittattak. A teljesen felszerelt két üteg végtelenül fontos készlet volt kezdetnek, de csakis kezdetnek. Én tehát a tüzérségi materiále jövendő szaporitására való tekintetből utasitásba adtam Turinba, hogy a hadügyminiszteriumtól, már csak az egység okáért is, a felszerelési rajzok; az arány- és terj-méretek, a tüzérműszaki osztálynak vezérfonalul szolgáló utasitással egyetemben; megszereztessenek, a puskák kaliber-méretei pedig nekem megküldessenek, miszerint töltések iránt másutt is tehessek oly lépéseket, melyek azoknak szükséglendő gyors kiszolgáltatását biztositsák. Constructionalis rajzokkal nem voltak ellátva a fegyvertárban; a méretek s műszaki utasitások közöltettek.
3. Vetter altábornagy – október 14-én jelentette, miként Pettinengo tábornoktól azon kellemes értesitést vette, hogy a keletre elszállitott gyönyörü fegyver-készleten felül ujabban még 15.000 gyalogsági puska rendelkezésünkre bocsáttatott. Az altábornagy ur utasitást kért, hogy miként rendelkezem felőlük?
Ime adott válaszom:
Kossuth – Vetter altábornagynak.
London, október 17. 1860.
Válaszul folyó hó 14-én kelt becses jelentésére, van szerencsém tudósitani, hogy a számunkra ujabban kiutalványozott tizenötezer puska nem küldendő el.
Én az északkeleti határt azon készlet által, melyet ön multkori levelében felsorolt, a kezdetre eléggé ellátottnak tartom. Most az ország azon részeire kell figyelemmel lennünk, melyeket az Ön hadműködési terébe kivánunk foglalni. Én az utólagos készletet e czélra kivánom fenntartani.
Kérem ezt Pettinengo tábornok urnak, nemzetünk nevében kifejezendő leghálásabb köszönetünk megujitása mellett, azon hozzátétellel adni tudtára, miszerint könnyen felfogható fontos okoknál fogva kérésem az, hogy e fegyverek Anconába szállittassanak s ott a várbeli arsenálban, külön raktárban; kellő felügyelet alatt rendelkezésünkre készen tartassanak.
De minden félreértés kikerülése végett kérem, adja nyomatékosan értésére, hogy ez haza van szánva, nem pedig az Olaszországban szervezendő legió számára, és hogy mi kérdést nem szenvedő megállapodásnak tekintjük, mikép minden, a mi Olaszországban szerveztetik, az olasz kormány által szerelendő és fegyverzendő fel.
Magától értetik, hogy mi az ezen utólagos készlethez szükséges (háromszoros) munitióra számot tartunk. Ezt Önnek különösen figyelmébe ajánlom.
Legyen szives befolyását Pettinengo tábornok és Benzi urnál felhasználni, hogy ezen utólagos fegyverkészlet az Anconában zsákmányul esett raktárból egy vagy két tábori üteggel kiegészittessék. – – – –
( Aláirva)
Kossuth.
Az Anconába szállitás elrendeltetett; a két üteg ágyut, Pulszky október 22-ki jelentése szerint, Cavour gróf megigérte.
4. Az előrelátás parancsolta, hogy a fegyverzeti iparüzlet körében magunkat akként tájékozzuk s oly összeköttetéseket szerezzünk, miszerint háboru esetén adandó megrendeléseink gyors és pontos teljesitésére számithassunk.
E tekintetből Pulszkinak a következőket irtam:
London, október 3. 1860.
Ámbár pénzerőnk nem engedi, hogy most akármi felszerelés vagy fegyverzet iránt határozott megrendelésekbe bocsátkozzam, mégis tanácsos, hogy mindennek, a mire idővel szükségünk lehet, kiszolgáltathatása s annak módja, ára, stb. felől akként legyek tájékozva, hogy szükség esetére majd a távolból is megrendeléseket tehessek, s azok, a mikor kellend, gyorsan végrehajtathassanak. Ezen egész – majdan fontossá válható – ágazatot King William streeti ügybarátunk (Croskey) kezeiben kivánom összpontositva látni. Megkértem, tegyen tudakozódásokat Witworthnál (kinek találmánya különösen egy bizonyos, utunkban fekvendő vár szempontjából hivja fel figyelmemet). Witworth feleletül kérdést tőn: mi használatra vagy mely kormány-megbizásából tudakozódik?
