Kossuth – Helfynek.
Kossuth – Helfynek.
Turin, 1862. május 19.
Barátom!
A lehető legnagyobb ámulattal olvasom a tegnapi »Alleanza«-t, újabban megerősítve látva régi meggyőződésemet, hogy mint a tűztől, úgy kell óvakodni valaminek a journalistákkali közlésétől, mert okvetlenül bajt, kárt, romlást okoznak.
A confoederationális projectumot közölvén Önnel, világosan és ismételve, de igen világosan megjegyzém, hogy az ügy tractatus alatt levén, forma szerint nem nyilvánosság elé való, hanem hogy jó lesz, ha azon eszmék alapján, melyek itt formulázva vannak, a közvéleményt a confoederationális solutio iránt előkészitni, s mondám, hogy nincs ellenvetésem, ha reám annyiban hivatkozik, hogy állíthatni véli, miként én is ilyforma eszmékben találom a lehető elhárítását azon nehézségeknek, melyek az általam még 1851-ben felállított confoederationális eszme valósításának annál fogva állották útját, mivel 1. confoederatio monarchikus alapon nehéz dolog – ezen alap pedig Európa jelen helyzetében kénytelenség, 2. mivel a keleti kisebb nemzetiségek köréből azon balhiedelem nyilatkozott, hogy a confoederatio Magyarországnak a többiek feletti suprematiáját készítené elé.*
* Kossuth Lajos még Kutahiában foglalkozott a Dunai confoederatio eszméjével, de a közzétett tervezet sokkal inkább Klapka és az olasz kormány műve volt. (Lásd Kossuth levelének szövegét Türrhöz, a 8-ik lap.) K. F.
Ön e helyett formális diplomatiai documentumot közöl aláirásommal ellátva s oly alakban, mintha azt én tálalnám ki a világnak.
Ezzel Ön egy irreparabilis hibát követett el. A tractatusból semmi sem lehet többé – Caninit bizvást visszahivhatjuk. Az ellenség még a tentativának is útját vágja.
Én Canininak aláirásom feltételéül szabtam, hogy azt csak privative használja, még a királylyal is csak confidentialiter engedtem közöltetni. Ön pedig egyenesen engem állít elé, nevemben szól s oly alakban, mintha én szólalnék fel a világ előtt.
Minő compromissio!
És pedig helyrehozhatatlan!
Aztán azon bevezetés, miként Ön annoncirozta, hogy én valami fontos munkával foglalkozom s hogy ime itt van – pedig ez nem áll: mondtam, hogy értekeztem Caninival, elmondtam nézeteimet, ő irásba foglalta s én kérésére aláirtam ugyan, de azon feltét alatt, hogy azt discrete használja a Keleten alkú básisául.
Mondom, a hiba irreparabilis. – Legalább annyit megvárok, hogy engem az indiscretio vádjától megóvjon, s annyit megjegyezzen, hogy ez nem nyilvánosságra szánt, forma szerinti documentum, hanem csak eszmecsere alapjául szolgáló materialének volt szánva, de hogy Ön annak fontosságánál fogva jónak vélte azzal a közönséget megismertetni.
Ne küldjön nekem több példányt – én nem szándékozom azt senkinek elküldeni.
Szives köszöntéssel barátja
Kossuth.
