Zafiri Lászlónak
Zafiri Lászlónak
Collegno (al Baraccone), 1877. november 15.
Uram!*
Zafiri László – Mármarossziget. K. F.
Ön nekem még a mult év tavaszán egy levelet irt, mely Deák Ferencz halála alkalmából irott levelem némely kifejezésére vonatkozott.
A dolgot kissé szokatlannak találtam, s kérdést intéztem egy ismerősömhöz e szokatlan levél irójának személyisége felől.
Kielégítő feleletet kapva azonnal siettem Önnek válaszolni,* s a dolog azóta többé jóformán eszembe se jutott. Tegnap kerestem valamit a rég fiókba tett tavalyi levelek közt s nem kis bámulatomra Önhöz irott válaszomra bukkantam.
Ezt a levelet lásd a 71. lapon. K. F.
Alkalmasint úgy történt, hogy cselédem ürítés közben az asztalomon heverő levelek közé találta tenni, hol aztán mind több és több levél került felébe, az egész halom pedig fiókba jutott, s a halomban levelem ott hevert észrevétlenül egészen tegnapig.
Restelem, mert okot adtam Önnek illemiségem felől nem a legjobb véleményre jutni.
Hanem hát biz’ ez megtörtént.
Felbontottam a borítékot s elolvastam levelemet, miszerint lássam, vajjon akkori nézeteim nem szenvedtek-e azóta módosítást azótai tanulmányaim folytán.
Úgy találtam, hogy nem szenvedtek. Sőt erősbödtek s az »Unita delle forze della natura«, melylyel azóta sokat foglalatoskodtam: s a természettudományok körében azóta tett újabb észleletek még megerősítettek régi nézeteimben.
Hát küldöm a levelet úgy, a mint másfél év előtt irva volt. Ámbár gyanítom, hogy az egész dologról már rég Ön is megfeledkezett.
Nem gondolom, hogy levelem tartalma Önt tartósan érdekelhetné, – nekem ellenben időtöltésül szolgál néha-néha visszapillanthatni, hogy miként gondolkoztam több kevesebb idő előtt egy vagy más tudományos kérdésről. Azért kérem Önt, legyen szives tetszés szerinti haszonvét után nekem levelemet visszaküldeni, mert nem emlékszem, hogy vagy mását vettem, vagy fogalmazását bele löktem volna azon csomagba, melyre irva vagyon: »idővel elégetendők«. Ez is oda való, nem szeretem, hogy irásban gondolkozásom halálom után felmaradjon.
Van szerencsém Önt üdvözölni.
Kossuth.