Nagyon kivánatos volna engedelmét birni a grófnak, hogy ügybarátunk a szárd kormány megbizására hivatkozhassék. Hasonló kérdések más készületi ágazatokban is előfordulhatnak.
Nem lehetne-e kivinni, hogy ügybarátunknak valami »agent industriel du gouvernement«-forma felhatalmazás adassék? A kormány biztosithatná magát valamely fenntartással, mely minden megrendelést vagy szerződést külön megerősitéstől tenne függővé s igy a kormányt semmire sem kötelezhetné, mig ellenben az én mozgalmaim nevezetesen meg volnának könnyitve. Ajánlom e pontot tapintatos eljárásába. – – –
Kossuth.
Pulszky október 8-án azt adta válaszul, hogy Croskeynak kormányi iparügynökké való kineveztetése nehézséggel jár, minthogy a szárd kormánynak már van egy tüzértiszt ügynöke Londonban, a ki Witworthtal s más fegyvergyárosokkal alkudozik; s a dolgot két külön ügynökre nem lehet bizni, a nélkül, hogy feltünést okozzon.
Ennélfogva a szárd kormány hivatalos közegei utján lett a dolog mind Witworthtal, mind más lőpor-, fegyver- és töltésgyárosokkal akként tisztába hozva, hogy akármily kiterjedésü megrendelésünk (melyek háboru esetén számunkra természetesen a szárd kormány nevében történnének) gyorsan végrehajtassanak s a megállapitott hadműködési terv szerint akár a dalmát partok, akár pedig az Alduna felé kezünkbe juttattassanak.
5. A fegyverzeti rovathoz tartozik még megemlitenem, hogy Türr tábornoknak Garibaldi két üteg ágyut adott, egy három-fontosat és egy hat-fontosat; egy milanói jó barátjától pedig 350 karabint kapott. Türr tábornok mind a két rendbeli fegyverzetet a haza szolgálatjára felajánlotta.
6. Szeptemberi egyezkedésünk 5. pontja szerint. (II-ik kötet 553. lap) a turini kormány teljesiteni igérkezett azon kérésünket, hogy 3–4.000 ember számára magyar egyenruhát azonnal készittessen, miszerint magyar egyenruhás csapatoknak mindjárt a háboru kiütésekor a harcztéren alkalmazása által az osztrák hadsereg szellemére hatnunk lehessen. A kormány megbizottja, Benzi ur erre nézve is azon erélylyel járt el, melylyel minket a fegyverzet ügyében annyi hálára kötelezett. Pulszky már október 8-án értesitett, hogy az egyenruhák iránt a szerződés Milanóban meg lett kötve s a munka gyorsan folyik. A mintát Pulszky, Vetter altábornagy és Ihász ezredes állapitották meg s ezt Vetter altábornagy október 2-án azon reményének kifejezésével adta tudtomra, hogy »ha majd szerencséje lesz csapatját előttem fölvezetni, bizonyosan meg leszek az öltözékkel (Adjustirung) elégedve, mert tetőtől talpig tősgyökeresen magyar.« Egy öltözéket küldettem magamnak Londonba, miszerint ugy, miként a fegyverzet iránt tettem, a jövő esetleges megrendelések gyors végrehajtását erre nézve is előkészitsem.
