Dapsy-Hámos Clementinának
Dapsy-Hámos Clementinának
22. Via San Lazzaro. Turin, 1882. márczius 24.
Nagyságos Asszonyom!*
Dapsy-Hámos Clementina úrnőnek. K. F.
Szabályul valék kénytelen kitüzni magamnak, hogy rendkívül sürgős eseteket kivéve, leveleket nem irok addig, míg Irataim III. kötetével el nem készülök.
Ez szolgáljon mentségemül, hogy január 24-éről kelt levelére csak most felelek.
Nagyságod e levelében adatokat méltóztatik velem közölni annak bebizonyitására, hogy Teleki László nem maga vetett véget életének, hanem megöletett.
Bocsánatot kérek, de ha Nagyságod és tisztelt férje positiv adatokkal birnak arra nézve, hogy ez így van, miért nem hozták e tényt nyilvánosságra? miért engedték, hogy szerencsétlen barátom gyászos halála mint öngyilkosság menjen át a történelembe czáfolatlanul? miért hallgattak adataikkal 20 éven át, s hallgattak annak daczára, hogy mind a gyászeset alkalmával, mind azóta folyvást lapokban, könyvekben, emlékiratokban másról mint öngyilkosságról a világ soha sem hallott, s az elhunytnak még oly legmeghittebb barátjai is, mint Lukács Móricz, Teleki halálát öngyilkosságnak hirdették nyilvánosságra bocsátott munkáikban? és ha eddig hallgattak, most 20 év mulva miért irja Nagyságod nekem a dolgot egy magánlevélben s miért nem hozza adatait nyilvánosságra?
Nagyságod becses levelének vételekor az én munkámnak Teleki halálára vonatkozó fejezete már nemcsak meg volt irva, hanem ki is volt nyomtatva, némely lapok kivonatokat is közlöttek belőle. Nagyságod hivatkozik is levelében e hirlapi közleményekre, én tehát meglepő tudósításának hasznát még azon esetben sem vehettem volna, ha Nagyságod engem felhatalmaz (a mit nem tett), hogy levelét nyilvánosságra bocsássam. Ha én e levelet az illető fejezet megirása közben, vagy legalább elküldése előtt kaptam volna, siettem volna Nagyságodat tisztelettel megkérdezni, megengedi-e, hogy azt nevének kitételével munkámba felvegyem, mondom »nevének kitételével«, mert a ki egy történelmi érdekü eseményre nézve a 20 év óta minden ellenmondás nélkül általánosan elfogadott nézetet, saját positiv tudomására hivatkozva, a valódi tényállással ellenkezőnek állítja, annak természetesen saját nevével és saját személyében kell állításáért a közönség előtt helyt állani; ez a dolog természetében fekvő kötelesség.
Most, miután az én munkám már változtatás alá még azon esetben sem eshetnék, ha Nagyságod levelének közlésére felhatalmazással birnék, csak annak kijelentésére kell szorítkoznom, hogy a történelmi igazság érdekében nagyon fogok örvendeni, ha Nagyságod vagy tisztelt férje sietni fognak megczáfolni az eddig általánosan elfogadott nézetet, melyben természetesen én is osztoztam.
Sőt engedelmet kérek nyiltan kimondani, hogy ezzel Önök úgy Teleki László emlékének, mint a hazának is s a történelmi igazságnak tartoznak is.
Van szerencsém Nagyságodat tisztelettel üdvözölni.
Kossuth.
