ELŐSZÓ.
ELŐSZÓ.
A kegyelet mély érzésével rendeztem atyám iratainak ezt a kötetét sajtó alá.
A fiui kegyelet, a hazafiui érzelmekkel olvadt össze, amint a régen mult időkről irtam.
Nagy idők voltak ezek! A magyar függetlenségi küzdelem egyik eseményekben gazdag korszaka; a remények és csalatkozások gyors egymásutánja; a hazáért élő, rajongó, cselekvő és gyászoló hontalan utolsó működése azon a téren, a melyről őt az országgyűlés többségének akarata 1867-ben véglegesen leszorította és arra kárhoztatta, hogy azontúl már csak Cassandra szerepe jusson annak, ki a magyar haza újjászületésének legnagyobb alkotója volt.
Atyám azt irja egy helyen: »mondják, hogy én a multnak vagyok embere. Hát igaz. Az oltár, melynél a jelen imádkozik (vagy nem is imádkozik, csak számolgat) nem az én oltárom«.
Azokról az időkről van ebben a kötetben szó, amelyekben még imádkozni jártak a hazafiak a hazafiság szent oltárához. Együtt járultunk oda: az atya, és a forrón szerető fiu; a mester, és a szerény, fiatal munkás: a vezér, és a hű közharczos.
Ki hitte volna, hogy nekem, a szerény munkásnak válik kötelességemmé megirni a nagy korszaknak azt a történelmét, mely a magyar emigráczió utolsó nagyszabásu külföldi működését vázolja!?
Én, bizonyára, nem.
Kossuth Lajosnak határozottan kifejezett óhaja az volt, hogy Helfy Ignácz rendezze sajtó alá iratainak hátramaradt részét.
Ez az óhaj természetes volt, mert Helfy volt az, ki az iratok összeállításában segédkezett a halhatatlan halottnak életében is. Sőt Helfynek köszönheti a magyar irodalom azt, hogy Kossuth, iratainak közzé tételére egyáltalán rábirható volt.
Az ötödik kötetből Kossuth Lajosnak már siron túli hangja szól hozzánk. Ezt a kötetet 1895-ben adta át Helfy a magyar olvasó közönségnek.
Az egész kötetet még atyám irta meg. Ott találja fel az olvasó az ő utolsó gondolatait, ott azokat, melyeket az áldott kéz, az aggkortól reszketve, vetett az örökké becses lapokra.
Midőn Helfy az ötödik kötetet kiadta, ezt irta: »Én is öreg ember vagyok már. Úgy érzem, hogy a nemes missio, melyet oly ünnepélyes módon rám biztak, oly becsessé teszi számomra életem hátralevő szakát, hogy teljes megnyugvással nézek a gondviselés további intézkedései elé, mert bármi történjék is, módomban lesz, hogy éltem késő napjaiban szolgálatot tehessek nemzetemnek Kossuth Lajos iratainak rendezésével«.
De mig Helfy remélte, hogy e missiónak eleget fog tehetni, a gondviselés másként határozott. Megnyilt az ő számára is a sir, és eltemettük Kossuth Lajosnak hű barátját.
Elmaradhatlan kötelességem volt Helfy Ignácz nevét a hatodik kötet előszavában, a szeretetteljes megemlékezés melegével megemlíteni. Az ő neve – az utókor előtt – Kossuth irataival együvé csatolva marad. A törhetetlen, hű követőnek legyen ez az összecsatoltság az a jutalma, melyet kiérdemelt. Tudom, ilyennek tekintené ő maga is ezt, ha még szólani és érezni tudna. Hiszem, ilyennek tekinti majd az utókor is, addig mig az emberi, és a hazafiui hűséget megfogják tudni becsülni ebben a hazában!
Meghalt tehát az, kit Kossuth Lajos megbizott az »Iratok« sajtó alá való rendezésének folytatásával és kétszeresen árvák maradtak Kossuth iratai.
Természetes volt, hogy megbizatás nélkül is én vegyen kezembe e nagy munkát. Meg is tettem. Az erőt hozzá, kegyeletem nagyságából merítettem, mely gyarlóságaim hiányait van hivatva pótolni.
Midőn ezt megtettem, igyekeztem kiragadni magamat a jelenkor áldatlan tevékenységének zsibbasztó légköréből, és bele élni magamat a régen mult időkbe, hogy ujra átérezzem azoknak vágyait és reményeit, hogy részrehajlatlan kézzel hordjam össze a tények halmazát.
Harminczkét év előtti reményeknek és csalatkozásoknak, küzdelmeknek, vágyaknak elhatározásoknak és ténykedéseknek lánczolatát pergeti le a multban elmerengő lelkem az emlékezet felszentelt olvasóján, melyre a magyar függetlenség felcsillámló reménye vetette rá fényét, melegét.
Ez a kötet az 1866-iki korszakról szól, tehát az első kötettel van szoros tárgyi összefüggésben, mert maguk az események is, melyek 1866-ban lezajlottak, összefüggésben voltak azokkal, melyek 1859-ben a magyar függetlenség kivivását remélni engedték, és a mely eseményeket Kossuth Lajos maga irta le az első kötetben.
Vajha megirhatta volna ezt a hatodik kötetet is!
A végzet másként határozott.
E kötet számára, Kossuth Lajos kéziratai között, nem maradt egyéb, mint levelek, egyeseknek adott utasítások; a kormányokhoz intézett jegyzékek.
A közlési módban lehetőleg követtem az előbbeni kötetek beosztási módját. Az első rész – nagy vonásokban – a kor vázlatát adja. A második részt levelek képezik melyből a fontos események történelme bontakozik ki.
Az első részt az én gyarló kezem irta. A tulajdonképeni Kossuth iratokat, a második részben fogja fellelhetni az olvasó. Ott keresse tehát azokat a gyöngyöket a melyeket az áldott kéz szórt el e lapokban.
A tárgy ismertetésére szükségessé vált az, hogy Kossuth Lajos levelei, utasításai és jegyzékei közé, számos másoktól eredő leveleket és jelentéseket is befoglaljak, azért hogy az összefüggés megteremthető legyen, és a Kossuth iratok tárgya világosan álljon az olvasó előtt.
Az adattár közzé fejtegetéseket nem füztem. Egyrészt mert a közzé tett levelek és okmányok maguk alkotják meg az összefüggést, és mert másrészt az a czél lebegett szemem előtt, hogy a kötet – amennyire csak lehet – Kossuth Lajos irataiból álljon. Más beosztási móddal ezt nem érhettem volna el.
És most átadom Kossuth Lajos iratainak hatodik kötetét a magyar olvasó közönségnek. Olvassa ezt oly kegyelettel, mint a milyennel én rendeztem, és irtam. Olvassa kegyelettel, mert a hang, mely e lapokból hozzá szól, Kossuth Lajos hangja, mely hang nem lehet, hogy be ne hatoljon a magyar ember szivének rejtekébe.
Kossuth Ferencz.
Jegyzet.
A VI-ik köteten kivül még négy kötet jelenik meg. A VII-ik tárgya: Kossuth Lajos naplója 1866-iki működéséről, az 1866-iki tevékenység vége a háború után. továbbá a magyar légió érdekében folytatott ténykedése. A VIII-ik kötetbe össze fogom foglalni Kossuth iratait 1867-től haláláig. A IX-ik kötetben a 40-es évek korszakára vonatkozó iratokat adom. A X-ik kötet tárgyát a kis-ázsiai, amerikai és angliai működésre vonatkozó iratok és fontosabb beszédek képezik majd.
Igy lesz, ha isten is igy akarja!
K. F.