7. Magyarországon alig volt más forgó pénz, mint osztrák bankó, még a garasos váltópénz is papiros volt. Ha kiüt a háboru s a szabadság zászlaja hadműködési tervünk szerint lobogásnak indul, bizonyosnak lehetett tekinteni, hogy ez az egész forgalmi eszköz egyszerre merőben értéktelen rongygyá válik s Magyarországon az egyedüli forgalmi eszközt csakis a rejtekükből napfényre kerülendő azon 1848–1899-iki magyar bankók képezendik, melyeket az osztrák sem beváltási (hazug) igéreteivel, sem rettegtetéssel nem birt a nép kezéből kicsikarni. Ez azonban a forgalmi szükségnek távolról sem felelhetett meg. A hadi és közigazgatási költségeken kivül ez volt a fő tekintet, mely a harminczöt millió forintnyi magyar papirpénz elkészittetésére elhatározott. E mellett azonban kivánatosnak láttam, ha szerét ejthetem, nehány százezer frank értékü váltópénzről is gondoskodni s miszerint magamat tájékozhassam: vajjon a rézpénz lesz-e tanácsosabb vagy pedig amolyan (kis ezüstvegyitékü) réz-, horgony- és álany- (nickel) keverék, minőt a svájczi confoederatio használt? – felkértem Puky Miklóst Genfben, szerezze meg számomra a kérdésre tartozó adatokat; mit ő teljes készséggel meg is tett. Ezeknek alapján a svájczi érczkeverékben állapodtam meg s magyar váltópénzt akartam veretni, ily jelzettel: egyik oldalon: »Magyar váltópénz« (1, 2, 4 garas), másik oldalon: »Hazáért, szabadságért.« E nehány százezer franknyi kiadást egy magán-iparvállalatból gondoltam fedezhetni, melyre akkoriban kilátásom volt s azért azon hitben, hogy a kormánynak Turinon kivül, az annectált tartományok fővárosaiban is vannak pénzverő-műhelyei (Flórencz, Parma, Modena), felkértem Pulszkyt, eszközöljön engedelmet, hogy a magyar váltópénzt Olaszországban verettethessem. Pulszky október 8-án azt adta válaszul, hogy ez Olaszországban lehetetlen. A turini pénzverő-ház alig birja az arany- és ezüstpénz verését; Parmában, Modenában nincs ily intézet. Flórenczben van; de nagyon is feltünnék; ha ott most egyszerre pénz, még pedig magyar pénz veretnék, mert ott régóta nem dolgoznak, mig Ricasoli is Birminghamben verette az uj toscanai rézpénzt; a kormánykörök tehát azt tanácsolják, hogy mi is hasonlót tegyünk, igy legfölebb azon gyanuja támadhat a diplomatiának, hogy Magyarországon forradalomtól lehet tartani, –– a mi magában véve nem nagy baj, minthogy a magyar forradalmat az egész világ külömben is bizonyosnak tartja. De ha olasz királyi pénzverőben dolgoztatnánk, ez a turini kormány pártfogását hozná világosságra; a mi Cavourt tömérdek kellemetlenségnek tenné ki. Én tehát ehhez tartottam magamat, Birminghamben tettem lépéseket; azonban a tisztán üzleti alapra fektetett iparvállalatot, melynek segitségével hazánk ügyét ilynemü költségekkel elláthatni reméltük, leütötte kezemről az angol kormánynak igazán gyalázatos avatkozása, mely fennen hirdetett szabadelvü tanait Magyarországra nézve pirulás nélkül kereken megtagadva, az osztrák iránti részrehajlást annyira vitte, hogy még magán-keresetemnek utját állani sem tartózkodott. Ez »épületes históriát« alább fogom megismertetni az olvasóval.*
Lásd a 2-dik számu jegyzetet.
