Kiss Miklós – Bismarcknak.

Teljes szövegű keresés

Kiss Miklós – Bismarcknak.
1866. május 21.
A pünkösdi ünnepek itt értek Berlinben és azzal töltöttem időmet, hogy papirra vessek néhány rosszul összefűzőtt, de őszinte gondolatot arra vonatkozólag, hogy milyennek tervezem Magyarország leendő együttműködését a porosz királysággal.
Bátorkodom ezt a fogalmazványt* miniszter úrnak megküldeni, mert bizonyos vagyok benne, hogy – a menynyiben a körülmények meggátolnák ezen combinatiók foganatba vételét – az Ön férfiúi loyalitása, nemesi becsülete el fogja fedni, örökre el fogja temetni ezen bizalmas leveleimet.
* Lásd a 135. oldalon.
Gróf Ur, minél tovább gondolkozom a tárgyról, annál jobban érzem át Magyarország közreműködésének hadászati fontosságát. Valószinű, hogy Ausztria, miután két hadsereg, az olasz és a porosz, ellen fog küzdeni, Olaszországban védőleg fog fellépni, Poroszországban pedig támadólag, mindaddig, a míg ezen az oldalon összpontosított, túlnyomó haderőivel sikert vív ki.
A szövetségesek a hadjáratnak csak a kezdetét combinálhatják össze; a nagy távolság és az idegen országok, melyek hadseregeik közt elterülnek, hadműveleteik egységes jellegét meghiúsítja; Austria ellenben összefüggő vasúti hálózatával rövid idő alatt nagy csapattömegeket küldhet délről északra és viszont.
De ha Magyarország megmozdul, akkor az osztrák hadműveleti basis hátfelől fenyegetve van, az észak és dél közti közlekedési vonalak nagy veszélyben forognak.
A magyar fölkelés óriási erkölcsi hatást gyakorolna az osztrák haderőkre.
Mily nagyot változnának a hadjárat esélyei, ha Magyarország – a helyett hogy határozottan Austria oldala mellé állna, – már most passivnak mutatja magát, hogy aztán csakhamar activ szerepet kezdjen! Egész más a helyzet, ha Austria kihozhatja Magyarországból összes haderőit és raktárait ott biztonságban tudja; és ismét más, ha katonailag megszállva kell tartania Magyarország roppant területét, ott verekednie kell, és élelmiszerekre erről az oldalról nem számíthat.
Olaszországban legfölebb 80,000 magyar katonája van Austriának; a porosz határon tehát 60–80,000 magyar katonája lesz; 1848-ban Magyarország nemzeti hadserege ellen nem vihetett egy magyar katonát se, egyetlen egyet sem; sőt ellenkezőleg: a Csehországban, Gácsországban, Styriában állomásozott összes huszárezredek ott hagyták testületileg az osztrák zászlót, kivont karddal törtek maguknak útat, hogy a nemzeti zászló alá sorakozzanak, mely alatt csodákat műveltek. Pedig 1848-ban Austria nem állott szemközt 4–500,000 poroszszal és 2–300,000 olaszszal, nem állott e 800,000 vitéz mögött a hatalmas és velük rokonszenvező Francziaország; a katonák és a nemzet szivében nem élt azon kegyetlenségek emléke, melyeket Austria 1849-ben és 1849 után Magyarország legnemesebb fiain elkövetett.
Arra a következtetésre jutok tehát, hogy 1866-ban a magyar fölkelés Austriára nézve tizszerte félelmetesebb volna, mintsem volt 48–49-ben.
Austriát a külellenség soha sem tudta leverni; csak a belső bomlás adhatja meg neki a halálos döfést.
