Irányi – Kossuthnak.
Irányi – Kossuthnak.
1866. junius 8.
Tisztelt Barátom!
– – – – – – – – – – – –
Ma ismét találkoztam Klapkával Kiss Miklósnál. Azt mondta, hogy Csáky volt Önnél és hogy abban egyeztek meg, hogy, míg Ön viszi ittkünn a dolgokat s ir alá mindent, addig odahaza az a bizonyos bizottmány intézkedik, és hogy megbizottak fognak kijönni Önhöz, mindent tisztába hozandók. Én pedig újra meg újra kérem, alakítsunk idekünn is bizottmányt, hogy nagyobb súlyt tehessünk az otthoniaknak is ellenébe. Különben pedig azt tartom, hogy, ha várni tudunk, úgy mi idekünn, mint azok odahaza tehát végre is jobb feltételeket kapunk a florenczi uraktól. Csak a nemzetiségi kérdésben okosabban járnának el azok a pesti »bölcsek«.
A berlini telegrammról azt mondta nekem ma Kiss, hogy hihetőleg a hôtelben szállva volt porosz tisztek útján került a lapokba. Hagyjuk hát, úgy se lett semmi rossz következése.
Megirta-e Önnek Kiss, hogy egy igen jóravaló aradi úri ember (nem akarom kiirni nevét a jelen levélben) tett nála levél útján kérdést a közel jövő iránt és ajánlatot a maga részéről. Miklós azt irta neki, hogy jőjjön ki.
Olvasta-e Kegyed a Hon azon czikkét, melyben arra kéri az istent, hogy a »közös alkotmány keserű pohara muljék el tőlünk?«
Junius 9-én. Csak ma küldöm el jelen soraimat.
Tepnap este Szarvady arról értesített, hogy Klapka még tegnap Berlinbe utazott. Ezt Artomtól hallotta. Lám, lám, ezt nekem se Klapka, se Kiss Miklós nem mondták; pedig ott voltam Kissnél, mikor éppen Klapka azt mondta, hogy délután elutazik Brüsszelbe, és két nap mulva visszatér. – Csak most értem azt is, miért mondta Kiss nekem, miután K. már eltávozott, hogy Berlinben csak katonai egyént akarnak és nem politikait. Ezt, megvallom őreá magára értettem, noha ugyanakkor Kl. népszerűségét a honvédek előtt állította előttem.
Visszatérve arra, mit ugyancsak tegnap a Csákyval való megegyezésről mondott nekem Klapka, megvallom, hibának tartanám, hahogy Ön, egy az, azt az otthoni bizottmányt, úgy a mint van, helyben hagyná, más meg ennek souverain jogát a dolgoknak otthon leendő vitelére elismerné s így magát, illetőleg az itteni bizottmányt, az otthonival coordinálná, a mi elvégre is oda menne ki, hogy Ön és az itteni bizottmány tulajdonkép subordinálva lennének azoknak az uraknak, nem is coordinálva. Az én véleményem szerint ily egyezség káros lehetne az ügyre nézve s azért azt nem kell elfogadni. Ön a főnök mind ittkünn, – mind odabenn, s ne is mondjon le ezen állásról, ne pedig leginkább azért, mert azok az urak nem nyujtanak elég biztosságot arra, hogy az ügyet mindvégig elvhűen és erélyesen fogják kezelni. Ismerje el ama bizottmány Önnek s illetőleg a külföldinek felsőbbségét már csak azért is, mert mi idekünn szabadabbak vagyunk s függetlenebbül határozhatunk. Az magától értetik, hogy semmit sem fognánk rendelni a nélkül, hogy az otthoniak véleményét meg ne hallgattuk volna.
Irányi Dániel.