8. Emlékezetemben volt, mennyi zavarra és félreértésre adott alkalmat 1848-ban az, hogy harczunk kezdetén a katonai műnyelv nem volt rögtön akként megállapitva, miszerint mindenütt egyformán használtathassék. S minthogy a vezényletnek s általában a szolgálati nyelvnek természetesen magyarnak kellett vala lenni ugy a hazában, mint itt künn a szervezendett magyar legiónál: és a magyar katonai terminologiát még 1859-ben magam elkészitettem, s egy tiszti bizottság által felülvizsgáltattam, és most, miután ujra átvizsgáltatott, annak kinyomatása felől gondoskodtam. A szolgálati és gyakorlati szabályzatra nézve tanácsosnak láttam az osztrák hadsereg szabályzatát venni alapnak, nehogy a megváltoztatás zavarba ejtse azon tiszteket és katonákat, kik ahhoz szoktak. Ezen szempontból a gyalogsági szabályzatot, kihagyva némely inkább parádéra mint harcztérre való mozdulatokat, még az 1859-iki háboru előtt szintugy magam leforditottam, azon egy külömbségre való figyelemmel, hogy mi a zászlóalj tacticai felosztását négy századra határoztuk s nem három-, hanem hét-soros felállitást fogadtunk el. Ennek, miután egy szakértő tiszti bizottság által ujra átvizsgáltatott, zsebkiadási alakban kinyomatására Puky Miklós szivességét vettem igénybe. A lovassági szabályzatnak és a Hess tábornagyféle (1853-iki) hadgyakorlati utasitásnak (Manöver-Instruction) átvizsgálását, megröviditését és a leforditásukról gondoskodást Vetter altábornagy ur volt szives elvállalni, miszerint szintugy nyomtatás alá adathassanak s a haza felszabaditásáért küzdendő hadseregnél a magyar vezénylet és szolgálati nyelv minden tévedést kizáró egységes alkalmazásba vétethessenek. Figyelmeztettem Vetter altábornagyot annak mellőzhetlen szükségére is, hogy a dob- és trombita-jeleket okvetlen meg kell változtatnunk; a miben ő természetesen egyetértett s annak elintézését magára vállalta.
9. Előkészületeink sorában végtelen fontosságot helyezénk a magyar legiónak mielőbbi szervezésére, nemcsak katonai szempontból, hanem azon politikai tekintetből is, hogyha Victor Emánuel király megengedi, hogy a magyar zászló az ő országában nyiltan felüttessék, az által annak adja jelét az egész világ előtt; hogy a magyar nemzetet szövetségesének fogadta el.
Magkőnek ott volt Garibaldi seregében a nem egészen négyszáz főből álló csapat, melynek gyalogsága Mogyoródy Adolf alezredes; huszársága pedig Scheiter őrnagy vezénylete alatt Nápolyban a szeptember 15-től október 1-ig vivott csatákban oly dicsőséges részt vett, hogy Garibalditól október 3-iki napiparancsában azon elismertetéssel magasztaltaték, miként rettenthetlen hősiességének nem csekély része volt a győzelemben. A derék magyarok bőven ontották vérüket Olaszországért. Mogyoródy 150–160 főnyi gyalog csapatának az október 1-ei csatában nyolcz halottja (közte két tiszt) és harminczhat sebesültje volt s az utóbbiak közül azok, kik könnyebb sebeket kaptak, beköttették sebeiket s ujra a harczba mentek; hogy közülök többen ujra is megsebesittessenek.
Én Londonból meleg szavakban fejeztem ki a hős csapatnak méltányló elismerésemet, mit az szives volt kitörő lelkesedéssel fogadni. Levelem szövegét irataim közt nem találom.
Garibaldi, ki október 3-ikai napiparancsában akként nyilatkozott a magyar legióról, hogy »szép volt látni, miként mentek a tüzbe, oly rendben s oly nyugodtsággal, mintha nem is ütközetben, hanem csak hadgyakorlati téren volnának«, – október 16-án Casertában egy nagy szemle alkalmával ekként nyilatkozott: »Pár magasztaló szót kellene még mondanom a vitéz magyaroknak, kik több izben ontották vérüket Olaszország szabadságaért. Dicséret nektek, Magyarország hős fiai! Köszönetet mondok nektek, nemzetem nevében!« – s a többi tisztekhez fordulva, ekként folytatá: »Mi ezeknek a vitéz magyaroknak nem csak hálával tartozunk; nekünk kötelességünk, hogy az ő ügyüket a mi ügyünkké tegyük. E lo faremo! (és meg is tesszük).«*
Garibaldi nyilatkozatai Bécsben nem kis aggodalmat okoztak, annyival inkább, mert Magyarországon még a levegő is telitve volt forradalmi illattal. Az osztrák császár azt kérdezte gr. Apponyitól: vajjon hallott-e valamit a nép Garibaldiról? A felelet az volt, hogy még gulyása is csordájának legszebb ökrét kedves Garibangyinak nevezi. Pedig az a gulyás aligha olvasott hirlapot. A levegőben volt.
A hős kis csapat számára két magyar zászló Nápolyban október 31-én nagy ünnepélyességgel lett felszentelve. Garibaldi a királyi piaczon felállitott oltárnál megszentelt két zászlót maga nyujtotta át a legiónak, e szavakkal kisérve az átnyujtást: »A hálás Olaszország nevében ádom át nektek e zászlókat, jutalomul a vérért, melyet ti, nagylelküek, Olaszország megváltásáért ontottatok. E zászlók folytatni fogják szokástokat, mindig győzelemre fognak vezetni. Olaszország függetlensége szoros kapcsolatban áll Magyarország függetlenségével, szabadsága szabadságával. Éljen Magyarország!«
Aztán az ünnepély befejeztetvén, Garibaldi a Forestiera közép-erkélyéről e szavakat intézte a lent összesereglett sokasághoz: »Nápolyiak! szép s nagy nap ez a mai nap; szép és nagy, mert uj kapocscsal fűzi szorosabbra a testvériség kötelékét, mely Olaszországot Magyarországhoz csatolja. A szabad olaszoknak ezt nem lehet, nem szabad elfelejteniök, nem is akarják elfelejteni, nem is fogják.«
Hiszen jelét adták egész 1866-ig, hogy nem is felejtették volna el; ha a magyar nemzet magamagát el nem felejti. Elfelejtette! – – –
A zászlószentelésre az eskületétel következett. A nápolyi magyar legió azon időre, mig Olaszhonban lesz, Victor Emánuelnek, mindenkorra a magyar hazának hüséget, a M. N. Igazgatóságnak engedelmességet esküdött.
E legiót tekintettük jövő szervezkedésünk magkövének. Volt azonban Garibaldi seregében több más idegen csapat is. Ott volt a 456 főnyi angol dandár; voltak francziák, kiket Garibaldi a Calabriában Solano mellett elesett La Flotte százados emlékére »La Flotte-legió«-ba rendelt egyesittetni; voltak svájcziak, németek, voltak kevert nemzetiségü idegen vadászok. Tervünk az volt, hogy ezen elemekből, Vetter altábornagy parancsnoksága alatt, idegen legiót alakitunk, melynek a magyar dandár egyik alkatrészét képezendette. Ezen eszmének Farini határozott barátja volt, sőt mondhatom, ő volt az első, ki megpenditette; s minthogy Nápolyba királyi helytartónak Farini lett kinevezve, azon reménynyel kecsegtettük magunkat, hogy az ő segitségével ezen eszmét valósithatjuk. Azonban Napoleon császár határozottan követelte, hogy a Garibaldi alatt összegyülekezett idegen csapatok feloszlattassanak s a turini kormány idegen forradalmi organisatiókat ne tűrjön meg. E miatt nemcsak hogy az eredetileg tervezett idegen legióról többé szó sem lehetett, hanem egy ideig Cavour még arra nézve is habozni látszott, vajjon az általános feloszlatási rendelet alul a magyar legióra kivételt engedhet-e? De én gonddal voltam, hogy Párisból felvilágosittassék, miként a franczia kormány az idegen csapatok feloszlatásának kivánságát a magyar legióra teljességgel nem értette s hogy ennek megtartása és fejlesztése ellen teljességgel nincs kifogása. A magyar legió tehát kezdetben a nápolyi kormányzóság, utóbb pedig a központi kormány fennhatósága alatt fenntartatott.
A magyar legiónak vitézségi tekintetben szivemelő,* de sok más tekintetben (különösen a Cuneóba szállásolt tiszti telepet illetőleg) nagyon szomoru történelme más lapra tartozik.
