Szabó Jánosnak
Szabó Jánosnak
Collegno (al Baraccone), 1876. május 9.
Tisztelt Uram!*
Szabó János buziási lakos egy röpiratában azt ajánlja, hogy a létesítendő fegyvergyárat a Csepel-szigetre építsék. K. F.
Röpiratát a »Csepel-szigetcsucs jövőjéről«, melyet nekem átküldeni szives volt, figyelemmel olvastam.
Én, ki hazánk fővárosát 25 év óta nem láttam, és sem az akár már létesített, akár létesíteni elhatározott dunaszabályozási munkálatokat s árvizmentesítési terveket, sem a közlekedési eszközök berendezésének tervezgetését, sem a vezértekinteteket, melyek az összekötő kapcsolatok meghatározásánál irányt adóknak vétettek, sem a főváros újabbkori fejlődésével karöltve fejlett gyáripar elhelyezkedésének elméletét nem ismerhetem. Ön röpiratának azon részeire, melyek hydrographiai s technikai kérdésekre vonatkoznak, véleményt a távolból még akkor sem mondhatnék, ha specialis szakismerettel dicsekedhetném. Annyira gyakorlatias dolgok ezek, hogy felőlük, a helyszinének és sok mindenféle viszonyoknak gondos tanulmányozása nélkül, a világ első szakértő tekintélye sem nyilatkozhatnék alaposan.
Hanem ha áll az, hogy a főváros határába beszögellő Csepel-szigetcsucs csakugyan magasabban fekszik, tehát az árvizveszélynek vagy épen nem, vagy legalább jóval kevesebbé van kitéve mint Ó-Buda, Új-Pest vagy a főváros felső része, és ha nincs akadály, mely a röpiratban felemlített szállításkönnyüségi előnyöket ellensúlyozná, csakugyan alaposnak lehet mondani Ön azon feltevését, hogy a Csepel-szigetcsucs gyár- és kereskedelmi teleppé alakulásra kilátással, jövendővel bir.
S ha ez így van, úgy határozottan szerencsésnek s nagy gyakorlati horderejünek kell Önnek azon indítványát mondani, hogy ama szigetcsucs a fővároshoz csatoltassék.
A váltság, melyet tán fizetni kellene, oly csekélység, hogy tekintetbe is alig jöhetne. Különben azt gondolom, hogy, ha a ráczkevei uradalom kissé számot vet a hasznokkal és előnyökkel, melyek e terv kivitele folytán közvetve, de bizonyosan reá hárulnának, még csak nagylelkünek sem, hanem csak jó számítónak lenne mondható, ha a nagy összegre semmi esetre sem mehető váltságról lemondással a dolgon könnyítene.
Hanem vajjon az, a mit a mondott feltételek alatt in thesi csak helyeselni lehet, tényileg is megfelel-e a kivitel kellékeinek? ennek megitélésére nekem itt a távolban Ön röpirata nem nyujt elegendő adatot.
Először is Ön adja ugyan a szigetcsucs magasságát a tenger szine felett, de nem adja az Ó-Budáét, Új-Pestét stb., miszerint a különbség fontossága megitélhető legyen. És azt gondolom, hogy, miután e helységeknek nem a tengerrel, hanem a Dunával van bajuk gyakorlatiabb is s a közvéleményre nézve meggyőzőbb is lenne, ez összehasonlításoknál a Duna vizmérő 0 pontját venni alapul.
Aztán azt gondolom, szükséges lenne azt a kérdést is tisztába hozni, hogy mennyire van vagy nincs a hydrographia törvényei szerint, melyek kérlelhetlenek, a Csepel-szigetcsucs a jégtorlás és habroham sodrának inkább kitéve mint azon helyiségek, melyekhez a főváros gyáripara ekkorig előszeretetet mutatott. Valamint azon kérdést is tisztába hozni, hogy tekintettel a vizveszélytőli biztonságra, felül vagy alul a Szent-Gellért táji meder összeszoruláson van-e a hydrographiai viszonyok által gyártelepítésekre az okszerüség kijelölve. És az erosio szempontjából a Csepel-szigetcsucs geologiája sem volna figyelmen kívül hagyandó.
Végül pedig a távolság is fontos tekintet. Ön mappájához skálát nem adott, tehát nem igen lehet annak alapján véleményt képezni az iránt, vajjon gyakorlatilag kivihető-e, hogy a Csepel-szigetcsucs a fővárosi vámvonalba befoglaltassék, mi nélkül az átkebelezés előnyei elesnének.
A mint látja Ön, ezek nem ellenvetések, hanem figyelmeztetések arra, hogy a kérdés Ön röpirata által helyesen van felvetve, de a megoldás még bővebb kimerítést igényel. Ön jobban meg fogja itélhetni mint én, vajjon e figyelmeztetés nem felesleges-e?
Aztán arzenálok – ha már régibb idő óta nincsenek ott – nem fővárosba valók. Veszély az egy fővárosra, nem oltalom. A francziák főarsenálja Vincennesben van, 7 kilométernyi távolban Páristól, s nem Párisban, de oda nem is telepedett ám a gyáripar. – Az angolok nagy tengeri arsenálja ép úgy a Themse partján fekszik mint London, de nem Londonban van, hanem 14 kilométernyi távolban Woolwichban, s ott sincs más gyár, mint a mi egy tengeri arzenál kiegészítő részét képezi. Én Magyarország főarzenálját Komáromba tenném, nem Budapestre.
