Irányi Dániel jelentése.
Irányi Dániel jelentése.
(Poroszországba küldetéséről.)
Kormányzó Úr!
Méltóztatott engem 1866. évi julius 31-én Poroszországba képviselője gyanánt küldeni. Küldetésem czélját leghivebben fejezvén ki maga a megbizólevél, azt egész terjedelmében ide iktatom.
»Irányi Dániel úrnak Flórenczben.
Midőn a fenforgó háborús viszonyok kilátást nyujtottak, hogy az osztrákkal ellenségeskedésben lévő szövetséges hatalmak segítségével hazánknak az 1849-ki alapon felszabadítását siker reményével megkisérhetjük, az országban magát constituált központi bizottmány nevében annak egyik kiküldött tagja, és gróf Csáky Tivadar, mint ama bizottmány külföldi képviselője által együttmunkálásra szólittattam fel.
Honunk érdekeit tartva szem előtt, e felszólításnak készséggel feleltem meg; minek folytán köztem s a hazai bizottmány között együttmunkálati egyezség jött létre a következő feltételek alapján:
1. Hogy, a mig én külföldön vagyok, az ügyeket benn az országban a hazai bizottmány vezetendi és intézendi.
2. Én ellenben a külügyeket vezetendem és intézendem.
3. A mely perczben a haza határát átlépem, a kormányt minden attributumaival én veendem kezembe, s viendem addig, míg a nemzetnek lehetővé teendjük, hogy kormányáról maga rendelkezhessék.
4. A hazai bizottmány külföldi képviselője gróf Csáky Tivadar mellettem leend, hogy a működési összhangzás végett köztem s a hazai bizottmány között érintkezési kapcsul szolgáljon.
Ezen egyezség alapján elintézvén ügyeinket az olasz kormánynyal, gróf Csáky Tivadar mult junius hó vége felé Berlinbe utazott, hogy propositióinknak, melyeket itt az olasz kormány elfogadott, a porosz kormány által is elfogadtatásukat eszközölje, hogy ugyanazon kormányt a köztünk létre jött egyezségről értesítse, valamint arról is, hogy Kiss Miklós ezredes urat neveztem ki poroszországbani képviselőmül, azon utasítással, hogy távollétemben ő gyakorolja ottan ügyeinkre nézve azon befolyást, mely a hazai bizottmánynyali egyezségünknél fogva számomra fentartatott, s melynek gyakorlatát nemcsak azon tekintet javasolja, hogy a felelősségben oly intézkedésekért, melyek nélkülem történnek, nem osztozhatom, hanem a működés irányában szükséges összevágás és egység is parancsolja.
Gróf Csáky Tivadar úrtól két héten át legkisebb tudósítást sem kaptam, a mi itteni működésemben, különösen az expeditio siettetésére nézve (a mitől hazánknak alkalmas időbeni felkelése feltételezve volt) annál nagyobb akadályul szolgált, minthogy az expeditiók hason alapon porosz és olasz részről combinatiója a megállapított terv lényegéhez tartozott.
Végre julius 13-án gróf Csáky Tivadar úr távsürgönyileg értesített, hogy propositióinak elfogadtattak, hanem hogy gróf Bismarck egyedül a pesti bizottmány képviselőjével kiván viszonyban lenni.
Ide rekesztem Ön tudomására e sürgöny másolatát, mint szintén az erre táviratilag adott válaszomat, melyben kinyilatkoztattam, hogy e szerint az ottani intézkedések felelősségében nem osztozhatván, kénytelen leszek kinyilatkoztatni, hogy a Poroszországban s Poroszországból hazánkat, illetőleg történhetőkben semmi részem sincs.
Irtam azonkivül egy külön levelet is gróf Csáky Tivadar úrnak, melyben motiválva ismételtem ezen elhatározásomat, feltéve, hogy megnyugtató felvilágosításokat nem kapok; egyszersmind őt arra utaltam, hogy, ha gróf Bismarck csakugyan nem akarná ügyeinkre nézve magát azon egyezséghez alkalmazni, mely köztem és a pesti bizottmány között létre jött, a dolgot az által lehetend a működési egység fentartásával kiegyenlíteni, hogy maradjon a pesti bizottmány képviselője viszonyban gróf Bismarckkal, de másrészt értekezzék folytonosan velem, miszerint tudhassam, vajjon azon alapokon történnek-e az intézkedések, melyekben közegyetértéssel megállapodtunk, tegyen nekem mindenről, a mi ott történik és szándokoltatik, jelentést; alkalmazkodjék utasításaimhoz s azok szerint adjon foganatot azon befolyásnak, melyet egyességünk folytán is, de a siker biztosítása tekintetéből is gyakorolnom kell.
E levelemre gróf Csáky Tivadar úr táviratilag azt felelte, hogy irásban veendek tőle mindenre nézve, a mi tőle függ, kielégítő választ.
E válasz mai napig sem érkezett meg, nemcsak, de sőt gróf Csáky úr küldött ide Olaszországba egy porosz tisztet, missióban, levelekkel, különféle egyéniségekhez, de hozzám egy szót sem irt. Távsürgönye folytán azt reméltem, hogy Komáromy György úr jön Olaszországba s általa értesülök a történtekről. El is jött Turinig, de onnan visszautazott, a nélkül hogy engem akár megérkezéséről, akár rögtöni visszautazásának okairól csak egy szóval is értesített volna.
Nemcsak Poroszországban, minden a mi történt, tudtom, hirem s befolyásom nélkül történt, s arról, a mi a hazában történik, értesítve nem vagyok, hanem engem egészen mellőzve még ide az olaszországi magyar legio constitutivumára is kiterjeszték intézkedéseiket.
Sőt, a mi legfőbb, táviratilag azon tudósítást küldték ide a kormánynak, hogy a Poroszországban organisált magyar erővel Klapka tábornok julius 29-én be fog törni Magyarországra porosz segítség nélkül, akkor, midőn már a porosz kormány békeelőzményekül szolgáló alapokon négy heti fegyverszünetet kötött az osztrákkal, ki e fegyverszünet folytán a porosz ellen csatarendben álló egész roppant seregét a betörő magyar erő ellen fordíthatja.
Azonkivül megjelent a lapokban Klapka tábornoknak a magyar harczosokhoz intézett proclamatiója, melyben jelenti, hogy mint a nemzet választottja minden magyar erők fővezérségét kezébe veszi (s ezt hirem, tudtom s beleegyezésem nélkül) a Szerbia s Románia felől szándokolt működéseket a világ köztudomására kitárja, s azonfelül támogatásul nevemre is hivatkozik, a nélkül hogy erre vagy felhatalmazva volt volna, vagy terveiről, szándokairól s az alapról, melyen a fegyverszünet megkötése utáni merénylet felelősségét magára vállalta, engem csak egy szóval is értesített volna.
Lehetetlen ezen eljárást tovább hallgatással mellőznöm, lehetetlen megengednem, hogy oly kimondhatatlan fontosságú intézkedéseknél hazámfiai úgy bent az országban mint künn azon hiszemben hagyassanak, hogy ez intézkedésekben részem van, holott én azokról semmit sem tudok.
Mivel pedig Kiss Miklós ezredes úr a pesti bizottmány két képviselője által irányában mutatott bizalmatlanságnál és azon körülménynél fogva, mert azon képviselő urak nemcsak a bel-, hanem a küldolgokat is az én kirekesztésemmel egyedül kezelik, képviselői állásáról lemondott: én helyébe ezennel Önt nevezem ki képviselőmül, s ezennel felkérem Önt, siessen Poroszországba, tegye magát a magyar ügyeket ottani vezető egyéniségekkel s különösen gróf Csáky Tivadar úrral érintkezésbe, kivánjon categorikus nyilatkozatot arra nézve, vajjon a köztem és a pesti bizottmány között létre jött egyezkedést magokra nézve még kötelezőnek tekintik-e, ha nem, tudósítson rögtön táviratilag, miszerint a működésekkel járó felelősségbeni részvétet magamról nyilvánosan elháríthassam; ha pedig a köztünk létrejött egyezséget még fennállónak tekintenék, vegyen Ön nevemben számot minden eddigi eljárásukról, s gyakorolja a további intézkedésekbe nevemben mindazon befolyást, mely engem az állásomhoz kötött főnöki felelősségnél fogva megillet.
A mi a szándokolt betörést illeti, nézetem abban összpontosul, hogy valamint addig, míg a béke-praeliminareül szolgáló négy heti fegyverszünet meg nem köttetett, akár a kivülről bevitt erővel előidézett, akár pedig, s még inkább, benn spontaneitással eszközölt mozgalmat nagyon fontos szükségnek tekintettem, ép azért, mert e módon a fegyverszünetet meg lehetett volna akadályozni s a háború folytatását biztosítani: úgy most, miután Poroszország nemcsak békét köt, de még Olaszországra is hasonló irányban igen erős pressiót gyakorol, a táviratilag megjelentett expeditióhoz csak azon esetben adhatnám megegyezésemet, ha azok, kik e merész játékot űzik, magukat tökéletesen biztosították arról, hogy, ha az országban az expeditio folytán kitörés történnék, a porosz kormány nemzetünket nem hagyja magára, de sőt a közös ellenség ellen a háborút egész erejével folytatni fogja.
Felkérem egyébiránt Önt, közölje az illetőkkel a dolgok itteni állását, a mint azokról Önt szóval értesítettem, s igyekezzék kitelhetőleg oda hatni, hogy a háborúnak az olasz kormány által óhajtott folytatása azon oldalról is a lehetségig gyámolíttassék.
Fogadja Ön szives baráti üdvözletemet.
Flórencz, 1866. julius 31-én.
Kossuth Lajos. sk.«
* * *
Augusztus 6-án megérkezvén Berlinbe, itt lévő honfitársaktól megtudám, hogy gróf Csáky Tivadar egy-két napja visszajött Csehországból, a legio azonban Klapka tábornok vezérlete alatt, s Komáromy György is vele lévén, Magyarországba indult. Indult pedig mindössze 1500 főnyi erővel, úgymint: két zászlóalj gyalog és egy század lovassággal, minden ágyú és a nép fölfegyverezendésére szolgálandó fegyver nélkül és csak hatvan-hatvan tölténynyel ellátva, s 4000 porosz tallérral a hadi pénztárban; indult a porosz kormány akarata ellenére, és csak augusztus 1-én, tehát a fegyverszünet megkötése s a békeelőzmények elfogadása után.
Felkeresvén gróf Csákyt, miután küldetésem czélját tudtára adtam, Simonyi Ernő és Rényi György, akkor Csáky titkára jelenlétében szemére hánytam az elmulasztott tudósításokat, rosszallottam a fenforgó körülmények között az expeditiót, és végre felszólítottam, nyilatkozzék, ha fennállónak tekinti-e még az Önök között létrejött kötést?
Erre Csáky részletesen előadta a Poroszországba jövetele óta történt dolgokat. Elmondta, hogy mikor Berlinbe jött, julius elején, nem találta többé itt az illető kormányférfiakat, s kénytelen volt utánuk Csehországba menni; a minek az a sajnos következése lőn, hogy a legio szervezése csak a hó közepe táján vehette kezdetét, s annálfogva mintegy kétezer embernél többre nem mehetett. Az elindult 1500 honvédhez t. i. még mintegy 4–500 főnyi csapat hozzáadandó, mely szintúgy besorozva és Vetter tábornok alatt a többi után vala indulandó, de a mely egy, később tévedésnek nyilvánított, rendelet által ismét hadifogságba kisértetett. Az expeditiót maga sem helyeselte a változott viszonyok között, s az ez iránt tartott haditanácsban nagy többséggel el is vettetett. Mi birhatta mégis a hátramaradt főnököket az így hozott határozat megváltoztatására, azt maga sem tudja, mivel ő annak meghozatala után, gondolom további segédeszközök megnyerése végett, legott Csehországba utazott s a legio elindultát maga is csak onnan lett visszaérkezte után tudta meg.
A mi az elmulasztott tudósításokat illeti, ő úgymond, tett Önnek jelentést, valahányszor valami fontosabb dolog adta elő magát. Mire azt jegyeztem meg, hogy néhány táviraton kivül, melyek szükségképen rövidek valának, és sok lényeges kérdést vagy épen nem vagy csak igen sommásan érintének, Kormányzó Úr semmi jelentést nem vett tőle. Így többi között, sem a legio számbeli erejét, száz emberből áll-e az, vagy, miként a lapok irják, hét-nyolcz ezerből, sem azt nem tudta Kegyed, mi birhatja reá az illető urakat azon szintén táviratilag jelentett elhatározásra, miszerint »daczára a fegyverszünetnek, az expeditio mégis meg fog történni«. De nem birt tudomással arról sem, ha és mi intézkedés történt odahaza, – azt pedig, miután az otthoni dolgokat egészen reájuk hagyta, más úton meg nem szerezheté, a kötött szerződést a legszorosabban akarván maga részéről megtartani. A mely tudósítási hiányokból természetesen az következett, hogy az Olaszországban és innen teendők iránt sem magát nem tájékozhatá, sem azokat, a kiknek részint intézkedése, részint közreműködése nemcsak Olaszországban, hanem egyebütt is a siker feltételeihez tartozott. Szemére lobbantám tovább, hogy még akkor sem irt Önnek, midőn levélben tetszett őt tudósítástételre felhivni, emlékeztetve őt mind a szerződésre, mind a közös ügy által követelt összhangzó működésre.
E levélre – válaszolá nekem Csáky – azért nem felelt, mivel az oly hangon volt irva, hogy arra csak keményen válaszolhatott volna. Egyébiránt irt ő Kormányzó Úrnak levelet Éber által, s csodálkozik, hogy az nem jutott kezéhez, mit csak úgy fejthet meg magának, hogy vivője nem, mint eredetileg szándékozott, Olaszországnak, hanem Marseillenek vette útját.
A mi végre a kötésszegést illeti, gróf Csáky tagadta, hogy olyan lett volna Önök közt a megállapodás, miszerint Ön vezesse külföldön az ügyeket; ezt szerinte csak azokra kellett érteni, melyeket nem ők iniciáltak. No már, miután Csáky egyúttal azt is követeli, hogy nemcsak Olasz-, hanem Poroszországban is ők kezdték az egyezkedést, tehát Önt, kit már legalább egyelőre a belügyekből kizártak, a külügyekbe való befolyástól is meg akarák fosztani. Ezt hallva, kérdeztem gróf Csákytól, ha tehát Ön főnökségét is egyáltalában elismeri-e? mire azt viszonozta, hogy ő csupán az otthoni bizottmány főnökségét ismeri el, Önnel ellenben a paritás, az egyenlőség terén áll.
– Te talán azt hiszed – kérdém erre, – hogy Kossuth nélkül odahaza is boldogulhatnátok?
– Igenis, hiszem.
E hibás véleményt nemcsak a hazafiúi meggyőződés okaival czáfoltam meg, hanem hivatkoztam magának Komáromy Györgynek Flórenczben, az illető főhivatalnok jelenlétében tett s velem Ön által közlött ellenkező nyilatkozatára is.
Ön ugyanis, azt mondván Komáromy és gróf Csáky uraknak, hogy, ha Ön nélkül is hiszik megmenthetőnek a hazát, teljességgel nem vágyik új szereplésre, Komáromy azt jegyezte meg, hogy Ön nélkül két hétig sem tarthatnák fenn odahaza a mozgalmat. Csáky azonban tagadta, hogy Komáromy azt mondta volna.
Látván, hogy Csáky több tényeket tagad, melyeket Ön határozottan állít, felolvastan neki az Ön által hozzá intézett levelet, mire ő mi észrevételt sem tőn, s az idő későre haladván, elváltunk egymástól.
Másnap újra találkozván Csákyval, ő szükségesnek látja, úgymond, hogy a félreértések mellőztessenek s egyetértés jőjjön létre Kegyedek közt. Ez szerinte azon alapon lehetne eszközölhető, ha – a szerződés egyéb pontjai megállván – Ön vinné ügyeinket Olaszországban, a poroszhoniakat ellenben hagyná meg nekik. Kormányzó Úr idejövetele a tudvalévő oknál fogva, az itteni ügyeknek Flórenczből vezetése meg a távolság miatt, lehetetlen lévén. Egyébiránt igéri, hogy ezeket illetőleg az elindulás vagy el nem indulásra nézve Ön fogna határozni, valamint hogy két levelet is kész irni Kegyednek hetenként, s minden lényeges dologban akár Önnel értekezni irásban akár velem szóval.
Ezekre azt jegyeztem meg, hogy az mégis kettévágása lenne az ügyvitelnek, melynek pedig egysége a siker feltételeihez tartozik, – s eltérés a kötéstől, mit én el nem fogadhatok. De miután a másik, illetőleg főszerződő fél, Komáromy jelen nincs, mindenekelőtt szükségesnek látom őt is megkérdezni, ha vajjon ő is úgy értelmezi a kötést mint Csáky, avagy pedig az Ön állította szerkezetet ismeri el érvényesnek. S minthogy az imént hallottam, hogy a legio s vele Komáromy visszatért porosz földre, tehát elhatározám, hogy azonnal oda sietek. Ugyanazt szándékozván tenni Csáky is, együtt utazánk Ratiborba.
Ide másnap, augusztus 8-án, megérkezve, itt találtuk báró Üchtritz ezredest, a kire Vetter tábornok főnöksége alatt a csapatszervezés tartozott, valamint Drigolski porosz kapitányt, ki a királyi kormány által a legio ügyeivel vala megbizva. Ez arról értesíte minket, hogy csapatunk néhány óra mulva váratik a vasúton és a szomszéd falukba fog általa elszállásoltatni.
A legio este felé csakugyan megérkezett, s azonnal tovább vitetett a Leobschützi vonalon, s ennek hosszában elszállásoltatott. A főhadiszállás Rakauba tétetett egy üresen álló urasági lakba, a hová én is beszálltam.
Még az este tudtára adtam Klapkának és Komáromynak küldetésemet és azt, hogy értekezni akarok velök. Az értekezlet másnap reggel meg is tartatott, Klapka, Komáromy, Csáky meg én vevén abban részt.
Ez alkalommal előadván Ön sérelmeit és felolvasván hozzám intézett levelét, miután előbb még a dolgok állását Olaszországban közlöttem volna a jelenlevőkkel, felhivtam Komáromyt nyilatkozatra: ha fennállónak tekinti-e még a Kormányzó Úr és közte, meg Csáky között létrejött kötést, vagy pedig magáévá teszi-e ez utóbbinak magyarázatát.
E kérdésre Komáromy körülbelül ugyanazt válaszolta, a mit Csáky. Szerinte is abban történt Önök között megállapodás, miszerint addig, míg a haza határát át nem lépi Ön, ne csak a belső, hanem a külső ügyeket is az otthoni bizottmány s illetőleg ők, mint annak képviselői vigyék, az olaszhoniak kivételével, melyek ottléte miatt természetesen Kormányzó Úr gondviselése alá tartoznak.
Figyelmeztettem az ellenmondásra, mely ezen állítás és azon körülmény között létez, miszerint, míglen Komáromy a hazába készült visszatérni, Csáky Flórenczbe vala visszamenendő, a poroszhoni ügyek vitelére Kiss Miklós levén, az ő beleegyezésükkel, Ön által felkérve, Csáky maga hozván számára Ön megbizását Párisba, midőn junius végén Berlinbe utazék, de a mit személyesen általadni s Kissel a teendők iránt értekezni elmulasztott. Kiemeltem továbbá, mennyire szükséges mindenben az egységes vezetés, s azon kifogására Komáromynak, mihez képest Flórenczből nem lehet Poroszországban rendelkezni, azt jegyeztem meg, hogy a vezetés nem is minden részletekre, hanem csupán a főteendőkre értendő, mi ennekutána annál könnyebben lenne kivihető, mivel én, ki Kormányzó Úr nézeteit ismerem, mint képviselője itt maradhatnék. De mind ez okok hasztalanul hangzának el. Azt ugyan rosszalta Komáromy, hogy Csáky irott jelentést nem küldött időnkint Kegyednek, s »komolyan« felszólította őt előttünk, hogy azt azontúl tenni el ne mulassza, de a dolog lényegére nézve nem tágított.
Felszólítottam tehát őket, nehogy talán hibásan fejezzem ki, s jelentsem elhatározásukat, hogy azt irásba foglalják. Ezt Csáky vállalta magára, s kis idő mulva a következő, rajzónnal irt pontokat adta által nekem:
1. Kossuth, midőn a haza határát átlépi, vegye által az akkor létező ideiglenes kormány élén mint kormányzó a kormányzatot.
2. A porosz kormánynyali érintkezést, valamint a Poroszhonban, Szerbiában és a dunai fejedelemségekben létező organisatiót a comité képviselői vezetik függetlenül, mert általuk kezdeményeztettek.
(Erre a tanácskozás alatt megjegyeztem volt, hogy a poroszországit Ön s illetőleg Kiss Miklós ezredes kezdeményezte, de ők azt felelték, hogy csak az ő szerződésök iratott alá a kormány által, sőt Csáky Berlinben ismételve azt is vitatta, hogy ő Kissnél előbb értekezett ügyünkben az illető államférfival, olyannyira, hogy mikor Kiss jött Berlinbe, amaz tőle (Csákytól) kérdezte távirati úton, ha szóba állhat-e vele?)
3. Csáky köteles Kossuthnak minden héten egyszer irásbeli, és valahányszor szükséges, távirati jelentést tenni és Kossuthnak minden kivánságait, részletek és személyek körül lehetőségig, és a mennyiben az saját felelősségével összefér, teljesíteni.
4. Klapka tábornok az összes magyar hadi erők főparancsnoka, úgy benn a hazában, mint Szerbia, Poroszhonban és a dunai fejedelemségekben.«
Elkészülvén Csáky ez irattal, azt szobámba hozá, hová időközben visszavonultam, s ez alkalommal nagyon szorgosan rá akart beszélni, térjek azonnal vele vissza Berlinbe, nehogy megunjam magamat. Előtte való nap meg Ratiborban arra akart birni, maradjak egyelőre ottan, hol kényelmesebb szállásom lehet, s ne menjek mindjárt a legióval, ezt azután látogassam meg onnan. Nyilván félt a legióvali érintkezésemtől. Unszolásaiban a többes számot használván, mintha Komáromy is egyetértene vele, ezt nyomban megkérdeztem, de az mit sem tudott róla. A pontokat azonban Komáromy is helyben hagyta.
Délután Csáky elutazott, én meg természetesen Rakauban maradtam. Másnap Komáromy, midőn Klapkával a sereg megszemlélésére vala indulandó, búcsuzni jöve hozzám s arra kért, tiszteljem Önt nevében, s mondjam meg Kegyednek, hogy az már máskép nem lehet, annyival inkább, mert azt már így izente ő meg haza. Mire szárazon azt feleltem, hogy nem gondolom, hogy Kegyed azt elfogadja.
E helyt eszembe jut, hogy az előtte való napi értekezlet végével Komáromy felszólított, nyilatkozzam, ha reá állok-e föltételeikre vagy nem? mire azonban azt viszonoztam, hogy ámbár nem hiszem, hogy Ön azokat elfogadja, mégis, érezve a felelősség terhét, mit a viszony megszakítása magával hoz, előbb mindenről értesíteni kivánom Kormányzó Urat. Azt is szükséges érintenem, hogy tudakolván Komáromytól, mi hirei vannak hazulról, megvallotta, hogy biz ő, mióta X. kijött az országból, nem vett semmi tudósítást, hanem rövid időn remél kapni.
Klapka tábornok nem vett részt a fentebbi tárgyak feletti vitában, hanem mikor Komáromy meg én elvégeztük volt – Csáky is hallgatott a tanácskozmány alatt – körülbelül ezeket mondá:
»Kijelentém volt, hogy ezentúl a politikába nem akarok avatkozni, hanem csupán mint katona szolgálni a hazát. Ezért, azonkivül, hogy egyszer megfordultam Berlinben, távol is maradtam innen egész addig, míg nem a bizottmány képviselőitől meghivást kaptam, hogy a szervezett csapat vezérletét vegyem által.«
Ezután általment azon okok fejtegetésére, melyek az expeditio végrehajtására birták.
»Mikor – szóla körülbelül – elindulánk, augusztus 1-én, ámbátor a fegyverszünet már meg vala kötve, mindazonáltal annak »minden« részletes feltételei még nem valának tudva, s ámbár hivatalosan ellenezte a porosz kormány az expeditiót, mégis okunk vala hinni, hogy, mikor a fegyvernyugvásnak vége szakad s a béke talán létre nem jön, nemcsak ágyút és egyéb fegyvert fogunk kapni utólagosan, hanem másféle támogatásban is részesülni. Hozzájárul, hogy a katonai becsület is azt kivánta, hogy, ha már egyszer fegyverbe állunk, el is induljunk. Távol is legyen, hogy vállalatunknak rossz hatása lett volna, sőt inkább az bebizonyítá egyrészt az otthoniaknak, hogy igenis van magyar sereg; másrészt a poroszoknak, hogy nem vagyunk szájhősök stb.«
A neve alatt közzétett proclamatiót, melyben többi között a hadi tervek előre kikürtöltetnek, jelesül elmondatik, hogy Szerbia és Románia felől is készül az osztrák ellen támadás, amonnan Türr, eminnen Bethlen tábornokok vezetése alatt, – e proclamatiót, mondom, jóllehet az előadásomban kárhoztattam, Klapka nem védelmezte, de nem fogta pártolás alá más sem, az sem, a kitől származott. Mert tudni kell, hogy a kérdéses kiáltványt nem Klapka, hanem ennek tudta nélkül, mint hallám, Csáky szerkeszté s hirdette ki – a mi ellen az érdeklett tábornok kiméletből legott ugyan nem, de később mégis nyilvánosan tiltakozott.
Különben az expeditiót az első haditanács ellenére, a mely haditanácsban Csákyn kivül, mint mondják, Komáromy is annak elejtése mellett szavazott, később, itt elő nem adható okoknál fogva, maga Komáromy is sürgette.
Nem irom le ezen nyolcznapi katonai járatot, hanem inkább elmondom, mit különben a legiót illetőleg részint magam szemével láttam, részint másoktól hallék.
Külsejét tekintve nem vala ugyan fényes a magyar csapat, mert noha többnyire derék szál ifjakból állott, ruházata, jóllehet többnyire újdonat-új, mégis silány minőségünek tetszett. De ha külsőképen nem vetekedhetett is más jól felszerelt sereggel, hazafiúi indulat és fegyelem dolgában a legderekabbakkal kiállhatta a hasonlítást, úgy hogy mind az előjárók megelégedését és becsülését, mind a szállástadók szeretetét kiérdemelte s a hazafiak elismerésére méltóvá tette magát. Parancsnoka Mogyoródy ezredes vala, ki alatt Scheiter alezredes a huszárokat, Grisza Ágost és Rényi György őrnagyok a két zászlóalj gyalogságot vezényelték.