Még egy megjegyzést teszek. Kétségtelen, hogy Magyarországnak szabadelvű aspiratiói vannak, de hatalmas benne a monarchikus érzés, talán erősebb mint bármely más európai nemzetben. De ha nem volna is ez a nép olyan józan, a milyen, ez ő Felségét a porosz királyt nem gátolhatja abban, hogy e nemzet segélyét igénybe vegye, vele szövetkezzék. A történelem bő tanúságot nyujt rá, hogy a hatalmaknak mindenha elvük volt az, hogy politikai ellenszenv vagy rokonszenv miatt nem mulasztottak el olyasmit, a mi a háború esélyeit növelhette. A Bourbonok absolut monarchiája nem habozott a republikánus Amerika függetlenségeért küzdeni.
I. Napoleon, a ki a franczia forradalmat leverte, 1809-ben mindent elkövetett, hogy Magyarországot fellázítsa. Ez nem sikerült neki, mert nem egyezkedett előzetesen a nemzet vezéreivel.
III. Napoleon, a ki bizonyára nem barátja a forradalmaknak, 1859-ben nyilt szövetségese lett Magyarországnak.
Vajjon ezek a szövetkezések módosították-e csak legkevésbbé is ama kormányok elveit? kénytelenek voltak-e ama kormányok forradalmi jellegűekké válni? Távolról sem.
Bocsássa meg, kérem, Miniszter Ur, hogy ez a levelem oly hosszúra terjedt és fogadja nagy tiszteletem újabb kifejezését stb.
Kiss Miklós,
ezredes.
A fentebb közölt levélben említett fogalmazvány a következő:
1866. május 21.
I. A.
Mi a teendő a hadüzenet előtt.
1. Oroszország. Miután Oroszország gyanús szemmel néz mindent, a mi némi forradalmi szinezettel birhat, előzetesen bizonyosságot kellene szerezni az iránt – ha ugyan ez még meg nem történt, – hogy Sándor czár nem ellenezné-e egy magyar légio szervezését porosz földön, az ellenségeskedések megkezdése után. Bátran ki lehetne neki jelenteni a legnagyobb határozottsággal, hogy sem Magyarország, sem a külföldön élő magyar vezérek nem akarnak és nem fognak összeköttetésbe lépni a lengyelekkel, nem lesz érdekközösségük Lengyelország semmiféle részével. Az oroszok 1849-iki beavatkozása, melyre a magyarországi lengyel légio szolgáltatott ürügyet, szomorú emlékü tanulság nekünk. Egyébiránt az 1863-iki lengyel forradalomban egy magyar sem vett részt és annak idején erre nézve kiáltványt fogunk közzé tenni.
2. Sajtó. Az Austria és Magyarország közti kibékülés napról napra halad. Ez ellen dolgozni kell és e végből a félhivatalos és szabadelvü lapokkal körülbelül ilyen értelmü czikkeket kellene iratni: A magyaroknak teljesen igazuk van, ha Austriával csak personalis unióban akarnak maradni, és ha nem akarják elismerni és megengedni, hogy Austria az ő vérükkel és pénzükkel rendelkezhessék. Magyarország nem hódított tartomány, hanem független királyság, melytől semmikép sem lehet követelni, hogy évezredes nemzeti létét feláldozza az Austriának nevezett heterogén birodalom egységi ábrándja vagy ezen korhadt császárság nagyhatalmi állása kedveért stb.
Az ilyen czikkeket tartalmazó hirlapokat el kellene küldeni Pestre, a két legfontosabb magyar politikai lap, a »Hon« és a »Pesti Napló« szerkesztőinek.
Ezek a czikkek zavart támaszthatnának a pesti országgyűlés kebelében és meggátolhatnák a már nagyon előrehaladott egyezkedések befejezését.
Ha a mozgalom lehetővé tenné, hogy Magyarország teljes elszakadásáról és egy új magyar dynastia létesítéséről szóljunk – annál jobb!
3. Ügynökök. Gácsországban, Sziléziában, Csehországban jól díjazott, értelmes ügynököket kellene utaztatni, a kik lehető tüzetes hireket adnának az ott állomásozó ezredek erejéről, fegyverneméről, nevéről, sorszámáról és nemzetiségéről.
4. Almanach. Igen hasznos volna az 1865. és 1866-iki osztrák katonai czímtár néhány példányát beszerezni.
I. B.
Mi a teendő a hadüzenet után.
1. Mihelyt a háború meg van üzenve, sőt elébb is, a mikor t. i. a hadüzenet bizonyossá lett, Saint-Angeba küldendő a megbeszélt távirat.
2. Egy bizalmi ember küldetik a pesti országgyűlési ellenzék tagjaihoz, hogy az Austriával tervezett kiegyezés ellen pronunciamentot tegyenek. Ennek következtében az országgyűlést feloszlatnák; ha nem tetszik, akkor az ellenzék testületileg ott hagyja az országgyűlést; mindkét esetben egyik tagját a kellő meghatalmazással Berlinbe küldi.
3. Kossuthot, a vezért, valamint Klapka, Perczel és Vetter tábornokokat táviratilag értesítik és haladéktalanul Berlinbe szólitják.
4. Egy megbízható tiszt Olaszországba megy, hogy az ottani magyar légióból kiszemeljen 20–25 alantas tisztet és 40–50 altisztet, a kik 5–6 főnyi csoportokban azonnal elindulnak Berlinbe.
5. Párisba és Londonba egy-egy ügyvivő neveztetik ki, a ki az illető országokkal később a magyar érdekek szempontjából érintkezésbe lép; ezek fogják útnak indítani a katonákat és tiszteket, a kik majd be akarnak lépni a berlini magyar légióba; ez ügyvivőket később az illető porosz követségek pártolni és támogatni fognák.
6. Berlinben nemzeti bizottság alakíttatik. E bizottság mellé a porosz kormány egy magas politikai állású porosz tisztviselőt kinevez királyi biztosnak, közvetítőnek a kormány és a bizottság közt. A biztosnak, a mennyire lehet, kissé szabadelvű pártszinezethez kellene tartoznia.
7. Később a bizottság a német, franczia és angol hirlapok útján felhivást fog intézni a magyarokhoz, a kik be akarnának lépni a légióba.
8. A bizottság az osztrák zászló alatt küzdő magyar ezredekhez kiáltványokat fog intézni.
9. Az ellenség előtt álló mindegyik porosz hadtestparancsnok vezérkarához egy magyar főtisztet fognak beosztani, a ki a magyar ezredekre és magyar hadi foglyokra fog hatni.
10. A légiót Berlinben szervezik, a hol különálló laktanyát készítenek elő 1000 ember és 50 tiszt részére.
11. A tiszteket az összes fokokban, a bizottság előterjesztése alapján, a király fogja kinevezni; e tisztek mindenben és mindenre nézve egy jogúak lesznek a porosz tisztekkel. Az altiszteket a légio parancsnoka nevezi ki.
12. A légio hűséget esküszik a királynak és fogadalmat tesz, hogy a porosz katonai törvényeknek engedelmeskedik porosz földön. Magyar zászlót visz és a 48–49-iki honvédek magyar egyenruháját viseli, t. i. a sötét gesztenye szinü posztózubbonyt vörös zsinórral, királykék szinű nadrágot és sapkát, sötét marengo szinü köpenyt vagy mentét.
A többi felszerelés és fegyverzet teljesen olyan lesz, mint a porosz sorgyalogságé.
13. Nélkülözhetetlen lesz egy magyar betűkkel felszerelt tábori nyomda.
14. Elbocsátás esetén a légio minden tagja, kivétel nélkül, egy évi zsoldot kap végkielégítésül. A légio a porosz-osztrák hadjárat egész tartamára van szolgálatba fogadva.