A rettenthetlen hősiesség, melylyel a magyar legió magát minden előfordult alkalommal kitüntette, oly rendkivüli bizalmat öntött a népbe s rettegést az ellenségbe a magyar katona iránt, hogy midőn a következő évben Ihász ezredes parancsnoksága alatt a magyar legió a »brigantage«-nak keresztelt pápai s Bourbon-féle ellenforradalom leküzdésére lett alkalmazva, nem egyszer történt, hogy egy-egy község, mely a brigánsok támadásának volt kitéve, rimánkodva esdeklett Ihásznak, adjon nekik – – egy huszárt! csakis egyetlen egyet, az tökéletesen elég az ő biztonságukra, mert oda ugyan a brigans nem megyen, a hol magyar egyenruhát lát.
10. Október végével vagy november elején ki kellett a hazából jönni egynek azok közül, kiket az otthoni bizottság a forradalmi harczban parancsnoki állásra hivatottaknak tekintett; ki kellett jönni a végett, hogy az otthoni szervezkedésről jelentést tegyen, s hogy a hadműködési tervet vele egyetértöleg megállapitsuk (miként az fentebb már emlitve van). E tekintet adott a következő levélre alkalmat:
Kossuth – Vetter altábornagynak.
London, október 2. 1860.
Miután égető szükség otthoni barátainkat egy tervszerü fölkelés előkészitésére akként utasitani, hogy a hazai mozgalmak az általuk czélba vett külső hadmüveletekkel egy behangzók legyenek, Ön nagy szolgálatot tenne a hazának, ha sziveskednék egy hadműködési tervet, csak főbb vonásokban is, összeállitani, mely az otthoniaknak vezérfonálul szolgálna a benső mozgalmat akként combinálni, hogy mig a felkelés, egyidejü általánossága által az ellenséget deconcertálja, gyöngébb, elszigetelt őrcsapatokat elfog, egyes helyőrségeket lefegyverez vagy legalább magában álló védelemre szorit, az ellenséges haderő közlekedését részint fenyegeti, részint elvágja, összpontositását neheziti, raktárait, készleteit elfoglalja egyszersmind a nemzet valódi állandó hadereje (a 18–26 éves ifjuság) a kijelölendő vezérek, illetve parancsnokok által a dandárösszpontositási helyekre összegyüjtessék, dandárok hadosztályokká, a hadosztályok hadtestekké egyesüljenek, – e combinált mozgalomnál mindig azt tartva szemük előtt, hogy mielőbb a kivülről jövő segédhaderők valamelyikéhez csatlakozhassanak. Nagyon kivánatos volna továbbá, rövid, szabatos utasitásokat adni barátainknak a guerilla-harczra, főleg Felső-Magyarország számára (a bányavárosok és a Szepesség) és lovas guerillákra a Tisza mentén. Végül szükség volna kijelölni a főszempontokat, melyekre az általános felkelés vezetőinek főkép figyelniök kell.
Azt hiszem, vannak jó térképei és van egy példánya a hadászati térképből is, melyről évek előtt beszéltünk s melyet épen Ön volt szives kidolgozni.
Combinált hadmüködéseink alapeszméit ismeri Ön; ezeket a föntebbiekben csak annyiban lesz jó szem előtt tartani, a mennyiben a belső mozgalmak irányzása megkivánja.
Klapka barátunk is fog e dologgal foglalkozni, de fontosnak tartom az Ön nézeteit egészen önállólag is látni, miszerint ha az alapelvek megegyeznek, a tervek egymást kiegészithessék, ellenkező esetben a jobbat, czélszerűbbet választhassuk.
Ön tudja, minő szerepet szántunk Önnek. Én nagy sulyt fektetek arra, hogy a tervben, melyet Öntől kérni bátor vagyok, a saját müködése teréül esendő országrészre kiváló figyelemmel legyen s hogy Felső-Magyarországot, helyrajzi viszonyainál fogva, kezdetben legalább, önálló hadtest szinhelyéül tekintse.
Nagy dolog, a mit Öntől kérek, de azon meggyőződésben teszem, hogy Ön semmi fáradságot sem sokall, midőn a haza javáról van szó.
(Aláirva)
Kossuth.
(Németből.)
