III. (A baradlai viránylelet.)
III. (A baradlai viránylelet.)
Báró Nyáry hirét hallván, hogy a botanicába is bele szoktam kontárkodni, szives volt figyelmemet különösen felhivni az aggteleki barlang kőkori temetőjének virányára.
A dolog nagyon érdekes, s nem lehet a legnagyobb elismeréssel nem nyilatkoznom azon kiváló szakismeretről és gondról, melyet Deininger tanár úr a lelt magok meghatározásában kitüntetett.
Hanem az érdemes tanár úr elkülönítő vonalat huz a mívelés alá vett s táplálkozásra felhasznált honos növények s azok közt, melyeket a bevándorlottaknak mondott ősnépek keletről magukkal hoztak vagy onnan más úton nyertek. – E minősítés a gabnanemüekre, nevezetesen a búzára és árpára vonatkozik, sőt a keleti származás a rozsra és zabra is kiterjesztetik, mert a 60-ik lapon az olvasható, hogy hazánk kőkorbeli lakói ezeket nem ismerték; »ámbár közelebb voltak e növények hazájához« mint Európa nyugatiabb népei.
Magyarország őslakói gabnamívelésének e leszármaztatását keletről úgy látszik Nyáry is elfogadja, mert (73. lap) azt olvasom, hogy »mivel a juhot nem tudjuk Európában más állattól származtatni, ebből azt lehet következtetni, hogy Közép-Ázsiában lett házi állattá, honnan pásztor népek által hozatott Európába, egyidejüleg a Baradlában és Svájczban talált gabnanemüekkel«.
A juhot illetőleg csak annyit jegyzek meg, miként Rütimeyer (ki pedig a baradlai állatcsont-leletek meghatározásánál útmutatónak vétetett) annyira nincs e nézet mellett, hogy még csak véleményt sem mer arról koczkáztatni, hogy honnan származhatott a szelid juh. Tudtomra Buffon az ovis musimon-tól származtatja s e nézethez némely zoologus ma is ragaszkodik, különösen az olaszok közt (ők ez állatot »muffione« néven nevezik). Igaz, ez az állat előfordul Tartaria pusztáin is; de nem kell végette Közép-Ázsiába mennünk, Görögországban, Cyprusban, Szardiniában, Korzikában mai napság is vadon él.
A kőkorbeli ember s primitiv culturája Ázsiából leszármaztatásának elméletét alább veendem taglalás alá, itt a gabnanemüekre kivánok tenni megjegyzéseket. – Csak mellékesen említve, hogy pásztor népek nem földmívelők, a dolog ekként áll: 157 növényfaj van a földön terjedtebb körü mívelés alatt; ezek közt a rizs és kukoricza ős hazáit ismerjük; de a búza, rozs, árpa és zab azon 72 növényfaj közé tartoznak, melyeknek eredeti hazáját nem ismerjük. Chesney ezredes állítja ugyan, hogy talált vadon növő árpát és zabot az Euphrates partvidékén, de meglehetősen be van bizonyítva, hogy azok hajdani mívelés maradványai (azt hiszem, hasonló tekintet alá jő a derék Hazslinszky tanár magyar füvészeti kézi könyvének azon állítása is, hogy a gabna-rozs – secale cereale – Magyarországon vadon is nő). Reclus említi, hogy Balansa egy kisázsiai hegyen vadbúzát talált; nem ismerem e lelet közelebbi körülményeit, de tekintve Kis-Ázsiának a legrégibb történelmi idők óta ismeretes földmívelési viszonyait, alig vélek csalatkozni, midőn oda nyilatkozom, hogy ez is szint azon tekintet alá esik, mint a Chesney árpája s zabja és a Hazslinszky rozsa. Tény, hogy eddig még nincs megingatva a botanikában elfogadott azon nézet, hogy ama négy gabnanem eredeti hazája ismeretlen. Ez ismeretlenségre lett alapítva némely botanikus azon nézete, hogy a mívelt búza, rozs, árpa és zab nem is természeti fajok, hanem a mívelés productumai, melyekre a véletlen magkeresztezés vagy természetes kiválasztás adták a kezdetet. (Ez a nézet bőven és érdekesen van fejtegetve a Gardener’s Chronicle 1844-ki folyamában.) S ha az ember számot vet a graminaceák rendjével, csakugyan több oly növényre talál, melyről el kell ismerni, hogy mívelés által gabnanemüekké fejlődhettek. A búzára nézve már Linné megjegyezte, hogy »solus situs spicularum distinguit a Bromis«; a rozsnak, árpának, zabnak pedig több oly vad faja van, melyeknek szervezete a míveltekéhez nagyon közel áll. Aztán Esprit Fabre meglehetősen zavarba hozta a graminaceák nemi megkülönböztetését azon indokolt állításával, hogy a »kecskeszem« (aegilops) nem egyéb, mint vad alakja a mívelt buzának, a kecskeszem több faja pedig európai növény, s a tojásdad faj (aegilops ovata), melyet a buzához én is nagyon hasonlílónak találok, Magyarországban is (a Bánátban) honos. Hát biz’ én nem tudok adatot, mely azon feltevést indokolhatná, hogy ama négy gabnafaj Ázsiából származott be Európába.
Csillagászati szempontból vizsgálva azon geologiai (negyedkori postglacial) időszak légmérséki viszonyait, melybe a (csak archaeologiai értelmü) neolith korszak sorozandó, s ugy találva, hogy Európa climaterikus viszonyai – daczára egyes vidékek nagy földtani változásának – nagyban és egészben véve azóta valamely igen nagy változáson nem igen mehettek keresztül, azt is figyelemre méltónak tartom, hogy a gabnanemüeknek jobban látszik kedvezni Európa mint Ázsia, a mennyiben a gabnatermelés némely ága (különösen az árpáé) itt fel egészen a 70-ik szélességi fokig sikerül, míg Ázsiában csak a 60-ik fokig; tehát ott 1113 kilométerrel lejebb éri el véghatárát. (Európa ezen előnyét az öbölfolyam, gulfstream magyarázza meg.)
