Csernátony – Kossuthnak.
Csernátony – Kossuthnak.
1866. szeptember 1.
Tisztelt Kormányzó Úr!
Cerruti Bolognába ment tegnap este. Valami rögtöni dolog szólithatá oda, mert különben tegnapi nálalétemkor nem rendelt volna engemet magához mai 11 órára. Holnap oda nézek ismét s mihelyst beszélhetek vele, azonnal megirom, mit mondott, s vagyok
a Kormányzó Úrnak tisztelő híve
Csernátony Lajos.
Csernátony Lajos.
Reinfeld már itt van obsiton. Hát Földváry most akar zászlót szentelni? Felszólította Károlyinét, hogy legyen keresztanya s adja oda az ő vagy Pálma képét a zászlóra! A grófnő sokkal inkább femme d’esprit, mintsem ne látta volna az ajánlat nevetséges természetét, s nem akarja »Magyarország védanyja« helyét elfoglalni. De kérdez engemet, hogy mit tegyen? Én pedig ezt felelem neki: »Semmit.«
És Kormányzó Úr nem örvend, hogy ez a legio feloszlik? Én igen. Sokkal csendesebben fogunk élni, ha nem lehet kenyéririgység a kedves patrioták közt. S nem vesztünk semmit szétoszlásuk által. Reménylem, haza mennek mind – Pulszky vezérlete alatt, ki már készül s e hó végén otthon akar lenni. Tant mieux pour nous.
