Ihász – Kossuthnak.
Ihász – Kossuthnak.
1866. junius 28.
Mélyen tisztelt Kormányzó Úr!
Ma újra hoztak 125 osztrák hadi foglyot, köztük 110 magyar. Minden toborzói tehetségem daczára sem sikerül csak egyet sem ügyünknek megnyerni, pedig nem magam fáradoztam egyedül a csábításban, hanem elvittem magammal Srétert, Tanárkyt, Mandolát, összehívtam őket egy nagy állás alá, megmondám nekik, ki vagyok, kik vagyunk s a lelkükre kötöttem nekik hazánk szent ügyét. Még azt is mondám, hogy az olasz kormány nem szorult rájuk (egy pár ezer magyarra), hogy mi vívjuk ki nekik czéljukat, hogy ők elég erősek magok azt tenni, sőt ők akarnak nekünk, szomszédjoknak minden áron segédkezet nyujtani, hogy magunkat felszabadíthassuk s aztán jó szomszédságban élhessenek velünk. Kormányzó Úr proclamatióját a magyar hadsereghez Tanárky által fönhangon s értelmesen s jól megaccentuálva, a fontosabb pontokat felolvastattam, de ők minderre csak fülebotjukat sem mozdították. Egy debreczeni, Vámosy nevezetű főhadnagy is volt köztük, azt 4 szem közt igazi magyarosan felvilágosítottam ügyünkről, de ő minderre nem látszott hajlani. Ők a magyar országgyűlésre hivatkoznak, hogy ott már mindent kivívtak, s hogy nemsokára haza hivatnak s más sok ilyesféle ostoba okokkal álltak elő; én megmutattam nekik az ujságból, hogy azon országgyűlést, melyben ők annyira biznak, minden siker nélkül az osztrák kormány úgyszólván szétkergette stb.
Én úgy hiszem, hogy mindezek még a katasztrófa előtt erre el voltak készülve, máskülönben nem vallhatnánk ily kudarczot.
Én úgy hiszem, édes Kormányzó Úr, hogy legjobb volna úgy bánni vélek, mint azt már tegnap is megirtam, hogy minden sok kérdezés s kunyorálás nélkül, mint azt 1859-ben tettük, egyenest a legióhoz küldeni, ők azt egészen természetesnek fogják látni s egy pár nap alatt belé törődnének. Én már szinte szégyenlek Sonaz tábornok úrhoz menni, minden nap eljárásomról rapportálni.
Csákynál voltam s előadtam neki sikertelen működésemet s megkértem őt is, hogy jönne vélem őket meglátogatni s még egy próbát tenni, de azt mondá, hogy nem ér rá, s így holnap viszik őket a fenestrellai fogságba. Ők lássák, ha a dohos levegőt a szabad helyett választották.
Igen jól tenne, kedves Kormányzó Úr, ha Ricasoli vagy Pettinengo miniszter uraknál azt kivihetné, hogy a jövőre az elfogattak közül, úgy mint 59-ben a francziák tették, a magyarokat (a szűknadrágosokat) kiválasztanák s őket egyenest a legióhoz vagy annak egy ezen czélra kitűzött depôtjához küldenék. – Én emlékezem, midőn Acquiba egy éjjel a francziák 1300 magyart hoztak s egynek sem jutott eszébe az eljárás ellen rugdalódzni, és hogy éltették Kormányzó Urat és Victor Emmanuelt. Ha magyar kötelessége, hogy szolgáljon hazájának, s ilyesmire senkit sem kell kunyorálni, hanem rájok parancsolni.
A fenn küldött 230 frankot megkaptam s nagyon sajnálom, hogy abból néhány frankot ezekre a haszontalanokra kiadtam, de azt gondoltam, hogy velök együtt szivarozva s komázgatva könnyebben boldogulok. Falra borsót hánytam.
Hű szolgája
Ihász.
Ihász.
