IX. (Terminologiai észrevételek.)

Teljes szövegű keresés

IX. (Terminologiai észrevételek.)
E kérdés fejtegetését pár terminologiai észrevétellel kivánom bevezetni:
Nagyon kivánatos volna, ha a geologusok oly határozott elnevezésekben állapodnának meg, melyek egyrészt a különböző értelmezést kizárják, másrészt meg elavult fogalmaknak nem nyujtanak táplálékot.
Többször fordul elő Nyáry becses munkájában is a »pleistocaen idő« elnevezés. Szeretném, ha a geologusok ezt a szót kiküszöbölnék, mert földtani tekintetben zavart okoz, régészettani tekintetben pedig semmit sem magyaráz. – A pleistocaen szót Lyell hozta javaslatba, mint rövidítést, e helyett: »újabb pliocaen« (a harmadkori képletek legfelsőbbike). A szót Forbes Edward tekintélye elfogadtatta, de értelme amolyan földtani átcsuszamláson ment keresztül, mint a minőt Horvátország tett földirati tekintetben; ez átcsuszamlott Szlavoniára, a pleistocaen meg átcsuszamlott a harmadkorutáni (post tertiaire) osztályba, s míg Lyell és követői alatta a harmadkori újabb pliocaent értik, Forbes és követői azt a harmadkorutáni (quaternaire) osztály azon legalsóbb képleteire alkalmazzák, melyeket amazok »post pliocaennek« neveznek. Hát nem tudja az ember iróról iróra hányadán van vele. Jobb volna elhagyni, mint azt szerzője (Lyell) maga is javasolja.*
Mint munkám szövegezéséből látható, a pleistocaen elnevezést geologiai szempontból használtam. Ily értelemben használta azt Forbes, Phillips, Gervais s több hirneves geolog. Igaz, hogy Dawkins a barlangokról irt nagy munkájában, melyet Spengel németre lefordított, a pleistocaen időt a palaeolith-korral egyértelmünek mondja, s a mennyiben a harmadkor eme képletében őskori maradványok fordulnak elő, a geologiai pleistocaen időt a régészeti palaeolith-korral egyidőre teszi. Ámde ez állitást absolut értelemben nem vehetjük; az inkább localis természettel bir. Tudva, hogy földgömbünkön sok vidék van, a hol a lakosság még mai napság is alig hagyá el bölcsőjét s a palaeolith-kor különféle népeknél különböző időben szünt meg. Kossuthnak erre vonatkozó helyes megjegyzését csak köszönettel vehetjük. Nyáry.
Régészeti tekintetben pedig Spengel annak ezt a magyarázatot adja: »Das pleistocaene Zeitalter ist gleichbedeutend mit dem palaeolithischen oder dem der rohen, unpolirten Steingeräthe«. No ha ez az értelme, akkor merőben haszontalan szószaporítás. Ott van a palaeolith elnevezés, erről mindenki tudja, hogy mit ért alatta a régészeti tudomány, ha a pleistocaen ennek magyarázata akar lenni, hát biz’ az csak olyforma magyarázat, mint mikor az öreg bakakáplár ekként magyarázta meg az ujoncznak a »Vak (Wacht) parádé« értelmét: »Szamár te! a vakparádé vakparádé«.
Hiszen ép az a kutatás tárgya, hogy a durva kőeszközt használt ember melyik geologiai korban élt? Megvallom, azt a »diluvium« szót sem szeretem, melyet a geologusok és régészek még mindig széltében használnak. – Ez a szó azon időből ragadt meg a földtani szótárban, mikor még a morének, sziklakarczolatok, vándorkőtömbők s általában a jégárkor minden nyoma vizözön által magyaráztatott. Ez a tudomány jelen állásában már rég elavult, elejtett fogalom, de a szó megmaradt. Előitéleteket táplál; Noé diluviumjára emlékeztet, s azon olvasókat, a kik nem avatott szaktudósok, felkiáltani ösztönzi: »mit? hát mégis hisznek a tudósok a világot elborított vizözönben?« – Ki kellene küszöbölni, mert az ad még szakférfiaknál is oly kifejezésekre alkalmat, mint például: »midőn a jégkorszak utolsó maradványai is eltüntek s diluviális iszapolások az ősvilág titkait földleplökkel vastagon eltakarták, földgömbünk utolsó átalakulásával, mint a mesebeli phoenix, saját hamvaiból ébredt új életre a természet«.
Szabadságot veszek magamnak megjegyezni, hogy »a jégkorszak utolsó maradványai teljességgel nem tüntek el« – »az élet nem szünt meg a jégár-korszakban földünkön, csak vándorolt, helyet cserélt«, »a természet nem saját hamvaiból ébredt azután új életre, hanem folytatta a régi életet« – s »földgömbünknek utolsó átalakulása« nincs! Az átalakulás folyvást és folyvást tart, lassan, de folyvást, ép úgy mint a multban történt (azt a nagy tényezőt, az időt, nem kell araszra mérnünk, s az minden átalakulást megmagyaráz). Soha sem volt, és nincs, és nem lesz oly átalakulás, mely egyszerre egész földgömbünkre kiterjedt volna, vagy kiterjedne; rögtöni átalakulások csak helybeli vagy mulékony jelentőségüek; Darwin szavaival szólva: »no cataclysm has desolated the whole world«, a mely természeti törvények működésben voltak az idők végtelen multjában, működésben vannak most is, s lesznek az idők végtelen jövendőjében; semmi sem tünt el, a jégár-korszak sem; meg van most is, úgy a túlsó félgömbön (Új-Zeeland, Patagonia, Victoriaföld), mint a mi félgömbünkön is, a hajdan dús növényzetü Grönlandban, melynek lecsuszamló jégtömbjei mérföldekre terjedő jéghegylánczgátat torlaszolnak a rémült hajós elé az Atlanti-tenger rengetegén, de nemcsak van szükebb körü jégkorszak, hanem újra lesz, s ismét és ismét lesz amolyan terjedtebb terü is, mint a milyen Európa nagy részében (nem mindenütt, alkalmasint Magyarországon sem) a paleolith és neolith emberkor közt volt. Erről a csillagászat, kapcsolatban földünk egyes részeinek itt emelkedésével, amott sülyedésével, alig enged kételkedni.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages