II.

Teljes szövegű keresés

II.
Van egy körülmény, mely a confoederatio formulázásában, a mint különös figyelmet követel, úgy nehézségekkel is jár.
Ez az: hogy mindazon statusokra nézve, melyek a projectált confoederatióban résztvenni hivatva lehetnek, a constitutiónak monarchia elve Európa jelen helyzetében kikerülhetlen kénytelenség.
Magyarországra nézve ez a nemzet által általánosan el van ismerve. S én, ki hazámat jobban szeretem mint akármi theoriákat, ezen elvet nyiltan és reservata nélkül elfogadom. Akarjuk, hogy hazánk az osztrák uralom alól felszabaduljon, tehát akarnunk kell a feltételeket, melyek alatt e felszabadítás lehetséges. A függetlenségét kivivandott Magyarországnak királyt kellend választania; még pedig e királynak római katholikusnak kell lenni s az európai uralkodó családok egyikéből kellend választatni. Az első historiai, a második politikai kénytelenség. Csak egytől kellend a magyarnak óvakodnia. Nem kell oly dynastiából választania, mely hazánkat újolag absolutistikus és absorptionális törekvések veszélyével fenyegethetné. – Elég volt a Habsburgokkali keserves tapasztalás.
Nem lehet tagadni, hogy monarchikus elv alapján confoederatiót alkotni nem könnyű feladat.
A példák, miket eddig a historia fel tud mutatni: úgymint a hajdani rhenusi confoederatio s a mostani német szövetség épen nem biztató példák.
De nem kell a nehézségtől visszariadni, – mert nagy a különbség ezek s a projectált confoederatio között. – A rhenusi confoederatio csak név volt, azzal a protector rendelkezett. A német pedig fejedelmek confoederatiója, melyet helyesebben fejedelmek conspiratiójának kellene nevezni a német nemzet szabadsága ellen. Itt ellenben szabad nemzetek confoederatiójáról van szó, melyben minden hatóság a népből eredne s a nép controljának volna alávetve.
Másrészt azonban a Dunai Confoederatio eszméjét az Amerikai Unióval sem kell confundálni, mint azt némely hirlapok confundálták. A kettő között nincs semmi analogia. Amott unio, itt confoederatio, amaz tehát kilépésre az Unióból nem hagy fel hatóságot, ennél időszakról időszakra a kilépés hatóságának fel kell tartatni. Amott bár külön autonomiával administrált, de mind egy uralkodó felsőbbsége alatt állott coloniák egyesültek, melyek nem voltak nemzetek, s egyikük sem birt soha népjogilag a külföld irányában állami personalitással, sőt csak az Unio által lettek nemzetté; itt különböző nemzetekről, különböző államokról van szó, melyek némely közös érdekek végett szövetkeznek, de állami personalitásukról nem mondanak le, sem magukat államilag absorbeáltatni nem engedik.
Ezek oly lényeges különbségek, melyek az amerikai egyesült statusokkali minden analogiát kizárnak.
Egyszersmind azonban az előadott igen lényeges consideratiókból s a monarchikus elv kénytelenségéből az következik, hogy a Dunai Confoederatio alkotásában a következőknek kell lenni a vezértekinteteknek:
1. Úgy intézkedni, hogy a Confoederatio a czélul kiszabott közérdeknek megfelelhessen, de annak határán túl ne terjeszkedhessék.
2. Az egyes componens tagok állami personalitása az európai nemzetcsalád irányában ne absorbeáltassék.
3. Szorgosan ügyelni, hogy az egyes componens statusoknak mind territoriális épsége, mind souverain autonomiája úgy az összes foederatio mint annak egyes componens tagjai ellenében is csorbítatlan s biztosítva legyen.
Minden provisio jó, mely e vezérelveknek megfelel. Rossz tehát, módositandó, a mi azoknak meg nem felel.
A confoederationális terv, mint mondám, csak értekezleti básison lévén destinálva, nem eléggé definiált, az egyes pontok praecisálása az értekezletre lévén fentartva, – de minthogy nyilvánosságra került, szükségesnek tartom a fentebbi három vezérelv szempontjából a következőket megjegyezni:
A 2-ik pontot illetőleg, mely azt mondja, hogy »Tutto ci che concerne l’ armata, le fortezze ed i porti militari sarŕ regolato delle autorita federali.« Ezen szót »sarŕ regolata« úgy értem, hogy a confoederationalis kötés szabja minden egyes status contingensét a foederális hadsereghez, úgy béke- mint hadi lábon. Azt az illető status készen tartani s a foederális hatóság requisitiójára kiszolgáltatni tartozik. De a foederális hatóság rendelkezései nem az illető kormányok mellőztével, hanem azoknak útján hajtatnak végre. Minden egyes status hadi ereje saját kormányának felsőbbsége alatt áll, s minden egyes statusnak joga van annyi haderőt tartani s oly katonai organisatiót követni, a mennyit s a milyet tetszik, csak foederális kötelességeinek eleget tegyen. Béke-időben a foederális kormány egyik statusba más status katonaságát nem küldheti, sem akármelyik statusnak katonaságát saját országából ki nem húzhatja. Az ő feladata csakis a külellenség elleni védelem. A foederatio határozza meg, melyek a foederationális erődök, – de azokra nézve is az illető status kormánya útján intézkedik s más statusbeli garnisont azokba nem küldhet, háború alatti tactikai szükség eseteit kivéve. A foederationális erődökön kivül minden kormánynak joga van más erődöket is tartani, a mint azt belbiztossága tekintetéből szükségesnek tartja. A foederatiónak lesz közös lobogója, de a mellett minden egyes status is megtartja a magáét.
A harmadik pontra nézve, mely a diplomatiai repraesentatióról szól, a foederális diplomatia bizonyosan csak egy lehet, azt azonban, hogy a foederatiót képező státusoknak az idegen udvaroknál nem lesznek külön repraesentánsai, csak a foederális érdekekre kell érteni; – de a componens statusoknak speciális érdekeikre nézve lehetnek külön diplomatiai repraesentánsai, mint például a német szövetség közös repraesentánsain kívül az egyes statusok külön is küldhetnek s fogadhatnak, s többen közülök küldenek s fogadnak is követeket. Hogy a Dunai Confoederatio egyes tagjai, a mennyiben nemcsak autonom, de souverain státusok is, ezen joggal birjanak, a természetes postulatuma azon alapelvnek, hogy a foederatio által az egyes státusok állami personalitásának nem kell absorbeáltatni.
Az 5-ik pontra nézve a foederális képviselőket és senátorokat az egyes statusok országgyűlései által vélem választandóknak.
A 6-ik pont: az executiv comité. Magában értetik, hogy az egyes statusokban a foederális végrehajtó hatalom rendeletei az illető statuskormányok közbenjöttével hajtatnak végre.
7-ik pont: a hivatalos nyelvről szól. A kellemetlen surlódások kikerülése végett, egy egészen idegen s különösen az Európában diplomatiainak úgy is elfogadott franczia nyelvet tanácsolnám.
8-ik pont: a foedorális kormány székhelyének alternálása. Ezt sokkal czélszerübbnek tartom mint amolyan Washington-féle állandó centrumot valamely neutrális ponton. Ez megfelel az Unió eszméjének, amaz a confoederatiójének; – megtestesíti az egyenlőség eszméjét s előmozdítja a testvéries egyetértést. Ha Erdély is külön componens tagja leszen a foederatiónak, mondanom sem kell, hogy Kolozsvár is az alternálandó székhelyek közé lenne számítandó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages