Jegyzék. Gróf Csáky Tivadar úrnak, a Pesti nemzeti bizottság képviselőjének, Flórenczben.
Jegyzék.
Gróf Csáky Tivadar úrnak, a Pesti nemzeti bizottság képviselőjének, Flórenczben.
Gróf Csáky Tivadar úrnak, a Pesti nemzeti bizottság képviselőjének, Flórenczben.
Flórencz, 1866. junius 28.
Gróf Úr!
Az olasz királyi kormánynyal folytatott tárgyalásaink kielégítőleg befejeztetvén, és viszonyaink erről az oldalról teljesen rendezve lévén, igen sürgőssé lett hasonló eredményre jutni a porosz királyi kormánynyal, azért, hogy a kitűzött czél elérhető legyen, és hogy az egység és rendszeresség beálljanak a cselekvésben, a mi nélkül sikert biztosítani lehetetlen lenne.
Kérem tehát Önt, Gróf Úr, legyen szives Berlinbe utazni és előadni Bismarck gróf ő Excellentiájának azokat az ajánlatokat, a melyek alapul szolgáltak az olasz kormánynyal létre jött megegyezésüknek és a melyek, ha a porosz kormány által is elfogadtatnának, Magyarország minden erejének hozzájárulását biztosítanák Austria ellen.
Ezen megbizatásában Ön, Gróf Úr, egyetértőleg fog eljárni, Kiss Miklós ezredessel, a ki már előbbeni tárgyalásokban részt vett Berlinben, és a ki már meg lett bízva azzal, hogy engem a porosz kormánynál képviseljen.
I. Első sorban, mint a budapesti bizottság képviselője, sziveskedjék értesíteni Bismarck gróf ő Exellentiáját az egyezségről, mely köztem s az említett bizottság közt létre jött, mely szerint én vagyok hivatva hazánk ügyeit intézni a külföldön és kézbe venni az ország kormányzását, mihelyt átlépem a határt; mig ellenben addig a budapesti nemzeti bizottság fogja az ország ügyeit a belföldön intézni, minden beavatkozás nélkül.
Ezen értesítés tisztázni fogja a helyzetet és rendezni fogja a jövendőbeli érintkezést a porosz kormánynyal, úgy a mint már az olasz kormánynyal rendeztetett.
II. Ön jól tudja, Gróf Úr, hogy azokkal a hatalmasságokkal, melyek Austriával háborút viselnek, minden tárgyalásomban azt a kiinduló pontot állapítottam meg, a budapesti bizottság beleegyezésével, hogy nem lehet szó arról, hogy Magyarországban csak oly mozgalom indíttassék meg, mely csak is diversióul szolgáljon a háború-viselő hatalmak érdekében, de arról lehet csak szó, hogy a magyar nemzet oly helyzetbe juttattassék, a milyenben egész erejét kifejthesse Austria ellen, abból a czélból, hogy felszabaduljon az osztrák uralom alól.
E szempontból indulva ki, oly egyezkedést hoztunk javaslatba, a milyent a helyzet ismeretéből kifolyólag czélszerünek tartunk annak elérésére, hogy erős felkelés idéztessék elő Magyarországon, s e mellett azokat a biztosítékokat is megszerezze nemzetünk számára, a melyek nélkül nem adhatnánk meg hozzájárulásunkat ahhoz és nem működhetnénk közre abban, hogy Magyarországon fölkelés idéztessék elő.
III. Ez egyezkedés feltételei a következők:
a) Olaszországra nézve a magyar legio (segédcsapatok) újra szervezése; Poroszországban pedig egy ily legio megalakítása, még pedig politikai jelleggel, magyar egyenruhával és zászlóval: csak ily alapon állva bocsáthatnék ki egy kiáltványt a magyar ezredekhez, hogy felszólítsam a magyar harczosokat arra, hogy hagyják el az osztrák zászlót.
b) Betörő csapatok, melyek olasz részről az Adriai tenger felől és porosz részről felső Magyarország felől, mindkét csapat kellőleg ellátva arra, hogy a szerb oldalról Szlavoniába, Oláhországból pedig Erdélybe betörő csapatoknak segédkezhessenek.
Csak ezen kombinált betörő expeditiók esetén vállalkozhatna a budapesti bizottság arra, hogy a felkelés kitörését előidézze, és csak úgy vállalkoznám én a felkelést általánossá és életerőssé tenni.
c) Egy kiáltvány, melyet a porosz király intézne a magyarokhoz, mihelyt a porosz betörő csapat megindul, épp úgy mint az olasz király fog egy kiáltványt intézni az olasz betörő csapat indultával a magyarokhoz, horvátokhoz, dalmátokhoz és szlavonokhoz. A két király e kiáltványokban felhivást fogna intézni e nemzethez és nemzetiségekhez, arra buzdítva őket, hogy vessék le nyakukról az osztrák jármot; biztosítani fogná őket arról, hogy nem fog senki belügyeikbe beleelegyedni, és csak is azt fogja a két uralkodó követelni, hogy a magyar állam alkotmányos királyság legyen.
A magyar nemzetnek szüksége van a két királyi kiáltványra, azért, hogy biztonságban érezhesse magát.
IV. Ön tudatni fogja Bismarck gróffal, hogy ezeket a feltételeket az olasz kormány elfogadta és hogy ő felsége az olasz király kegyes volt nekem jóváhagyását személyesen is kinyilatkoztatni.
Minthogy minden részlet ismeretes Ön előtt, oly helyzetben van Ön, hogy Bismarck gróf ő Exellentiájának minden felől felvilágosítást adhat.
V. Ön azonban határozottan ki fogja nyilatkoztatni Bismarck grófnak, hogy Önnek nincs hatalmában e feltételeken változtatni Poroszországra nézve sem.
VI. A Kiss ezredes által hozzám intézett jelentések arra engedtek következtetni, hogy ezek az elvek Bismarck gróf által már tényleg elfogadtattak és hogy már csak a hadüzenetet várják, mielőtt megkezdenék a magyar segédcsapat szervezését, és megállapitanák ennek strategiai és taktikai működését; azonban Usedom gróffal létre jött találkozásom, és a jegyzék, melyet e tárgyra vonatkozólag a porosz kormány az olasz kormánynak küldött (mely velem is közöltetett), nemkülönben az Ön saját felvilágosításai engem abba a fájdalmas helyzetbe hoztak, hogy kételkednem kell a felett, vajjon nem létezik-e félreértés a porosz kormány szándékaira vonatkozólag.
Az a terv, hogy csak is egy egyszerű magyar katonai depôt szerveztetnék, a melynek keretébe lennének foglalandók a magyar menekültek és foglyok, oly czélból, hogy 50 vagy 100 főből álló csapatokban indíttassanak be Magyarországba, – e terv nem nyerhetné meg hozzájárulásomat, sőt e tervet én semmi szin alatt sem fogadnám el, mert ennek semmi összefüggése nincs azzal a fő kellékkel, hogy kitüzessék a magyar függetlenségi zászló a porosz király protectiója alatt, sem azzal, hogy megjelenjen magyar földön egy porosz csapat a porosz király kiáltványával.
Okaim, a melyekért én semmi esetre sem lépnék ilyen térre, abban a levelemben fellelhetők, melyet junius 22-én irtam Usedom grófnak és a melynek másolatát ide zárom, azzal a megbizással, hogy olvassa fel Bismarck grófnak az esetben, ha Usedom gróf még nem közölte volna ez iratomat vele.
VII. Az érdekközösség, mely Poroszország és a magyar érdekek közt létezik, úgy mint Bismarck gróf éles látása és erélye meg fogják értetni a gróffal azokat a parancsoló okokat, melyek tiltják azt, hogy eltérjek attól, a mit e jegyzék III. pontjában előadtam.
VIII. Az esetben, ha Bismarck gróf egyetértésre jöhet velem, Kiss ezredes át fogja adni ő Excellentiájának azt a kiáltványt, a melyet a porosz haderő ellen sorba állított magyar ezredekhez szándékozom intézni és a gróf támogatásával rendelkezési helyére fogja a kiáltványt juttatni.
IX. Ide zárom annak a manifestumnak szövegét is, melyet kibocsátanék, ha Poroszországgal megegyezhetnénk.
X. Ez esetben sziveskedjék Kiss ezredes úrral érintkezésbe lépni azokra az ajánlatokra nézve, melyeket a magyar segédcsapat fejlesztésére vonatkozólag tehetnénk.
XI. Ha a betörés Poroszország oldaláról történnék meg, szükséges lenne, hogy én ezzel a csapattal menjek be Magyarországba, a helyett hogy időt veszítenék az olasz csapattali menettel, melynek hosszú útja lesz, mielőtt Magyarországba hatolhatna; sietni fogok tehát Poroszországba menni, mihelyt erre nekem Bismarck gróf megadja a felhatalmazást, a melyet legyen szives nevemben tőle kikérni.
Másolatot lesz szives hagyni erről a jegyzékről ő Excellentiájánál, ha úgy kivánja, és biztositani fogja őt teljes odaadásomról.
Fogadja etc.
Kossuth Lajos.
(Francziából.)
