Helfy Ignácznak
Helfy Ignácznak
Baraccone, 1878. február 17.
Kedves Barátom!*
Keleten aggasztó fordulatot vettek a viszonyok. Egész Európa lázban volt. A magyar közvélemény hangosan követelte a háborut. A jelszó volt: megelőzni a muszkát! Legyünk mi a támadó fél, ne várjuk be az ő megerősödését. – Ezen impressio alatt iródtak e sorok Helfy Ignáczhoz. K. F.
»Ha beteg vagyok-e?
»Hát hogyne volnék – hiszen ha kender-kötelekből volnának is sodorva idegeim, a gerinczvelőig megtépné az a rettenetes gondolat, hogy Andrássy és nyomorult cliqueje megölték szegény hazánkat. S ép akkor ölték meg, midőn a sors ingyen kegyelméből oly könnyü, oly biztos, oly olcsó, oly veszélytelen módon tehetségükben volt hazánk életét egy újabb ezredévre biztosítani.
»Megölték! Rettenetes szó; de igaz.
»S a vaksággal vert – – – azt hiszik, hogy, ha conferentiát vagy congressust kunyorálnak ki Gortschakoff-tól, majd kiimádkozzák a szlávok czárjától, hogy kegyelmezzen meg hazánknak s Austriának.
»Eszeveszettek! – Hát ha a panszláv czár betüről betüre mind aláirná is (a mit pedig tenni bizony nem fog) Andrássynak az egész – – – programmját, meg lenne az által mentve Magyarország s Austria? – – –
»Ilyen emberekkel, mint a minők nemcsak nálunk, de másutt is játékot űznek a nemzet lételével, én bizony még a háborutól sem reménylek megváltást; mert nem lesz bennök erély oly czélt tűzni ki a háboru objectumául s oly eszközökhöz nyulni, melyek megmenthetnének.
»Hanem az mégis bizonyos, hogy, bármennyire kedvezőtlenekké segítette is Andrássy – – – a viszonyokat nyakunkra hárulni, a háboru az egyetlen chance, mely még számunkra felmarad.
»Ha háborunk nem lesz rögtön, haladéktalanul elvesztünk menthetetlenül. Ráirhatjuk hazánk kapuira Dante szavait: »lasciate ogni speranza«.
»Háboruval nem mondom, hogy megmenekszünk; de lehetséges, legalább nem lehetetlen, hogy igen, – mert háborunál: partem fortuna sibi vindicat.
»Tehát háboru minden áron«, ez nézetem.
»A háboru az oroszszal úgy is kikerülhetetlen, hiszen készen van az étape; majd támad ő. Hát a józan ész nevében, ne hagyjuk az ő tetszésére megválasztani az időt, mikor ránk csaphat, mint a keselyü a védhetetlen galambra.
»Előzzük meg!«
Kossuth Lajos.