Vetter altábornagy, miként magát október 8-ról irott válaszában kifejezte, e felszólitást megtiszteltetésnek vette s a belső mozgalomnak a tervezett külső hadműködésekkel összhangzásba hozatalára a vezéreszméket javaslatba hozni, a saját rendeltetésének szinhelyéül jelölt területre nézve pedig a jövő hadműködés vélhetőségeit tervszerűleg összeállitani ajánlkozott, azon kikötéssel mindazáltal, hogy tervezetét csak eszmének tekintsem, melyet a gyakorlati kivitelben a körülmények nemcsak módosithatnak, hanem egészen meg is változtathatnak. Különösen tekintetbe kell vennünk, mondá, hogy a tulajdonképi harcztértől távol vagyunk; hogy az osztrák császári seregek nem nápolyiak, s hogy a magyar gyomor nem olyan könnyen elégithető ki, mint a Garibaldi önkényteseinek gyomra. Neki (Vetternek) óhajtása, hogy a mi hadjáratunk a lehetőségig szabályszerüvé, rendessé legyen; ehhez pedig, amint tapasztalásból tudhatom s tudom is, a jó vezényleten és vitézségen kivül a kellő felfegyverzés, felruházás és élelmezés a legnélkülözhetlenebb kellék, különben annak lennénk kitéve –– csakhogy tekintve a mi ellenségünk minőségét, sokkal sulyosabb következésekkel – a mit Nápolyban látunk, hol Garibaldi serege 30.000 főnyinek mondatik, azonban Capua előtt 40.000 főnyi ellenséggel szemben a döntő csatákra alig van 15.000 főnyi erő egyesitve. Ama nélkülözhetlen kellékek előteremtése most is főképen az én hivatásomhoz fog tartozni. A belföldi mozgalomra nézve azon nézetben volt, hogy azoknak a combinált hadmüködésbe illesztése azon rendelkezésektől függend; melyeket a régi tábornokokkal egyetértőleg a hely szintén teendek s csakis a hely szinén tehetendek: egyelőre azon véleményben volt, hogy a guerillavezéreknek működési körüket kezdetben oly kerületekre lesz tanácsos szoritaniok, melyeket jól ismerek s gondjukat főkép a jó szervezkedésre kellend forditaniok; az egységes hadműködésre nézve pedig rendeleteimet bevárniok.
A hadműködés vezéreszméit Klapka tábornokkal, mielőtt rendeltetése helyére elindulna, Londonban megbeszéltük. Klapka efelett utközben Vetterrel is személyesen értekezett; a főbb pontokban egyetértettek s a véleménykülönbség köztük csakis azon fontosság foka körül forgott, melylyel az ujabb tapasztalások, különösen pedig Garibaldi példája után a régi formák még birhatnak.
Midőn a várt hazai küldött novemberben csakugyan kijött hozzám, én Vetter altábornagyot, ki időközben a kivánt tervezetet igérete szerint elkészitette, Londonba kérettem s ott azon adatok tekintetbe vételével, melyeket a hazában tett szervezkedések s egyéb előkészületek felől a küldött kezünkre szolgáltatott, a biztosan remélt honszabaditás hadműködési irányelveit közegyetértéssel megállapitottuk.
*
Ilyen volt munkásságunk, melyet a turini kormánynyal kötött egyezkedés gyakorlati sikerének előkészitésére forditottunk. A végeredmény nem felelt meg reményeinknek. Csapás ért csapás után. Most is, mint sok máskor, tapasztalám, hogy az emberi dolgok viszontagságaiban ugy a jó-, mint a bal-szerencse bizonyos dagálylyal-apálylyal jár. Ennek causalitási öszszeköttetése azon dolgok titkához tartozik, melyekről, Hamlet mondása szerint, bölcsészetünk még nem is álmodik. Legyen törvény, legyen véletlen: tény, hogy a baj ritkán jár egyedül. Hanem annyiról, ugy hiszem, meggyőző adatokat nyujt e fejezet a magyar olvasónak, hogy ez időszakban hazafiui reményeinkkel nem ábrándok ködében tapogatóztunk, hanem komoly combinatiók és jelentékeny segédeszközök szilárd alapján állottunk s hogy a helyzet által reá mért hazafiui kötelességnek megfelelni a magyar emigráczió becsületesen iparkodott.