A mit Ön a Csepel-szigetcsucsra helyezni indítványozott arsenál biztonságára a fővárosi lakosság védői kötelességérzetéből következtet, nem gondolom, hogy a hadászat jelen állapotában akármely hadvezér is arra nagy súlyt fektetne – a gellérthegyi czitadella ágyui pedig nem oly dolgok, a melyeknek torkukba nézni a gyáraknak nagy kedvök telhetnék.
Általában az a czitadella amott a Gellért-hegyen, melyet nem is a külellenség elleni óvakodás, hanem Pest fékentartásának bizalmatlan gondolata helyezett a fővárost sokkal jobban megillető csillagda helyére, teljességgel nem oly dolog, a mibe a fővárosnak oka volna szerelmesnek lenni. A mellett, hogy inzultus a fővárosra, még hadászati tekintetben is fonák gondolat. Én nem ismerek szerencsétlenebb eszmét mint az, hogy fővárosok erődökkel legyenek ellátva. Ha Páris nem volna erőd (bár ott az erődítési vonal jó távol künn van a városon s az erődök ágyui nem a városnak szólnak, mint a gellérthegyi czitadelláé), Páris elestével nem bukott volna el Francziaország az utolsó háboruban s a Commune-harcz sem öltött volna oly vérfagylaló mérveket. A praktikus angolnak nem jut ám eszébe Londont erődökkel venni körül, s invasio esetén az angol Londont bizonyosan nem Londonban védené. Erődök nemcsak lőnek, de lövést provokálnak is. Ezt a veszélyt nem kell a fővárosra felhivni. Ez a tekintet vezérelt engem 49-ben az isaszeghi győzelmes csata után. Dobszóval bemehettünk volna Pestre győzelmes seregünkkel; de én Komárom felszabadítását tüztem ki objectumul. Irtóztam a gondolattól: Pestet annak tenni ki, hogy Hentzy a budai várból összelövesse. Később ostrom alá vettük és bevettük Buda várát, de a másik oldalról, hogy Pest kimélve legyen. Ha mindennek daczára az a Hentzy, ki egykor egész osztrák tábornoki pompában, a fogadótermemben várakozó sokaság szeme láttára, lábaimhoz térdre borulva könyörgött oltalomért neje számára (mit neki készséggel meg is adtam), mégis összelövöldözte Pestet, mely neki nem ártott, nem árthatott: ez oly hallatlan barbarizmus volt, melylyel csak azon inzultus áll párvonalban, hogy neki a fővárosban szobrot emeltek. Csodálom, hogy vagy a hatalomban nincs annyi szemérem, hogy ezt az inzultust eltávolítsa, vagy a népben annyi önérzet, hogy ledöntse.
De akármint legyenek is ezek, arsenál és magángyáripar nem egymás mellé valók. Amannak véderőd kell, ennek nyilt szabad tér, melyet háboru idején megszállhatnak, meg is sarczolhatnak, de mai világban már össze nem lőnek, ha csak olyasmivel nincs kapcsolatban, a mi összelövést provokál. Az arsenál ilyen.
Tehát vagy gyártelep, vagy arsenál, a mint jobbnak tetszik. De a kettő együtt nem megyen. Ha gyártelep lesz, arsenálnak más helyet kell választani (már mondám: Komárom annak a helye), ha arsenál lesz, gyárak nem fognak oda épülni.
Még egy van, a mi iránt nézetemnek kifejezést adhatok.
Azt a gondolatot, hogy a főváros mocsokcsatornái mind Pestről, mind Budáról a Csepel-szigetre vezettessenek, határozottan igen szerencsétlen gondolatnak tartom s Ön ellenkező nézetét helyeslem. Hogy ama csatornákat el kell a Dunától zárni, ez természetes. – Veszélynek teszik ki a várost áradás idején; pestisnek hosszabb elzárása szükségének esetén; megfertőztetik a Duna vizét, melyet tisztán kellene tartani, ülepedéseket okoznak, melyek, ha helyben maradnak, a medret töltik, ha tova sodortatnak, a legelső akadálynál torlaszt készítenek a viz szabad lefolyásának, s a főváros mocskát a Dunába temetve, elvesztegetnek egy roppant termékenyítő kincset, mely a mezőgazdaságra felhasználva oly hasznot hozhatna, melyet nem milliókkal, hanem nemzedékek növekedő jólétének mértékével lehet evaluálni. Tehát ki kell vezetni a fővárostól, fel kell fogni és hasznosítani kell. Ez világos. Mint szintúgy bizonyos az is, hogy akárhová vezettessék ki, akár a Csepel-szigetre, akár máshová, felfogó és elvezető csatornát minden esetre kellend építeni, úgy Pesten mint Budán. No már ha ezt minden esetre kellend, hát ugyan mi kigondolható ok lehet arra, hogy a kikerülhetlen költség még a viz alatt a Dunában mindkét oldalról építendő csatorna a roppant költségeivel szaporíttassék. Annyira túl sok pénze van a magyarnak, hogy kiszórásra is jut? és jut éppen most, midőn a szintoly szégyenletes mint agyonfojtó »derékbeadás« a nemzet nyakába koldustarisznyát akasztott? s félek, nem is tiz esztendőre, hanem véganalysisban örökre.
Ennyi az, a mit felhivása folytán Ön röpiratára mondhatok. Többre, behatóbb véleményadásra a levelem elején említettek folytán magamat képesítve nem érezhetem.
Fogadja szives üdvözletemet.
Kossuth.
