Kossuth – Helfynek.
Kossuth – Helfynek.
Flórencz, 1866. julius 6.
Barátom!
Már napok óta sejtém, hogy az átkozott Grammont-féle projectum egy új Villafrancával fenyeget, a porosznak minden várakozást haladó győzelmei folytán. »Egységes Németországot én nem türök«, mondá nekem Napoleon császár 59-ben – itt van a kulcsok kulcsa.
Itt az indignatio, a szégyen gyalázat érzete határtalan. Nincs miniszter, ki azt a franczia propositiókat aláirná. Kisebb calamitásnak vélnék nem birni Velenczét, mint így jutni hozzá – dühöngnek, de én mégis azt mondom: »la politique italienne sera coordonnée ŕ la politique prussienne.« Ez kénytelenség.
Hogy ütjük a vasat Berlin felé, a hogy csak lehet, képzelheti. – Ah! ha Usedomon, ha Bismarckon fordulna meg a dolog, minden jól volna. De az az átkozott 1815-iki bélyegű porosz királyfej – az a baj.
Pedig, biz isten, a porosz az olaszszal és velünk oly erő, hogy még Napoleon is tizszer meggondolná, mielőtt keztyűjét ledobná.
Hanem hát másik baj az orosz.
En attendant – Berlinből még nincs újság, s mert nincs, Ricasoli azt iratta nekem éjfél után: »Rien n’est changé, on va continuer les opérations avec energie.«
Ez okból én sürgősnek látom, hogy a magyar kérdés evidentiába tétessék minden úton, »il faut la poser« – benn, künn, csatatéren, sajtóban, minden lehető módon – megtettem, a mit képes valék. – Egyik mód a manifestum haladéktalan publicatiója is. Küldöm az olasz fordítást is. Nyomtassa ki ezt is s gondoskodjék, hogy terjedjen. Utasítson egy-egy röpivet postán minden olasz laphoz, melynek adressét tudja s méltónak tartja reá. Milano, Flórencz, Turin, Nápolyba stb.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
barátja
Kossuth.
Kossuth.