15. A porosz betörő hadsereg következőleg lesz összeállítva:
egy hadosztály gyalogság20,000 ember
8–10 huszárszázad, melyek mindegyike lehetőleg más-más ezredből van véve2,000 ember
két hegyi üteg, négy könnyű1,000 ember
Betegápolók, műszaki csapatok, utászok 2,000 ember
Összesen25,000 ember
16. E hadosztály első feladata az volna, hogy szabad közlekedést létesitsen Poroszország és Magyarország közt, és Magyarországba vigye mindazt, a mi szükséges 5–10,000 főnyi seregnek (melynek 15–20%-a huszárság volna) a fölszereléséhez és fölfegyverzéséhez. A porosz huszárok egyenruháit mindig igen jól lehet használni; a gyalogságnál nem kell egyebet tenni, csak levenni a hajtókákat, a zubbonyokról levenni a fémgombokat és pirossal font pitykékkel helyettesíteni, a gombokkal szemközti oldalon pedig 10 centiméteres piros zsinórt varrni, végűl a hegyes sisakokat kék sapkákkal kell helyettesíteni. Egyebekben az egyenruha olyan mint a porosz seregé. Nagy sietség esetén első időre elég a puska, tölténytáska, köpeny és czipő.
A magyarországi háborúhoz szükséges pénz könnyen akad magában az országban. Magyarországnak nincs egy fillér államadóssága; az osztrák államadósságból soha sem vállalt el semmit; ki lehet tehát bocsátani nemzeti bankjegyeket, melyeket Berlinben előre nyomatnának és melyek Poroszország védelme (garantiája) mellett elégségesek, hogy ne csak a magyar hadsereg, de a benyomult porosz hadsereg is megéljen az egész hadjárat alatt. Hogy azonban már az első siker előtt is fel legyen keltve a bizalom, szükséges, hogy a benyomuló hadsereg 5–600,000 tallért porosz arany- vagy ezüstpénzben vigyen magával.
18. Magyarország előzetesen biztosíttatik az iránt, hogy Magyarország függetlensége, ha nem a 49-iki, akkor legalább is a 48-iki, ennek törvényeivel és következéseivel, a kötendő békeszerződés egy külön czikkét fogja képezni.
19. Miután egy magában álló ember vagyona távolról sem lehet elég arra, hogy egy ilyen gépezetnek csak első kerekei is mozgásba jöjjenek, czélszerű lesz, ha – ugyanakkor, mikor Saint-Angeba elküldik a sürgönyt – a párisi porosz nagykövetségnél intézkedés történik arra nézve, hogy a 2., 3., 4. és 5. pontok foganatositásának költségei már Párisban legyenek fedezhetők. Nevezetesen a Pestre küldendő bizalmi embernek haladéktalanul el kellene utaznia Párisból és direkt úton kellene mennie, mert minden egyes napi késés a Sybilla egy-egy elégetett könyve lesz. Természetes, hogy K. úr ideiglenesen felelős lesz a pénzért és arról rendszeres számadást visz.
Megjegyzés.*
* Lásd Kossuth levelét Kiss Miklóshoz 1866. július 4-ről. K. F.
Kiss Miklós az eredeti brouillon-ban (melynek másolatát Berlinben beadá); mielőtt azt ide elküldte volna, utólagosan a következő változtatásokat tevé.
Ebben: Ce qu’il faudrait faire aprčs la déclaration de la guerre I. B. (Mi a teendő a hadüzenet után) 3-ik sor az eredetiben a beadott okmányban így szólt: On préviendra les trois K. P. V. généraux (értesiteni fogják K. P. V. tábornokokat); most igy van kijavítva: on préviendra Kos., le chef et les généraux K. P. V. (értesiteni fogják a vezért, Kos.-ot és K. P. V. tábornokokat).
I. B. 6. így kezdődött az eredetiben: Les sommités militaires des Hungrois réunis ŕ Berlin nommeront un comité national. (A Berlinben egybegyült magyar katonai fejek nemzeti bizottságot fognak kinevezni.)
Most utólagosan ezen sor: Les sommités militaires des Hongrois réunis kitöröltetett; a Berlin szó után a sor felibe egy Ön szuratott s a nommeront szó »ront« végzete (ők fognak) kitöröltetett s helyibe ra végzet tétetett, és most a 6-ik pont így kezdődik: Ŕ Berlin on nommera un Comité National . . . (Berlinben ki fog neveztetni egy nemzeti bizottság.)
K. L.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages