Ihász – Kossuthnak.
Ihász – Kossuthnak.
19. Corso del Re, 1866. junius 27.
Mélyen tisztelt Kormányzó Úr!
Épen most érkeztem meg Pinerolóból (10 óra este), hová az osztrák hadi foglyokat kisértem, kik között mintegy 300 magyar van 50 oláhval keverve. – Én őket, a mennyire az idő megengedte, felszólitottam, hogy lépjenek át a magyar legióhoz, de kérésem kevés visszhangra talált, ők mindenféle okoskodással mentegették magokat. Én őket erőltetni nem akartam (minekutána ez iránt rendeletem volt), engedtem nékik 8 nap meggondolást. Úgy látszik, már vannak köztök izgatók. (Strázsamester és altisztek.)
Én úgy gondolom, hogy az lenne a legrövidebb út, ha Kormányzó Úr a miniszteriumnál azt kieszközölné, hogy, a mint a csata után a foglyokat küldik, ott helyben a magyarokat válaszszák külön s küldjék őket egyenesen a legióhoz, hol azután a valóságot látják, nagyobb kedvök lesz maradni. S ha ez nem volna kivihető, akkor jó lenne a legiótól egy pár csinos és józan gondolkodó huszárt és fikát az illető helyekre küldeni, kiknek jobban sikerülne a verbuválás mint nékem. Ezeknek nem hatnak lelkekre a lelkesítő szavak, ők minden szóban rémeket látnak, azt gondolják, hogy, a mint a legióhoz lépnek, másnap már az osztrák ellen verekedni kell, s hol, ha elfogatnak, azonnal lógnak az első fán. Az éjjel ismét a vasút-stáczióra kell mennem (hol az egész mult éjjelt töltöttem), mert újra van 150 fogoly jelentve, de nem tudatik, hogy vannak-e köztük magyarok. Az osztrák fogoly tisztektől hallám, hogy ily csatához, mint a mult 24-én volt, az 59-iki solferinói csata nem is közelíthet, hogy borzasztó mészárlás volt mind a két részről, hogy az olasz katona jobban verekszik a francziánál (ezt kötve hiszem). A magyar foglyok azt mondják, hogy a 24-iki csatában nagyobbrészt magyarok voltak és hogy nagyobb része az osztrák ármádiának magyarokból áll, és aligha Petrucelli jól nem irta le a magyar ezredek számát, kik az olasz földön vannak.
A hogy ma megérkeztem, elmentem Sonaz tábornok úrhoz, mert, a mint hallám, számomra valami rendelet érkezett hozzá, de már az ágyban volt. Majd holnap délelőtt elmegyek hozzá.
Kérem Kormányzó Urat oda hatni, hogy Földváry küldhessen egy pár csinos legionariust vagy ide, vagy oly helyre, hol leghamarabb jutnak a foglyokhoz. – A fiúkat forrón csókoltatom. – Sok szerencsét s áldást Kormányzó Úr működésére, változhatlan hű szolgája
Ihász, ezredes.
